Néha felnézek az englishrussia.com oldalra. Az egész lényege pusztán az, hogy oroszországi érdekességeket posztolnak angol nyelven. Maguk a posztok inkább a képekről szólnak, amik általában jók. Akadnak közöttük a szovjet időket idéző fotók, életképek, érdekességek, rövid sztorikkal.
Egy példa az érdekességre a képsor az esküvőről, ahol adidas melegítőben nyomja a vőlegény:
De Ha már eskövő, akkor itt vannak ezek a csóró kis gothok:
Szerencsés helyzetben vagyok, hogy interjúknak és egyéb ismerettségeknek köszönhetően pusztán annyiszor találkoztam HR-es picsákkal (bocs, de nemtől, küldetéstudattól függetlenül szeretem így nevezni őket, előítéletes vagyok meg minden), hogy némi rálátást kapjak a modern, tudatos interjúztatásra. A fejvadászokkal, és egyéb HR-ekkel interjúztatás során az a bajom, hogy nagykönyv szerint az utolsó szakembert is úgy kezelik, mintha felsővezetőt keresnének. A szakmaiság csak a papíron jelenik meg, további ítéletek a testtartás, mimika, rátermettség alapján születnek.
Nagyon aranyos, amit egy blogon találtam. Az alábbi szöveggel próbálja eloszlatni azt a "tévhitet", hogy a szakmaisággal a fejvadász nem vagy csak kevéssé foglalkozik:
"Az emberek legnagyobb részénél (kb 80%-nál) egy személyes interjú általános kérdésekkel a szaktudásáról, valamint professzionális kérdésekkel a személyisége felderítésére, esetleg szakmai teszt kitöltetése elegendő ahhoz, hogy kiderüljön alkalmas-e a pozíció betöltésére, de legalábbis arra, hogy a megbízó számára továbbítsuk az anyagát. (Zavarba ejtő szakmai kérdésekkel, a mimika , testtartás megfigyelésével a legtöbb esetben kiszűrhetőek a rátermett, szakmailag megfelelő jelöltek.)" Tehát a szakmai megfelelés a zavarbaejtő kértdésekre adott válaszok alapján történik. Lehet, hogy ez megfelelő kiválasztás egy olyan vezető esetében, aki több beosztottat fog koordinálni, de én mérnökként kiakasztónak tartom. Egy jó mérnök lehet zárkózott, lehet túl türelmes, túl megfontolt, de lehet "hebrencs" is. A munkáját ettől ugyanolyan jól végzi. Az általam aláhúzott dolgok az idézetben arra jók, hogy megítéljük: a leendő főnöke, a kollégái a falra fognak-e mászni tőle, vagy éppen imádni fogják, hiszen minden munkahelynek megvan a kultúrája. A szokásai... Érdemes olyan embert keresni, aki ebbe be tud illeszkedni, és ha valahol követelmény a szakmai szerénység (jelmondat: inkább várjunk egy picit, de ne égessük le magunkat) ott a tipikusan ideális talpraesett, határozott jelölt a lehető legrosszabb választás, ha a határozottsága mögött nincs valós tudás.
Az interjúztatás kapcsán a HR-től falra mászok. Sokkal eredményesebb és sokkal több minden kiderül mindkét fél számára, ha a leendő vezetővel/leendő kollégával folyó kommunikáció teszi ki az interjú javát:
1. a személyes összepasszolás/szimpátia hamar kiderül
2. a vezető közvetlenül, szakmai elvárásai szerint kérdezhet, felelhet, megbeszélhetők az iparággal kapcsolatos elvi kérdések, állásfoglalások (felvehetek egy jó szakembert, ha nem tud majd azonosulni a vállalati célkitűzésekkel, mert rossz iránynak tartja)
3. a jelölt is több infót kaphat, lényegesen kisebb a rizikófaktor
Írtam már, hogy nem szeretem, ha laikusok felülbírálják a szakemberek munkáját, itt nem is magával a szakemberekkel van bajom, hanem ezzel a félresikerült mentalitással, ami (az én világomban) puszta képzelgés. A HR-t sem mondanám áltudománynak, bár az tény, hogy messze nem pszichológusok ítélik meg a jelölteket. Nem mondanám áltudománynak, mert rengeteg olyan területe van, amiket a vállalatvezetők erősen elhanyagolnak, ilyen például a változásmenedzsment. Igaz, túl sokat nem szabad várni az elméletek gyakorlatba való illesztéséről, hiszen a minőségbiztosítás területe, és hasznos alapelképzelése is odaáig süllyed, mire a dolgozóhoz ér, hogy rendnek kell lennie a felcímkézett polcon. Annak ellenére, hogy a minőségbiztosítás a vállalat működésének megreformálására van kitalálva, hatékonyságnövelésre, a problémakezelésre.
Értem én, hogy szükséges az előválogatás, de módszeresen kiejteni a jelölteket bizonyos tulajdonságaik alapján elég nagy baklövés. Gyakran a vállalatok vezetői nem egy teperő konkurenst keresnek, hanem egy tehetséges beosztottat, a tehetséget pedig olyan külsőségek alapján, amelyek a testmagassággal egyenértékűek, megítélni nem lehet. Persze, értem én, hogy előválogatás, meg tapasztalati tényező, de ennyi erővel az is tudományos előválogatás lenne, hogy csak a 170cm feletti embereket hívjuk be, mert az apró termetűek gyakran küszködnek önértékelési zavarokkal, vagy a régebbi zavaraik káros, harsány jellemvonásokkal tarkították a jellemüket...
1. Beszéljünk róla: Az Időjárás. Szeretem az őszt, kár hogy tél van.
2. Sok bor elfogyasztása után tegnap este bugrott Nyeső Mari:
Sok szeretettel nektek:
Másik:
A buszhoz menet persze az erre pűnék c remeket énekeltem. Az asszony örült:)
Most meg kihül a kávé az asztalomon, félek, ha megiszom, végeláthatatlan hányásba kezdek...
Eredetileg a modorosra akartam elküldeni ezt a szösszenetet, de rájöttem, hogy nincs ebben semmi modorosság, csak egy leírás, nem is vicces, és maga az írás stílusa lényegesen modorosabb, mint maga a kivesézett réteg.
