Az egoizmus vagy a szimpla rossz szándékú butaság előszeretettel ferdít el hangzatos eszméket, s sajátítja ki annak elferdített valóját. A tolerancia, amely eredeti értelme szerint türelmet jelent, ennek az egyik leglátványosabb áldozata.
A South Park a régebbi epizódokhoz méltó, tökéletesen találó társadalomkritikát fogalmazott meg ezzel kapcsolatban is, a vonatkozó részből egy idézet tökéletes mottó ehhez a témához, válasz arra a felvetésre, hogy toleránsnak kell lennünk:
"Toleránsnak, de nem hülyének! Nézzék, csak azért, mert tolerálniuk kell valamit, még nem kell helyesnek tartaniuk! Ha azt mondom, tolerálni,az azt jelenti, eltűrni valamit. Toleráljuk, ha egy gyerek sír mellettünk a repülőn, vagy ha hideg az idő. Attól még lehetnek idegesek, Jézus Dzsiggelő Krisztus!" (FELIRAT: VITO)
Az, hogy mindez a South Parkban is téma, annyiban vigasztal, hogy nem csak a nagymagyar hülyeség kurvítja el az eszméket, hanem nemzetközileg is vannak problémák. Most menjünk végig a tolerancián, és a toleranciának csúfolt érzelmeken (a változatosság kedvéért) kérdés-felelet módszerrel:
1. Mit értelmez a köznyelv, és pár ferdítő véleményformálással próbálkozó közéleti szereplő/újságíró/blogger toleranciának?
Válasz: Szeretetet, szimpátiát, rajongást.
2. Mit kellene toleranciának neveznünk?
Válasz: A türelmet.
3. Nem értem, mi az eltérés a kettő között?
Válasz: Vegyünk egy példát, a homoszexualitást, mivel ezzel kapcsolatban kerül elő legtöbbet a tolerancia fogalma. Hogyan lehet viszonyulni heteroszexuálisként az egynemű szexualitáshoz, vagy a mögöttes érzelmekhez? A: Teljes elutasítás, aktív megnyilvánulásokkal, azaz a melegek kiirtására, kényszergyógykezelésére, stb tett folyamatos erőfeszítés, ez az intolerancia. B: Idegenkedés, nem vagyok se ellene se mellette, tőlem idegen, de ez van. Néha falra lehet mászni egy picsogó buzitól vagy egy agresszív leszbitől, de a képesség arra, hogy a jelenlétükben ne folyamatos agresszivitást sugározzunk, maga a tolerancia netovábbja. C: Szimpátia, azaz buzibarátság. NEM TOLERANCIA, mert a szimpátiánk tárgyával szemben nincs szükség türelemre, bírjuk őket, nincs gond/zavar a jelenlétükben, érdeklődve tudunk beszélgetni velük akár az ő nézeteikről is. D: Rajongás: a létjogosultság, többletek, szinte kompromisszumoktól mentes hirdetése, a nevetséges, erőszakos jogvédelem, a pofátlan propagandakommunikáció szintje (ez egy külön poszt lesz)
4. Tehát ezek szerint ki a legtoleránsabb ember a homoszexuálisokkal szemben?
Válasz: Az aki, idegenkedik tőlük, esetleg undorodik is, de üzleti, magánéleti találkozások során túl tud lépni a véleményén, ellenérzésén, képes ezzel megtisztelni a másikat. Az álom eset az, ha a fia buziságán kiakadó apa, képes meghívni vacsorára a fiú barátját, és leülni vele egy asztalhoz annak ellenére, hogy az életét ettől összeomolva érzi.
5. Milyen általánosságokban kell értelmezni a toleranciát? Mit kell tolerálnunk?
Válasz: Semmit sem kell tolerálnunk, mindenkinek a türelme véges, viszont mindent meg kell próbálnunk tolerálni, nem csak egy-egy felkapott jelenséget. Az előző példában például a vacsorára meghívott barát megtudhatja előre, hogy az "após" homofób, és lehet ő is elutasító ezzel kapcsolatban, lehetnek fenntartásai, de neki is toleránsnak kell lennie, türelemmel, tisztelettel fordulni a másik fél felé. Ha nem teszi meg, nem jobb, mint bármelyik intoleráns gyűlölködő.
6. Ezt nem értem, a homofóbiát és az előítéletességet sok toleráns ember elítéli, most akkor ők hányadán állnak a toleranciával?
Válasz: Ők nem toleráns emberek. Ítélet és előítélet között különbséget kell tenni: az előítélet az ember (és bármely élőlény) természetes működésének része: a vörösen izzó acéllal szemben előítéletünk, hogy forró, ezért nem fogjuk meg. Ez persze nem zárja ki, hogy vörösen fénylő dolgokat megfogjunk. Az ítélet ellenben végleges, és nem is természetszerű: azok, akik elítélik a velük nem azonos nézeteket vallókat, messze állnak mindennemű toleranciától. Az elveiken belül sem toleránsak, ők a rajongók, vagy nagyhangú aktivisták, akik valamiféle "szeretetet" neveznek toleranciának magukban.
