A nevelésnél már utaltam rá, sőt másutt is, de annyit követelitek a szexuális kultúráról való szenvelgést, hogy kénytelen leszek a gondolataimat kizárólag ennek szentelni. Első sorban a női kulturálatlanságról tudok szólni, ezt is az asszony egy mondata fogja a legjobban össze: "vicces hozzáállás azt képzelni, hogy egy férfi farka mindig, minden pillanatban fel kell hogy álljon, ha közelítünk hozzá". Viccesnek vicces is lehet, de inkább szomorú, amikor kis vagy nagy lányok nem tudnak felállítani egy faszt, mert azt várják, hogy megy majd magától. A férfi meg csak van posztban írtam erről: amíg a nőket ellazítjuk, addig a férfiakat kinevetjük, ha kicsit nehezen megy a szexre való ráhangolódás. A sztereotípia: egy fasz vagy, ha nem működsz gondolatátvitellel, akkor nulla vagy.

Tudom, tudom, hogy ti nem ilyenek vagytok, sajnos sokaknak alapvető problémáik vannak, ha nem egy tettre kész farokkal akad dolguk. Egyes számú jóindulatú butaság, hogy a tettrekésszé varázsolás helyett lelkizés kezdődik:miért nem kívánsz, biztosan nem vagyok elég jó nő... De most vissza:

A szexuális kultúra hiánya (is) elsősorban tabukból és tudatlanságból ered. A felek gyakorta nemhogy a másikat nem ismerik, de nem is nyitottak a másik felé, még rosszabb esetben önmaguk felé sem. A korai magömléses eseteknél nem értem soha, hogy miért nem lehet időben bevetni az ujjakat, a nyelvet. A megfelelő mennyiségű előjáték a kölcsönös összehangolódás felé vezet. Zsenge kis hím koromban én is könnyen elcseppentem, és  sosem volt kérdés hogy egy ártalmatlan pettinggel telő estén odafigyeltem a másik kielégítettségére. De hagyva a szép szavakat: ha már ilyen gondunk van, tessék legalább tisztesen kinyalni a másikat. Ahogy látom, általában ezt egyik fél sem akarja igazán kezelni, a szexualitás a kölcsönösségről szól. Kevés 100%-os szexuális összhangban lévő ember van, lehet itt is sopánkodni, de a megoldáskeresés kifizetődőbb.  Alkalmazkodni kell, és megoldásokat keresni. Hány olyan eset van, amikor a vágyak milyensége vagy mennyiség eltér, és mennyi felesleges problémát okoz ez egyeseknél.

Az ágyba tabukat, feszültségforrásokat vinni butaság. Nem kell mindent megtenni, amit a másik szeretne, nem kell túllépnünk önmagunkon. Ellenben mindent meg lehet beszélni, és nem kell problémát csinálni abból, ha eltérőek az elvárások, kompromisszumos megoldásokat kell keresni. A szex során a legtisztább, sértődésmentes kommunikációnak kell(ene) zajlania, egymást elfogadva, mentesen mindenféle ellenérzéstől, bántástól.

Ebben látom a legnagyobb hiányt: az intim párbeszédek kölcsönös tisztelettől, 100%-os elfogadástól való távol állásában. A kulturált szexualitásnak azt kellene jelentenie, hogy odafigyelünk, nem agyalunk, segítünk. És legfőképpen: őszinték vagyunk (nem összekeverendő a nagypofájú bunkósággal - tisztelet) és elviseljük az őszinteséget. A legrosszabb, ami lehet, ha nem mondhatjuk a másiknak, hogy máshogy csinálja, másra van szükségünk, stb. mert ömagunk és/vagy a másik miatt képtelenek vagyunk erre.

Érdekes kérdés ezeknek a nehézségeknek az életkor szerinti megoszlása, de erről majd később...