Ifjú Titán diplomaosztójától még nem telt el öt év. Ő a HR vezetők álomdolgozója: ápolt, jó megjelenésű (lányoknál: dekoratív), határozott fellépésű, ambiciózus személyiség (a proli közönség ezt hívja kinyalt seggű seggfejnek). Határozottságának többféle megnyilvánulása is van: interjún, és a vezetőkkel való első beszélgetéseken nyíltan büszkélkedik érdemeivel, egyszerű kérdésekre gyorsan, gondolkodás nélkül válaszol. Később értekezletek során ugyanígy viszi tovább a gyorsan, gondolkodás nélküli válaszadás tudományát. Véleményének megkérdőjelezését személyes sértésként éli meg, ilyenkor kissé felemeli a hangját (bunkó módon beszól). Később (1-2 év tapasztalat) megtanul nagyokat hallgatni, mások érdemeiből építkezni, előszeretettel dicsekszik - személyes sikerként tálalva - a vállalat érdemeivel. Öltözéke makulátlan: ha fiú (férfi), akkor az Amerikai Psychot juttatja a szemlélő eszébe, természetesen tudat alatt Patrick Batemanek képzeli magát, a lány (hölgy) pedig dekoratív mivoltához illő, elegáns, de hivatalosan szolid öltözéket választ (vagy bármit ami MNG, Orsay vagy Zara). Szereti a fontosságát hangsúlyozó kiegészítőket: beléptetőkártya a nyakába akasztva a vállalatot hirdető szalaggal, alsókategóriás mobil, amely remek lehetőséget ad arra, hogy elmesélje: ő annyira fontos, hogy "ez neki jár, de a cégnél csak ilyen gagyit adnak". A szalvétába csomagolt szendvicset laptoptáskában hordja.
Továbbiakban titán hímekkel foglalkozom. Lehet káder vagy titán-káder (ti tán tudtok vele valamit kezdeni), a lányokat többször kivesézte már a modoros.
Még diplomája előtt elkezdi keresni az állásokat, ezidőtájt úgy futhatunk vele össze az utcán, hogy öltözéke az esküvői és a temetői öltöny közötti. Zavarban lévén alattomosan kérdezünk:
- Szevasz, hát te merre jártál?
- Állásinterjún voltam.
- Tényleg, na mesélj, milyen volt!
- Ó, ha te azt tudnád, Tibikém! Üljünk be egy sörre, és elmondom. Öten voltunk meghallgatáson, de nem hiszed el, milyen emberek vannak, nem hiszed el, bejön rövidnadrágban állásinterjúra, előadja, hogy ő már 35 éve targoncázik, nyelveket nem beszél, de esélyesnek látja magát. meg volt ott egy alkoholista is, komolyan, mondom, a lábán alig bírt állni. Mit képzelnek magukról az emberek? Meg valami Soma Mamagésának öltözött bölcsészlány is volt, te, az csak ült és pislogott, megkérdeztem, gazdaságit végzett-e, erre ő: kommunikációt, most szociológiát tanul! Mit akarnak ezek, mit akarnak? Aztán sorra kerültem, tudod, hogy 20 éve tanulom az angolt, a németet meg anyatejjel csöpögtetem magamba, de azért a spanyolt is beírtam az önéletrajzomba, tudod, hátha nő a főnök (kacsint, és ágyékhangsúlyozó terpeszt vesz fel, sörét markolássza), szóval kapásból angolul kezdtek, nem is problémáztak még egy magyar köszönéssel sem. Hát a HR-esnek milyen szar kiejtése volt, nembaj, elmondtam, hogy a külkert csinálom, aztán a könnyedebb beszélgetés már németül ment, a végén a nyaralási szokásokról spanyolul beszéltem a Vezérigazgatóval. Hát ja, a többiek csak pislogtak. Szóval érted, targoncás múlttal, meg rövid nadrágban, Tibikém, milyen emberek vannak! Szóval ja, jó esélyeim vannak, úgy érzem
- És milyen állás ez pontosan, és hol? (kérded udvariasan bár pontatlanul sem kaptál még infót erről)
- (kissé hátravetett fővel) Kiemelt árufeltöltő az egyik vezető nagy áruháznál.
Magánéletben alfahím, vagy legalábbis erre a pozícióra tör. Pórnépek ezért erőszakos majomnak becézik, hiszen elvárnák egy értelmes fiatalembertől, hogy túllépjen a felegyenesedés időszaka előtti időkből származó ösztönein. Alfahím pozíciójának megerősítésére a következőket alkalmazza:
Erőszakos rámenősség, vitában, értekezleteken az utolsó szó jogát próbálja magának fenntartani. Méreget, mindig az ellenfelet vagy az áldozatot látja benned. Igyekszik hím társaival szemben megvetően viselkedni, ezáltal erősítve önmaga kiválóságát. Mindent jobban tud, mindenkinél, az ő kütyüi a legjobbak, messzemenő sértés ellentmondani neki. Nőnemű egyedekkel kedves, előszeretettel lakik közös albérletben velük, viszi el őket szórakozni, vesz nagy televíziót azért, hogy "ismerős lányokat" elhívhasson magához. Nőstényekkel való kommunikáció során testbeszéddel (is) igyekszik a többi hímet elnyomni: kiegyenesedett váll, felszegett fej, mindenféleképpen neki kell közelebb lennie a rivalizálás tárgyát képező nőstényhez, ha lehetősége van rá, a vetélytárs elé áll, mintegy kirekesztve őt a háreméből. Az utóbbi két megnyilvánulásával az intim szférák határait sem rest áthágni: nőstényekkel szemben frontális, hímekkel szemben farfekvésű tüntetőleges behatolást követ el.
Az MR1 Rádió Kabaréban volt ez a nagyszerű szöveg:
"Szokták mondani, hogy a sikeres férfiak hátterében egy erős, határozott nő áll.
Igaz, igaz, de a sikertelen férfiak mögött is":)
Lehet, hogy nem pontosan így volt, eredeti valahol itt van...
Ez egy rántottás poszt lesz, kizárólag saját tartalommal. Informatív és szórakoztató, sok zabálással és esetileg édességekkel. Sokat reggeliznek? Reggeliznek egyáltalán? Tartanak külön reggeliző teáskészletet vagy csak a parizer van külön polcon a hűtőben?
