A nyílt levél című poszt utáni gondolatok következnek. Természetesen válasz nem érkezett rá, arról már tudnátok, illetve mit is várna az ember...

Például azt, hogy egy demokráciában lehetősége van arra, hogy a megaláztatást, a jogsérelmeket, vagy csak emberi méltóságának megkérdőjelezését ne hagyja annyiban. Jön is a gondolat, hogy vannak nekünk ombuccmanjaink, akik mindig mindenkinek védik a jogait.

Nos, az ombuccmann foglalkozik az esettel akkor, ha nemzeti/etnikai kisebbségi ügyről van szó, vagy az állami szervekkel kapcsolatos aggályról beszélünk. Jelen problémához kb. a jövő nemzedék országgyűlési biztosának lenne köze, mert ők foglalkoznak parlagfűirtással, és a kifogásolt cikkben a parlagfűirtás is alantas munkának volt nevezve.

Sebaj, megyünk tovább, mert van olyanunk, hogy Egyenlő Bánásmód Hatóság, mert ugye a melósnak nincs alapítványa, nincs külön önkormányzata, amelyik a gyermekei nyaraltatása helyett megy el a balcsira nyaralni, de azért néha legalább járatja a száját. De az egyenlő bánásmód a foglalkoztatás, az oktatás, stb területekkel foglalkozik, az általános emberi méltósághoz való joggal nem, ha ez valahogy bele is van súvasztva a vonatkozó törvénybe.

Aztán jön az egyszeri júzer utolsó próbálkozása: a gúlgi és a wikipedia, és egyből rá is jövünk, hogy PTK alá tartózó esetről beszélünk, és amennyiben nincs egy befolyásos érdekképviselet, vagy konkrét személyes érdekeltség, vagy egy idióta jogvédő, aki magára vállalja az egész hercehurcát, akkor jobb hagyni az egészet a francba.

Vagy valamit kihagytam? Szóljatok ám.

Mert jelen szűkös tudásom szerint a helyzet úgy néz ki, hogy leköphetnek, lenézhetnek, lerasszistázhatnak, megalázhatnak, ha csak egy nemzeti vagy etnikai kisebbséghez nem tartozó, vallási beállítottságtól mentes, munkaképes, általában dolgozó ember vagy. Nincs jogod. Rajtad bárki áttapos.

A kurucot is az NBH akarta bezárattatni, itt pedig akkora problémáról nincs szó, hogy közvetlen politikai beavatkozást várhassunk el. Tehát mit tehet az egyszeri melós, aki azért dolgozik hóban, fagyban, hőségben, szarban, hogy aztán az anyagi szűkölködésre rámenjen az idegrendszere, esetleg szenvedélybeteggé válik, és a huzatban, egészségügyi határértéken belüli környezetben eltöltött 35 év munkaviszony után feldobja a talpát (gyk: 53 évesen)?

Semmit, örüljön, hogy van lyuk a seggén, és ne álljon le senkiházi, demagóg újságírók jóérzésében reménykedni. Az ő helye az alantas munka mellett van, lenn a csatornában, az egésznek a legalján, mert nála bizony az utolsó zsebes, munkakerülő, gyermekét veszélyeztető emberállatnak is több joga van (nemzetiségi és etnikai hovatartozástól függetlenül).

2009. Magyarország