Az egoizmus olyan állati mivoltunkból adódó hajlam, amit minden kultúra igyekezett elnyomni. Társadalmi veszélyessége a káosz lehetőségében, az elemi értékek elveszésében rejlik, amely az egyén elveszésén keresztül valósul meg. Nem véltetlenül küzdenek ellene a gondolkodók évezredek óta, írják le ugyanazokat a bölcsességeket a kornak, a környező ismereteknek, a domináns vallásoknak és a társadalmi berendezkedésnek megfelelően.
Jelenleg vitathatatlanul a nyugati világ legdominánsabb vallása az egoizmus. Központosított intézményesítettségének hiánya a korai kereszténységhez teszi hasonlóva, csak jelenleg a Római Birodalom helyett a gonosz megtestesítője a majd' 2 évszázados felvilágosultság. A felvilágosultság, amely képtelen belátni, hogy pusztán tudományra és logikára, nyitott gondolkodásra épülve nem lehet olyan válaszokat adni az embereknek, amikre vágynak.
Az egoizmus ellenben pont ezt adja, azaz az elvekkel, válaszokkal kapcsolatos vágyak maximális kiélését támogatja. A korlátolt egoizmus nem csak arra épül, hogy az egyénnek joga van a saját hitéhez, ítéleteihez, hanem arra is, hogy joga van ezeket az ítéleteket a világtól függetlenül, kizárólag a belső szemlélő szemszögéből meghozni. A felvilágosult humanizmus túlzott terhei alól mentesíti a hívőt: nem kell kívülről szemlélned magad, nincs szükség kritikára, önkritikára, jogod van a külső behatások közül a pillanatnyi kényelmednek megfelelően válogatni. Elutasítja a személyiségfejlődés, mint folyamatos tanulás folyamatát. A személyiség egy kész, megfellebbezhetetlen, sérthetetlen úr. Mindenki önmagának az Istene, és az Isten, a vallás védelme érdekében joga van a kívülállókat vagy a tőlük jövő információkat ignorálni, legyilkolni vagy befogadni. Joga van erről dönteni.
Az egoizmus nem mellékesen az önmegvalósítás és a személyes boldogság ígéretét hordozza magában. Szkeptikusként az önmegvalósítás lehetőségét el is vetem, mert értelmezésem szerint akkor kapunk tiszta képet magunkról, ha elég tükörbe belenéztünk (és felismerjük, hogy sosem nézhetünk bele elég tükörbe). Természetesen nem úgy, hogy bizonyos részeket letakarunk, vagy mindig csak egyik oldalunkat mutatjuk a tükörnek. A boldogság ígérete már bonyolultabb kérdés, hiszen a tényleges önmegvalósítással, a világban betöltött helyünk lehetőségével a klasszikus, öncélú boldogság esélye csökken. Ezen nincs mit fejtegetni, boldogok a lelki szegények, és azok, akik értelmi képességeiknek köszönhetően nem fogják fel (teljesen), hogy mi történik a világban, mi történhet velük.
Az egoizmus vezethet boldogsághoz, úgy érzem, ellenben erre a boldogságra az emberek 90%-ának nincs esélye. Ugyanis az egoizmus annak ellenére, hogy ítél, ignorál, eltapos, beenged dolgokat, megvan a szocializációra való igénye. Igaz, hogy a maga által kényelmesnek és ez alapján téves logika szerint jónak ítélt dolgokat enged be, fogad el, él át, de a valóságot, az élet törvényszerűségeit titkolt vagy hazug módon ezek a dolgok is magukban hordozzák. A rossz ugyanúgy megtörténik az egoistával is, mint bárki mással, de mivel tapasztalatlan a "rossz" dolgokkal kapcsolatban (eddig joga és lehetősége volt magától távol tartani őket), ezek feldolgozása nehézségekbe ütközik, a problémákat sokkal nagyobbnak éli meg, hiszen vagy csalódik a hozzá kapcsolódó pozitívumokban, vagy észre sem veszi azokat, hiszen a világképéből kirekesztette őket. Visszamanekül a maga kényelmes vallásához.
Az egoizmus bármely alapjait megkérdőjelező kérdés feltevője ellen vallásháborút indít, a vallásháború jellegzetessége pedig az, hogy Isten nevében, Isten védelmében mindent megenged magának. Alaptéziesiből adódóan még az egzakt magyarázatokat is gyakran elutasítja (statisztikák, tisztán tudományos érvelések, etika, pszichológia), hiszen az ő véleményformálási joga felülírja a tájékozottabbak iránti tisztelet, elismerés alapvető emberi igényét. Illetve az egzakt magyarázatokat is képes tévesen értelmezni pillanatnyi önös céljai érdekében, előítéletei, bántottsága, vagy éppen szimpátiája miatt.
Ilyen szempotból, apátlan, anyátlan, amit valahol érez, ezért vélt vallási "vezetőkhöz" fordul (tanácsadók, barátok, ideológiák), akik a létező hitét erősítik. A neki megfelelő külső megerősítésre szüksége van (mégis ember), ezek nézeteim szerint üres emberi kapcsolatokhoz, önáltatáshoz, kölcsönösen jó üzletnek tűnő hazugságokhoz vezetnek, ahol az eretnekeket közösen kövezik halálra, dobják máglyára. De az egoizmus szerveződése és emberi kapcsolatai már egy másik poszt lehetne...