A reggeli készítést semmi sem indokolja béna, de sokan azt hiszik jó nekik ilyeneket enni, az álmosság miatt még messze nem éhes az ember. Szüleim hosszú éveken át hiába traktáltak a reggeli művészetének elsajátításával, sokáig hittem, hogy tökéletesen alkalmas a párizsis virsli paprikával, paradicsommal vagy egy májpástétom ropogós kiflire kenve. Aztán idővel - elmerülve más kultúrák étkezési szokásaiban és a dietetika tudományában - rájöttem, hogy a legfőbb étkezés a reggeli, nem érhetem be két darab zsömlével. Rá kellett eszmélnem, hogy a reggeli közel sem olyan egyszerű étkezés, mint amilyen az általam ismert a magyar háztartások nagy részében. A reggeli lakoma, nem holmi gyors, telhetetlen gyomortelítés, hanem az ízlésesen tálalt sokszínű étkek kis mennyiségű kavalkádjának kell lennie.
Természetesen szükséges a pékáru hozzá, tojás, húsféle, ebből javasolt egy előző este vékonyra vágott konc, zöldség, mustár, majonéz. Ez kell, nincs olyan, hogy ízlés szerint, én tudom. Fogyasztásához érdemes inget venni, álmosságunk könnyen előidézhet baleseteket, de egy jó minőségű puplinból könnyen kimosható akár a legmakacsabb kolbászszínezék is.
Mivel nagy tisztelője vagyok a tradícionális magyar konyhának, a legelemibb reggelinekvaló ételnek a tojásrántottát tartom, körítve mindenféle gusztusos aprósággal.
A rántottánál (is) legfontosabbak a hozzávalók. Ezeket mindig nagy műgonddal válogatom ki, sajnos a magyarok ebben is kicsit elmaradottak. Hagyományos lustaságuknak és a katasztrofális konyhaművészeti tanácsadásoknak köszönhetően a lehető legritkább esetben készül ízletes és emészthető étel. Az ételekehez való italválasztást ne is említsem, hiszen a magyar ragaszkodik a borhoz az ételek mellé, annak ellenére, hogy egy üveg sör, vagy a csapvíz sokkal megfelelőbb lenne. A 100%-os naranycslevek bűvkörében él a nemzet, és bele se gondol, hogy gasztronómiailag és egészségügyileg is jót tesznek-e ezek. Sok közül az egyik szent küldetésemnek tartom a klórozott csapvíz köztudatba való visszatérítését. Tisztasága a folyamatosan zajló technológiai fejlődésnek köszönhetően a palackozott ásványvizekével megegyező. Használatával kevesebb hulladék palackkal terheljük a környezetet, és a természetes körforgás részesei leszünk. Az ásványvíztározók kiaknázása olyan, mint az olajbányászat: nem tarthat örökké, és évmilliókba telik, mire Földanyánk regenerálja önmagát.
A kolbászos-gombás rántottát is konzerv gombából készítem, a piaci gombák, különösen őszi időben ki vannak téve a penészesedés veszélyének, a penészgombák pedig toxinokat termelnek. Egy ősi berögzülés, egy ártalmas hagyomány, amely a mai napig trend, hogy ki kell mennünk a piacra a minőségi áruért. A piac a szmogos városban van, tülekednek az emberek, privát szféránkba hatolva növelik a stresszérzetünket, bűz van, és pár méterre tőlünk ipari mennyiségű áru rothad. És mindennek miért teszi ki magát a lelkes amatőr? Hogy billeghessen kicsit a kosárkájával, és végül silány minőségű, indokolatlanul drága, bizonytalan eredetű gombával távozzon. Helyette tökéletes a kínai konzerv. Haladóknak az üvegest ajánlom, ugyanis egy reform háztartásban nincs konzervnyitó. A világ második legfölöslegesebb konyhai eszköze ez.
Kolbászból illik otthon tartani legalább két szálat, ha van megbízható kolbász-forrása, például legközelebbi illegális húsfeldolgozóban dolgozó bácsikánk. Természetes és gyors, erősíti az immunrendszert, a bél lehúzási lehetőségei miatt kell csak alaposan szemrevételeznünk vásárlás előtt. Kóstolás a konzerv csemege uborkával varázslatos élmény. És Önök szerint?
Hozzávalók:
- 2 testes szál, thai gyöngytyúk trágyáján nevelt zöldhagyma
- 4 db madjar tyúktojás
- zsiradék, ízlés szerint
- löttyedt hímvesszű hosszúságú kolbász
- kínai gombakonzerv (üveges)
- pirospaprika, friss petrezselyemzöldje a díszítéshez
- fokhagymapor, só az ízesítéshez
A tojást félig felverem, közben a kolbászkarikákat ízlésesre pirítom, mellé a gomba, só, fokhagymapor a tojás mellé, majd beleöttyintgetem, megakavargatom, és díszítve tálalom. Az egyéb kiegészítőket mellé teszem, a tv távirányítót bársonycsomagolásba helyezem. Önök tévéznek reggeli közben?
Reggeli előtt ildomos egy apró, de duci pohárka pálinkát is elfogyasztani, majd az étkezés végeztével egy pohár olcsó sör fogyasztása is ajánlott, különösen közösségi közlekedést és/vagy liftet használóknak. A magyarok - mind mondtam - rendkívül berögzültek, tessék csak letenni a narancsléről, és a műzliről. **
Ez egy viccnek szánt*, értelmetlen, modoros írásróbálkozás, kizárólag a fantázia szüleménye, bárminemű hasonlóság a véletlen műve lehet, a szerzőktől távol áll bárkinek a megítélése, kifigurázása.
* updated: 2009.10.12. 12:11
** udpated: 2009.10.12. 12:24.
Helyes, hajrá! Öröm! Én és pár millió honfitársam is ezt szeretné! El lehet kezdeni dolgozni, tanulni, udvariasságot, tapintatot, az együttélés alapvető szabályait elsajátítani! Adót fizetni, megbecsülni mások tulajdonát, tisztán tartani a gyereket, odafigyelni a tanulmányaira. De legfőképpen megszűntetni a cigány önkormányzatokat, a kisebbségi alapú segélyezést, az érdekképviseleteket, a bűncselekmények rasszista motiváció esetén történő szigorúbb megítélését, nyilvántartások vezetését a gyengébb képességű osztályokban tanuló diákok etnikai hovatartozásáról! Igen, legyen mindenki egyenlő!
Legyen mindenki egyenlő, hogy ne a szociális rendszer tőgyén csüngő csoportokhoz való esetleges külső hasonlósága alapján legyen megítélve az ember.
Legyen mindenki egyenlő! Egy diplomás munkakeresővel két hónapig még csak nem is beszélnek a "hivatalnál" az álláskereséséi járulékról, ki tudja mikor kapja meg, bezzeg bizonyos népcsoportok segélyezése két napot sem csúszhat, mert megfélemlítésbe, terrorba kezdenek (kapa, kasza szamurájkard, mert nekik az jár).