7. Mi ez a "szeretet" ezekben az emberekben, és kik ők?
Válasz: Ez az egoista önigazolás szeretete, ami azért szeret valamit, mert a szeretet által jobbnak érzi magát. Afféle sznobizmus, mint agresszíven felvágni a kerékpáros közlekedéssel, ők ettől a szeretettől, a vallott elveiktől jobbnak érzik magukat. Jelen esetben ezek az emberek a liberálisok, a magukat haladó szelleműnek nevezők. Nincs szükségük másra, csak a nagyszerű elvekre, amelyek kapcsán kicsit többnek érezhetik magukat, lenézhetik a konzervatívokat, a maradiakat, a tudatlanokat.
8. Tehát nem jó a haladó szellem?
Válasz: Ők nem haladó szelleműek, csak annak hiszik magukat, valójában ugyanolyan hitbuzgó fanatisták, mint az inkvizítorok - gondolj csak bele: az inkvizítorok is toleránsak voltak azzal szemben, amivel szemben hitük szerint toleránsnak kellett lenniük, és ugyanúgy túlértékelték ezeket a dolgokat, mint a mai érdekvédők. A haladó szellem nyitott az újra, az, aki csak a szimpatikus jelmondatok által meghatározottra fogékony, nem haladó szellemű, nem nyitott, és még csak nem is önálló.
9. Én úgy tudtam a konzervatívok olyanok, mint az egykori inkvizítorok...
Válasz: Az erőszakos igehirdetés a szélsőségesekre jellemző, legyen az liberális, konzervatív, hívő vagy ateista. Ezek az intoleráns szélsőségek, amik a másságot (abban az értelemben, hogy tőlük különbözőt) nem képesek elfogadni, megtűrni. A konzervatívok sem feltétlenül szélsőségesek, ahogy más sem. A konzervativizmus lényege a kényelem, járt utat járatlanért ne adj. Mindenesetre a konzervatív emberek nagy előnye, hogy rendre vágynak, és a rendet tartják szem előtt: a világ változásai miatt kénytelenek sodortatni magukat az eseményekkel, hosszú távon tehát alkalmazkodóképesek. Valószínűleg mind konzervatívok vagyunk egy kicsit.
10. Kicsit összezavarodtam, adj még segítséget, mit kell, és mit nem kell megpróbálni tolerálni?
Válasz: Mindent. Ha úgy érzed, hogy jogod van eldönteni, hogy mivel szemben vagy türelmes, és mikor kezdhetsz feltűnő, sértő ellenkezésbe, intoleráns leszel. Meg kell próbálni tolerálni a kellemetlen szagokat, hangokat, hiszen annak ellenére, hogy utáljuk az autók bűzét a belvárosban, türelemmel vagyunk feléjük, és nem kezdjük el beütni mindnek a szélvédőjét, ez a tolerancia. Ha nagyon zavar, akkor elkerülöd a belvárost, a problémádra, az ellenérzéseidre nem a másikban, hanem magadban kell keresni a megoldást.
11. De egy vita, vagy bűnügy során, hogyan lehetnék toleráns, hiszen két emberről van szó, vannak társadalmi szabályok, etikátlanságok, nem lehet mindenkiben Jézus Krisztus jámborsága?
Válasz: A tolerancia, a tisztelet, a felebaráti szeretet az alap, amire építened kell az emberi érzéseidet. Van sajnos olyan, akivel szemben nem lehet ilyen alapú érdemi kommunikációt folytatni, fogadd el összeférhetetlenségeteket, és lépj tovább. Vagy vitatkozz, de függetlenül tőle a tartásodat ne hagyd el. A bűncselekmények, a bűnök megint más kérdések: egyrészt a mögöttes emberi érzések felé nyitott maradhatsz, másrészt a társadalmi tolerancia más kérdés, mint az egyén toleranciája. Illetve a bűntett megítélése más, mint az emberé: elítélheted a bűntettet, az elkövetővel viszont a társadalmi rend érdekében kell kezdeni valamit, ami már a személyes toleranciádon/intoleranciádon kívül eső kérdés: ne engedd, hogy ezekkel az érvelési hibákkal húzzanak logikai csapdába, nem ez a kérdés lényege. A bűntett megítélésében ugyanúgy vannak toleráns és intoleráns mintázatok, ez a motiváció megértésére való törekvéssel és az eleve elítéléssel mérhető. A bűnelkövetőkkel szemben mutatott türelem megvalósulása az, hogy nem állunk neki önbíráskodni vélt vagy valós sérelmeink alapján. Más a vitáról és véleményekről beszélni, mint ítéletről, ítéletek harcáról.
12. De mit lehet válaszolni az intoleranciára, ha az intolerancia megsért valamit?
Válasz: Az intoleranciára egy jó válasz van, a következetes tolerancia. Ezért nem tartom toleránsnak azokat az embereket, akik egy általuk sértettnek vélt embercsoportot kiemelnek, és mentegetik őket. Az aljasság (esetünkben az intolerancia) elvi szintjére sosem szabad lesüllyedni, az ész nélküli, szélsőséges védekezés, aminek az alapja ugyanaz a megkülönböztetés, mint amit a támadó alkalmaz, nem jobb magánál az aljas támadásnál sem. A tolerancia válasza csakis a régi szlogen lehet: te is más vagy, te sem vagy más. Esetleg az, hogy mind emberek vagyunk...