Itt is van a nagyszerű segélyezési példa:
Vannak ugyebár rossz helyzetben lévő falvaink, honfitársaink, akik mindenféle segélyeket kapnak. Már az is érdekes számomra, hogy miért nem a munkavállalási lehetőségekhez való hozzájutást segélyezzük: munkahelyteremtés, költözés (az én lakhelyemet is a munkahelyem határozza meg). De jó, legyen-legyen. Engedjük csak az állampolgárokat a posványban dögleni. Nézzük csak meg mi lesz a segéllyel:
Legalább a harmadát elviszik az uzsorások. Érdekes módon egyetlen kisebbségi és/vagy mélyszegénységi jogvédő sem ment még tüntetni az uzsorások ellen (bezzeg a gárda, az iskolai szegregáció, egyenlő bánásmód hatóság, a gyerek elvevése a rossz szülőktől, tarka magyar), akik az államkasszából humánus célzattal nyújtott pénzt csapolják meg. Mellette bomlasztanak, a segítségre szorulóktól pont a segítséget veszik el, és visszalökik őket a sárba. Most jóindulatúan feltételeztem, hogy a segélyezett fel akar kelni a sárból. Megjegyzem, érdemes megnézni a sarat is:
"az egyik uzsorás és a társai a település főutcáján vasvillával, kaszákkal felfegyverkezve, tűzijáték-rakétákat lőttek ki, miközben benzines palackokat dobáltak az arra haladó adós autójára, amelyben az a családjával ült"
Nos, a segélyből telik benzinre, telik autóra, zöld kártyára, műszakira, jogosítványra. És azzal, hogy ezzel kapcsolatban nemtetszésemet nyilvánítom minden bizonynal bunkó rasszista vagyok. Nem tudom, ha engem segélyeznének, megbecsülném azt, aki ezt lehetővé teszi, és úgymond tudnám, hogy hol a helyem. Nem demagógia, értékítélet. Sokan munkával (amiből annyit adóznak, hogy kijön belőle nevezett szociális juttatás) nem keresnek annyit, hogy autójuk legyen, hogy fenn tudják tartani, hogy tankolni tudjanak bele. Még fizetés után sem. Kéremszépen, nem itt kellene elkezdeni a dolgok helyrerakását?
Végül meg kell jegyeznem, hogyan definiálom (és még sokan mások is) a cigányságot. Passzív-élősködő társadalmi réteg, nem bőrszín, hanem mentalitás alapján határolom el őket, a bőrszín szerint százalékos eloszlásról pedig nem én tehetek. A probléma pedig nem faji vagy etnikai, mint ahogyan az szdsz keblén nevelkedettek próbálják beállítani, hanem társadalmi. Nem lehet hülyerasszistázással lerendezni, mert többről (vagy kevesebbről van szó) egy társadalmi rétegről (hangsúlyozom, nem etnikairól), akik nem tartják értéknek a munkát, a tanulást, a társadalmi felelősségvállalást, akik személyes konfortérzetét maximálisan kielégíti a szociális segélyezés, akik nem tisztelik mások tulajdonát, akik öntörvényűek, alapvető viselkedési normákohoz sem tartják magukat...
Tabu: olyan témakör, amelynek logikán alapuló tárgyalását a témakörrel kapcsolatos társadalmi előítéletek, érzelmi berögzülések és korlátok lehetetlenné tesznek.
Napokig töprengtem azon, hogy írjak-e a témáról, és eredeti elképzelésem szerint ki akartam maradni belőle, de végül megnéztem az indexes összeállítást a csajfelszedős tanácsadókról. Aztán elolvastam zolivagyok posztját és az oda érkezett kommenteket.
Bár én is előítéletes voltam a témával kapcsolatban (lásd pont zolivagyoknál a hozzászólásomat), ezeken a videók végignézése után sikerült túllépnem, s ahogy elnézem, a nagytöbbségnek nem. Semmi gond, hiszen feltételezhetjük, hogy a hozzászólók fele meg sem nézte a videókat, azoknak a fele, akik megnézték, pedig az előítéletekkel nézték végig őket.
Sajnos egy olyan dologról van szó, amiről a mai világban nem lehet beszélni. Ahogy régen a patriarchális társadalmakban az idősebb férfiak mondták meg, hogy mit tegyenek a nők és a fiatal férfiak, jelenleg a nagyhangú nőijog védők véleményformálásának bűvkörében élünk. Amolyan feminoarchiális a nemi szerepek társadalmi megítélése. Zolivagyok rögtön kiragad pár mondatot, amelyek önmagukban tényleg nevetségesek, de tabuk által korlátolt gondolatmenete már nem jut el odaáig, hogy ezeket a mondatokat a nagy egészbe helyezze.
Apróbetűs megjegyzés: a csetes dolog tényleg kudarcba fulladt ezt már az alapján is látni, hogy a párbeszéd részvételi aranya hét az egyhez, tehát a csaj csak passzív hümmögőként van jelen, az ilyet ignorálni kell, 5-ből 1 viszont bejön.
Egyből ugrik a kulcsszavakra, amik "sértőek", amelyek nem illenek bele a nők önmagukról kialakított véleményébe, amelyek nem fedik le azokat a tulajdonságokat, amelyeket okkal vagy ok nélkül a nőkhöz társít a közvélekedés.
A srácok egy nagy hibát követnek el: ezt a kérdéskört ebben a megközelítésben (férfiak egymás között) nem lett volna szabad publikussá tenni. Nem lett volna szabad, mert nem illik bele az elterjedt fantazmagóriákba nő és férfi közötti kapcsolatokról. Ezt a témát meg kellett volna hagyni a tanácsadó oktatásokak, kanbulik tesztoszteronszagú nyűglődéseinek és az apa-fia beszélgetéseknek. Ezekkel a dolgokkal a nők java, de (ahogy a "mellékelt ábra" mutatja) még a férfiak sem képesek szembesülni, tárgyilagosan és nyíltan beszélni róla pedig pláne. A legjobb példát némely női kommentelő adja, amikor nemtetszésüket fejezik ki, és pont ebben a nemtetszésben ismerik el az egész módszertan létjogosultságát. Például a "hozzám is odajött egy ilyen szerencsétlen" - és a szövegben érződik, hogy a "szerencsétlenség" ténye meghatároz minden későbbit (beszéltem már erről, a férfinak egésznek kell lennie, mert a lelki bajai csak megvetést váltanak ki a nőkből), és pont mi a három hülye üzenete: ne legyél szerencsétlen, legyél bátor, szuggeráld magadba a kiegyensúlyozottságot, a határozottságot, mert ha szerencsétlen vagy, akkor nem számíthatsz empatikus nyitottságra, maximum a szűzkurválkodás áldozata lehetsz, de még valószínűbb, hogy újra és újra meg leszel alázva...
Ez tény, és pont a fikázók támasztják alá. Két út marad ilyenkor az ember előtt: 1 álmodozik arról, hogy lesz valaki, aki toleráns, nyitott, empatikus, felismeri benne a szépet és jót, és tényleg ÖNMAGÁÉRT fogja szeretni, ezért lesz érdekes a szemében. 2. Vagy felveszi az egyencsajozó magatartást, ami annak ellenére, hogy egy kurvanagy hazugság, szinte rögtön bejön szemben az első verzióval, ami évekig tartó sötét depressziót eredményez. Persze a közvélekedés fantáziájában az első számú verzió a normális, annak ellenére, hogy ennek minden ellentmond.
A nőknek nincs logikájuk, ugye, ahogy mondják. Itt ebben van valami, legalábbis férfi szemszögből. Mert ha logikusan végiggondolja a férfi (és beveszi a feminista dumákat a tudatos, blabla nőkről), akkor arra a következtetésre jut, hogy mindegy a szöveg, hogy nem kell időzíteni, hogy nem számít, ha pillanatnyilag rossz passzban vagy, egy párkapcsolati téren nyitott nő, megadja neked az esélyt, érdeklődéssel fordul feléd, fel akarja fedezni a rejtett értékeidet. Ennek ellére az ismerkedés során inkább az jön le, hogy az egyéniségtől független beetetés a fontos. Miként társkeresős blogokban, bejegyzésekben volt már feszengetve, az egzisztencia és a külsőségek igen fontos szerepet játszanak az első megítélésben. Az estek nagy részében pedig az első megítélés ítélet is egyben. Az esélyek a további "ügyeskedéssel" növelhetők: határozottság, figyelmesség, csak el kell olvasni egy női magazint, hogy mire vágynak a nők, és (amennyiben van erőd, türelmed és gyomrod hozzá) előadhatod magad úgy, hogy érdekes legyél, megfelelő taktikával pedig bizony el lehet érni azt a szexuális vágyat is.
Engem mindig bosszantott, hogy ilyen taktikázásra van szükség, és nem elég az őszinteség, pár hülye helyzetbe bele is futottam ennek köszönhetően.
Egyik az, amikor utolsó pillanatban hiúsul meg az összejövés: sokszor kíváncsi voltam, hogy a másik félnek ez csak pillanatnyi lendület, vagy pl komolyan le akarfeküdni velem. Ilyenkor a "tökéletes koerográfiába" nem passzoló kivárás vagy mondat vezet a válaszhoz. Nem, az esetek jó részében nem "kellek annyira", hogy ne jelentsen akadályt egy hülye duma. Ebben az a szomorú, hogyha gusztustalanul végighazudom az estét, akkor bizony...
A másik, amikor simán kedves az ember, és a világ legnagyobb ártatlanságában észre sem veszi, hogy az illető hölgy elkezd oda lenni érte. Pedig csak kedves vagy, valójában meg leszarod. A nő ezt kiegyensúlyozott, illedelmes érdeklődésnek veszi, és nem tud neki hosszútávon ellenállni, a végén még az egyestés kalandban is benne van, bár egészen a végéig reménykedik abban, hogy akarsz többet is, így csak te maradsz a rohadék szerepében.
Sajnos tény, hogy vannak bizonyos mintázatok az ismerekedés során, és meg lehet lovagolni bizonyos hullámokat. Ilyen szempontból a három srác mondanivalója teljesen helytálló, annak ellenére, hogy kivágja az embernél a biztosítékot. Személy szerint ezt a 2. megoldást ellenzem, és nem értek vele egyet. Csak egy-egy esetben alkalmaztam, általában kellett hozzá az érzelmi érdektelenség és a szexuális vágy. Ha párkapcsolati célzattal történt az ismerkedés/fűzés, vagy a másik féllel foglalkoztam kicsit, akkor már nem volt gyomrom hozzá. Elveim szerint inkább vagyok őszinte, vállalom magam, és elvárom a másiktól a toleranciát, illetve hogy egy "baki" alapján ne vonjon le végzetes következtetéseket, miként én sem teszem azt egy nővel (vagy bárki mással) szemben sem.
A gond az, hogy erre a viselkedésre igény van, és célravezető. A gond az, hogy ennek sokan bedőlnek (mi több: egyenesen elvárják, nézzük csak meg a "szerencsétlenek" általános megvetését), a gond az, hogy erre aggályos párkapcsoatot építeni, akár csak egy estére is. Már magát a sztenderd széptevést, azaz udvarlást is ellenzem igen régóta. A "figyelemfelkeltés" miatt persze indokolt, viszont a másik megismerése felé tett első bizonytalan lépések során álarcot viselni, és/vagy álarc viselésére "kötelezni" a másikat nem éppen tudatos vagy logikus dolog. A saját jövőnkkel szemben sem, hiszen nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy hajlandó-e értünk a tökéletes ember képében tetszelegni, hanem arra, hogy milyen velünk, hogy milyen ember másokkal, hogy milyen ember általában.
Sokan esnek ebbe a hibába, sokan a kezdő ismerkedés egymást felfedező szépségei helyett az általános nő és férfi sablont, és az ezzel kapcsolatos képzelgéseket húzzák a másikra és önmagukra, aztán csodálkoznak, ha pofáraesés a vége. Csodálkoznak, ha hónapokkal (évekkel) később derül fény a másik jellemhibáira, rossz szokásaira, amikor a kapcsolat felveszi a "napi rutin" jelleget, amikor már megszokta egymást a két fél, amikor már kialakulnak (kialakultnak hittek) a megszokások, amikor már komoly érzelmi és időbeli háttere van a viszonynak. Aztán jönnek a nagy csalódások, a mártírkodások, és a szöveg, hogy ÚGY MEGVÁLTOZOTT.
Pedig a másik embert annak hibáival együtt kell elfogadni és szeretni, aztán csiszolódás kérdése az egész, megváltozást senkitől sem lehet elvárni, de változtatást igen. Változtatni lehet hozzáálláson, apró szokásokon, olyan külsőségeken, amik a lényegbeli Énnek csak egy helyzetek által generált lecsapódásai.
Nem szabad hibátlanságot várni a másiktól, nem szabad hibátlannak látni, és beletörődni vagy eltussolni sem szabad ezeket a hibákat. Tisztában kell lenni a másikkal, ahogy önmagunkkal is, és ha első perctől erre törekszünk, akkor van esély egy normális kapcsolat (akár baráti, akár munkahelyi, akár szerelmi, akár csak pillanatnyi) kialakítására. Persze két ember kell hozzá. Persze a mai "mindenki jobban tudd mindent mindenkinél", túlönérzetes világban az az üzenet és mentalitás az általános, hogy hibákat nem lehet szeretni. Sokan a feltétel nélküliséget látják a jó útnak, vagy várják el a másiktól, ez viszont szerintem hiba. A kritika, a hibák meglátása nem utálat, nem a szerelem vége, hanem a másik megismerése. Az egyet nem értés nem egyenlő a haraggal, a kritika nem egyenlő a leszarozással. Csak így lehet egy másik embert igazán szeretni, elfogadni.
Ezek hárman csak felismerték a problémát, a kiaknázási lehetőségeit, és üzleti alapon segítenek azoknak a férfiaknak, akik nem tudnak túllépni az igazhitű álomvilágukon, vagy bedőlnek a feminim dumáknak, azaz szimplán lúzerek. Erről beszélni sajnos tabu, túl sok önhazugság és képzelgés övezi a kapcsolatokat, és az ismerkedésnél rögtön szerepet is kapnak. Fel lehet háborodni a megoldások inkorrektségén, lehet irigyelni őket, hogy van bőr a pofájukon, le lehet nézni őket, mert lúzerek, de tény, hogy vannak, hogy bizonyos dolgokban igazuk van. Bármennyire is nem fér bele erkölcsös, tündibündi kis képzelgéseinkbe a világról és önmagunkról. Csak meg kell nézni: zolivagyoknál a köpködő kommentelő hölgyek pont azt mondják, hogy az első pillanattól szerencsétlennek vagy az összejövés során valamit elhibázóknak semmi esélye... azaz lehetsz, te valójában bármilyen értékes ember vagy fasza gyerek, ha véletlenül rosszul adod elő magad, akkor el vagy ásva, ez pedig pont a becserkésző magatartás szükségessét támasztja alá.
Ha valaki nagyon nem bírna ma aludni, és fél egykor még fenn van, és nincs baja a ferdeszeműekkel, akkor javaslom az Oldboy c. film megtekintését. A Film+ tűzte műsorára, még a végén szétrombolják a Zskat gyűjtőhely sztereotipiát, amely kialakult róluk, hiszen az Oldboy egy arany pálmás dél-koreai film. Európai szemnek is könnyen azonosítható színészekkel, jó zenékkel, érzelmekkel, erőszakkal, miegymás, és persze kérdéssel, ami végigkíséri ezt a remek mozit. A sztori kiindulása annyi, hogy egy alkesz bebaszott barmot egy szép napon bezárnak egy szobába (cellába), és csak 15 év után engedik ki...
Ja igen az animare műsorújságon leltem az infóra, thrillernek írják, de az most jobban foglalkoztat, hogy nevezett lapon egy gazdasági műsorhoz miért ez a két (mindenféleképpen esztétikusnak mondható) csöcs van ajánlónak téve. Mellekkel mindent el lehet adni?
Mivel ma el kell rohannom mindenféle agymenésekre, csak egy gyors összeállítást van időm megjeteni a keresésekkel idetalálókról:
Szerencsére még mindig vannak olyanok, akik kifejezetten minket (engem:P) keresnek. Tehát férjblog, házasember blog, szép pénisz (továbbra sem teszek ki képet róla).
A második kategória még mindig a péniszekkel kapcsolatos kereséséeké: pénisz, szép pénisz, pénisz hossz, átlagos pénisz hossz, török férfiak péniszei, erek a péniszben, mikropénisz fotók, sok ér a péniszen, 16 cm-es pénisz, átlagos pénisz méretek wikipedia, átlag péniszméret férfiaknál (még jó, hogy nem nőknél), ha kicsi a pénisz a gatyában (akkor szemügyre kell venni jobban), 14 éves korban átlagosan mekkora a pénisz, farok becézések (helyes), leülni a nővel szemben álló péniszzel (még szerencse, hogy nem szembenálló pénisszel), nők vallomása a péniszméretről, 22/7 farok (milyen lenne a 9/11?), zsidók nagy pénisze (csak nagyobbnak látszik), fasz felállítása, giotin farok (WTF??? tessék bmeg: csak erős idegzetűeknek, még erősebbeknek), szép nagy férfi farkak, sok szőrös péniszek.
Ezek után persze még többen lesznek...
És van a pornó természetesen: három fasz a feleségemben, állatbarát szex (ezt továbbra sem értem, pedig rendszeres), szex a nőgyógyásznál videó, gigászi mellek video, 1 titkárnő 1 pasi 1 öreg nő szex videója, anya-fia szex, gigászi testes nők pornóznak, pornó sex és szopás a szolgálati buszon videok (???)
Aztán vannak az érdekességek:
Büdös pina - hát igen van az úgy, még szerencse, hogy az ember farka nem szaglószerv is egyben...
Büdös pénisz - a mosás és a canesten csodákra képes.
Felhúzott pénisz - ilyen rugós tekerővel, mint a kisautó, aztán rezeg?
Brazil puki pornó - South Park örök:) Bár úgy emlékszem a fordításban fing fétis.
Mókusfarok - ööö, ezt Keyshanak és úriparasztnak köszönhetjük...
Csajszi horse - egy nyelven talán eredményesebb lesz.
Vicces beszólások papucs férjeknek - nem elég nekik, hogy papucsok, még ugratni is kell őket? (persze drágám, amikor te viccelsz velem, az teljesen más)
Házi pornó hírességekkel - ígérem, ha Megan Fox beugrik hozzánk harmadiknak, akkor videóra vesszük, és közzétesszük az anyagot.
Sündisznó hangja szex közben - ...
Katolikus elvalt szulo - az nem katolikus.
Mellette egy jópár keresésé a fejtegetett témákra: válás, hűség, gyermekek, féltékenység, szűzkurva, Gurgulázó Mária, túl féltékeny a pasim, önző...
Mint tudjátok, mi is feszült érdeklődéssel követjük a celebvilág eseményeit, és néhány celebet a többi elé helyezve kísérünk figyelemmel, mint például Voksán Virágot.
– Mai cikk, megdöbbentő vallomással: "Virág mindent megtesz, hogy rácáfoljon a sztereotípiákra. Ki gondolná például, hogy ellenzi az ok nélküli plasztikai beavatkozásokat" Tényleg, ki gondolná?
De olvassuk tovább: "Már nem is nagyon vállalok modellmunkákat, és az ügynökségek sem kérnek fel. Mióta nevem van a szakmában (dj flóver), nem hívnak kisebb divatfotózásokhoz, inkább kezdőkre bízzák a feladatot." - WC pumpa modell? De komoylra fordítva,, tetszik ez a duma, arra nem is gondol, hogy a modellszakmában a kicsit egzotikus, érdekes vagy törékeny lányokat keresik, és nem a kiskorú Geronazzókat?
"Amíg formában tudom tartani a testemet, és nem kell agyonretusálni a képeket, addig biztos, hogy elvállalok ilyen munkákat." - fotosopp helyett botox, mindig mondom...
"DJ-ként és modellként is szükség van a marketinges ismereteimre." Egy szó: CSÖCS.
Felröppent a hír a minap szegény jászladányi romáinkról, akik nekiindultak az nagy Budapestre kiállni a jogaikért: "elsősorban a közoktatásban tapasztalható szegregáció felszámolását sürgetik, de szót emelnek az igazságszolgáltatásban, az egészségügyben, a médiában és számos egyéb területen érzékelhető kirekesztés ellen is."
És erre jön a mai hír, hogy miért menetelnek kevesen:
"A cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői leginkább pénzt akartak, egyikük még az összeget is meghatározta: százezer forint. Amikor kiderült, hogy nem kapnak semmit, visszaléptek."
Hát, talán itt kezdődnek a bajok...
A házassági évforduló után jöhet a blogünnep is: 5 hónapos a férjblog. Statisztikákkal most nem untatom a közt (majd pár nap múlva), helyette pár régi, index címlapot meg nem járt, esetleg kissé elhanyagolt poszthoz fűzök megjegyzéseket:
Szerencsére drágám nem csak egyszer okozott remek süteményes meglepetést, rendszeresen örvendeztet mindenéle édes finomsággal, amelybe olykor beletéved az előző este megivott üveg pálinka alján lévő gyümölcs is. Nekem meg marad a főzéses örömszerzés.
Az, hogy bizonyos dolgok az utólsó pillanatban derülnek ki, hogy olykor változik a program a mai napig megőrzött "jó" szokás, bár kitartó küzdelmemmel lassan tompítom a fényét.
A nemi szerepekkel olykor még bajban vagyunk, az indulási öltözködés fordítva is tud működni.
Iggy Popot még mindig szeretettel ajánlom mindenkinek. A májusinál cifrább redőnyproblémánk pedig pár hete volt, már gyógyul a sebem...
Emptinesst azóta nagyon megszerettük, ezúton is köszönöm, hogy felfedezhettem a blogját:)
A nyár folyamán az asszony kiszedett pár szálat a fülemben növesztettek közül. Hála érte.
A Poronty gyermekvállalástól való elrettentése után bekövetkezett náluk egy cikk, ahol a gyerekpisitől áztatott játszótérek ellen szól az író, természetesen több anyuka fel is háborodott, hogy de mit csináljon, még ha wc lenne a közelben, sem várhatná el a gyerektől, hogy megpróbálja visszatartani. Abigél pedig nő, előre sajnálom tinikori depressziója miatt, amikor ráeszmél, hogy a tündibündi anyumanyukája telepakolta hisztiző fényképeivel az internetet.
Saját erkölcseim, párkapcsolati normáim feletti rendelkezési jogot még mindig fenntartom magamnak, illetve feleségemnek. Harmadik fél kizárólag tájékozódási célzattal érdeklődhet, tündérmesés, álmodozósos lesajnálásokat most már leszarom.
Hülye viccekkel rendszeresen szórakoztatjuk egymást. Javarészt szóviccek, az utcaneves poszt csak egy példa volt. Szokásunk még nevek, kifejezések, szóösszetételek kezdőbetűinek megcserélése, így lesz a dunapartból punadart:)
Jó volt most rátalálni az "egyszerű válaszok" posztra, mert ez rendszeres bajom, véleményem szerint a legtöbb meggyőződéses válaszadás inkább ártalmas, főleg, ha egy problémán kellene segíteni.
Végül pedig rá kellett jönnöm, hogy sok csajos, vagy csajozós téma körül forgó poszt van.
Köszönjük a betévedőknek és a rendszereseknek, hogy itt vagytok, szeretünk titeket:)
Csak eljutottam ama rettentő nagy feladat végrehajtásához, hogy átméretezzek a kis túránkon készült képek közül párat.
Ezen az elsőn az erdőben uralkodó kora őszi szürreális fények szerintem nagyon jól érződnek:
A második a mi kis mű-troll barlangunk, azaz egy barlangi troll panelt képzelnék el ilyennek, az objektum amúgy vízáteresztő csatorna funkcióját tölti be:
Aztán egy "művészi hanyattkép" az ösvény előtt felduzzadó (20cm) patakban tükröződő erdőről: 
És itt az említett borz is, a hülyéje nappal szembe állt, lehetett volna jobb is a kép, de a mi helyzetünkben (?) ennek is örülünk: 
Végül pedig ismét egy szürreálisnak tetsző színhatásokat produkáló részlet következik, valami út/vízmosás oldalán terpeszkedő gyökerekkel:
A troll pár útrakélt, lány (töltőtroll) és fiú (golyóstroll) bevette magát a hegyekbe. Találtak is hamar egy kiépített zugot, melyet hörgő hangjukkal kitöltöttek, megijesztve ezzel pár ártatlan gyermeket. Később, miután a gyermekek a természet lágy ölén rájuk hozták a frászt, jókívánságaikat motyogták maguk elé: "Hogy esnétek bele a patakba." De végül lelki békére leltek, s megtisztultak vala alkoholittas hosszú útjuk során. És nem öltek meg senkit.
Szóval elmentünk túrázni. Amolyan lájtos hegyi sétálgatást terveztünk. Megvolt. Persze mindenáron ránk akarták húzni, hogy valami szerevezett túrázókkal vagyunk, és kérdezgették többször is, hogy hány kilométeres túrán veszünk rész. Mi meg csak mondogattunk, hogy megyünk, és nem, köszönjük, nem kérünk pecsétet. Mentünk a magunk utcai lazázós ruhájában, körölöttünk a felkészült túrázók. Nincsenek nagy igényeink végül csak 18 km-t tettünk meg, de közben ittunk (sör-bor), dohányoztunk, és még szex is volt félúton. Így nézve nem is rossz teljesítmény. Ja, meg fotóztunk is bőven.
Találkoztunk egy borzzal is, nagyon jópofa jószág volt, kár, hogy megijedt a csordaként csörtető csávóktól, és eliszkolt. Őt is megörökítettük.
Az egyéb túrázókból egy idő után kezdett elegem lenni: tényleg jópofa dolog, ha a turisták egymásra köszönnek az erdőben, ha félóránként összefutnak egy-egy másik csapattal, de percenként azért már nem kéne. Persze valószínűleg csak mi mentünk árral szemben, és azért örültek nekünk, mert előttünk nem láttak embert már egy órája. Nekem meg már a tököm tele volt velük.
Az iskolai kirándulókról nem is beszélve. Szeretem én a gyerekeket, de a felnőtt kísérőket nagyon nem. Bújócskázáshoz és őrjöngéshez nem kell egy egész osztályt felvinni valami hegytetőre, azt a szomszéd parkban is meg lehet csinálni. Legalább néha rájuk szólhattak volna, hogy próbálják meg élvezni a természet csendjét, vagy legalább tiszteljék a környezetüket. Eltűnésük után egy fél órába telt mire a madarak visszamerészkedtek a környékre. Szerencsére volt borunk, és azt kortyolgatva bevártuk a csendet. Megjegyzem továbbá, hogy azt sem értem, hogy a vonatos gyerekcsoporton le és felszállását miért úgy intézik, hogy egy ajtón adogatja le/fel az 50 gyereket 5 felnőtt...
Sikerült a tervezett útvonalhoz képest tennünk egy jelentős kitérőt is, a szervezett túrázók útvonala ugyanis nem a mi útvonalunkon ment végig, mi meg ráálltunk a nekik kilógatott színes szalagok követésére, és erre későn jöttünk rá. Annál nagyobb élmény volt letérni az útról, és jó ideig tényleg nem találkozni senkivel. Így volt ez akkor is, amikor a végén csodálatos énekhangunkkal elkezdtünk dalolni. Daloltunk, és daloltunk, aztán rájöttünk, hogy valaki ott van közvetlenül mögöttünk. Remélem a nap szexuális jellegű eseményeinek a részletezését nem hallotta.
Az éneklős kalandot magába foglaló szakaszon jött rám a beszédkényszer is, és beszéltem folyamatosan hegyről le és hegyre fel. Mondtam a magam kis hülyeségeit, mint Szamár a Shrekből, és akár Szamarat, engem is csak egy kurvanagy sárkány vett komoylan (szeretlek kicsim).
utóirat: fotók majd lesznek...
Egész nap kavarogtak a fejemben a gondolatok meg emlékek, hogy írni kellene róluk, megfogalmazni őket meg belinkelni valami ideillő képet, dehát hogyan is lehetne írni minderről, képet sem találtam olyat a neten, csak nagyon szentimentálisakat meg bénábbnál bénábbakat. Meg aztán úgyis tudod, mit gondolok és mit érzek, de azért csak kikívánkozik itt is, hogy köszönöm, hogy vagy :)
Aztán csak találtam egy kifejező képet mégis.
Boldog évfordulót itt is :)
Obama nagy változást ígért, minden más lesz, ő lesz Amerika hőse, aki igazságot, egyenlőséget hoz.
Obama most hátat fordított a dalai lámának pusztán gazdasági okoból. A hírek szerint egyszerűen az USA és a Kína közötti (elsősorban nyilvánvalóan gazdasági) kapcsolatok szem előtt tartása vezetett oda, hogy 1991 óta először Barack Obama legyen az első amerikai elnök, aki visszautasítja a dalai lámával való találkozást.
"the land of the free and the home of the brave"?
Gyönyörű szép hétfő reggelünk van: friss levegő, napsütés, mosolygós emberek. Meg lövöldözés, ami nem belföldi, nem bűnügyi, hanem bulvár hír. Bulvár hivatalosan: felszínes, gyakran félrevezető tartalmú, szenzációhajhász. Gyakorlatilag a semmitmondó érdekességek gyűjtőneve. Hát nem tudom, nekem egy ember erőszakos halála nem bulvár sajna...
De ígérem, írok majd a hétvégéről is:)
avagy igen, képesek vagyunk rá
Nem árt néha a magunkba mélyedés. Megtesszük, és újra és újra átgondoljuk a világot. Ígérjük, holnap emberként kelünk, megtisztulunk, és vitáinkat érzelmi töltésű előítéletek nélkül kezeljük. Bízva a józan észben, bízva az emberi nyitottságban, empátiában, toleranciában. A valódi korrektségben, az érzelmi felnövésben.
Néha mi is a szörnyek bőrébe bújunk: ilyen az ember, indulatos, nehézfejű, de végül igyekszünk emberebbé válni, logikával, jóindulattal. Az érdeklődés, a félresikerült jószándék, a suta kioktatás (bármi is álljon mögötte), vitakultúra nélküli gyűlöletet, messzemenő következtetések levonását, káros fantáziákat szül. Ösztönös reakciókat, melyeket a józan ész álcája mögé bújtatnak, holott valójában a sündisznó összegömbölyödésének felelnek meg. Igyekszünk ezen túllépni, kiállni kis szaros elveink mellett, hogy az egyet nem értés nem egyenlő a haraggal, a kritika nem egyenlő a leszarozással. Sajnos a népbutítás ideáig fajult, a televízió, a közélet mind ezt sugallja: ítélj el másokat, ignoráld őket, önkritikát ne gyakorolj, jogod van bárki és bármit felülbírálni.
Aztán csodálkozunk, ha egymásnak esnek az emberek. Tessék látni a határokat, kerülni a végleteket, tettek, szavak és ítéletek terén is.
Sajnos, a vitának sincs kultúrája, nincsenek észérvek, és sokan, még általam becsül emberek is, képtelenek hallgatni egymásra, elfogadni egymás véleményét.
Ilyen gondjaink bizonyára nekünk is vannak, felkerekedünk hát, a hegyvidék zord barlangjaiban - ígérem - szembenézünk önmagunkkal, tisztán, kerülve a pökhendi, utálkozó önigazolási vágyat.
Jó hétvégét:)
Ez a kis video valamelyik blogon volt még régebben. Azóta is szeretem:)