Mottó

Azzal, hogy hűséget fogadtam Neki, azt fogadtam meg, hogy egy életen át kitartok mellette, jóban-rosszban. Hogy nem fogom hagyni, hogy bármiféle probléma megkeserítse a kapcsolatunkat, hogy túllépek az önzésemen. A házassággal arra határoztam el magam, hogy egy életre lekötöm magam mellette. Nem addig, amíg kitart a kölcsönös monogámia, nem addig, amíg fel nem izgat a főnök titkárnője, nem addig, amíg az ő fejét csavarja el valami köcsög, hanem ezeken is túl, egy életen át... Bővebben itt.

Friss topikok

  • Mária Kerényi: Nagyon gusztán néz ki holnap elkészitem ,mert nagyon tetszik ,biztos finom is. SAJNOS fényképet n... (2015.06.05. 00:29) mézes-mustáros csirkemell
  • Azzari: Érdekes mindezt olvasni, főleg, hogy a " beszélgetést " kiváltó cikknek sincs semmi köze a valóság... (2014.10.19. 00:17) A Bódis Kriszta-jelenség
  • tecsóba sose többé: Egyébként szánalmasak tudnak lenni azok a lények :) Főleg amikor annyira fel vannak fújva a maguk ... (2012.08.27. 23:39) Blikk-nő
  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Ribanc rendszam. (2012.08.26. 18:06) Sebestyén és Szabolcs lyuksógorsága
  • bolygohollandi: Ezt is elolvastam - még több semmitmondó lózung, a 7. pont pedig úgy ahogy van egy marhaság (szeri... (2012.08.17. 10:59) Kapcsolatépítés - 6. Szakítás vagy nem?

Címkék

adó (1) aforizma (6) agy (77) ajánló (11) állam (10) állatbarát (3) állatkert (6) apró figyelmességek (11) asszony (6) a házasságról (26) balaton (2) baleset (3) bátrak földje (2) blog (2) blogajánló (1) blogtali (1) bölcs bagoly (40) bor (8) bréking (1) budapest (6) buszon (6) buta vén tyúk (5) celeb (11) celebvers (8) cigány (2) csajok (37) csak (5) család (6) csipke (11) cukiság (5) egyedül (2) emberek (6) eső (1) faszom (3) fejem (3) felhívás (1) feminista (2) fertő (18) fika (1) film (6) fim (4) fotó (1) főzőcske (5) fülbemászó (2) gyerek (12) hellókarácsony (1) hétvége (2) hipercuki (1) hírek (15) hólyag (2) horror (8) hőség (3) hűsítő (4) idijóta (1) idióta (3) idiotizmus (2) igénytelen (1) internet (46) irónia (1) izé (12) játék (2) jelleg (2) jog (2) jópont (3) kaki (3) kapcsolat (15) kapcsolatépítés (8) karácsony (1) kép (13) képmutatás (3) két jóbarát (1) kikapcsolódás (4) kommentek (2) komment helyett (2) kv (2) legények (12) malac (2) mellyek (11) mindennapok (5) mosoly (2) munka (6) mylord (2) nagyvilág (3) nehéz (2) nemi (1) nemi jelleg (31) nemmodor (2) nemszeretem (2) nem szeretem (4) nép (2) nosztalgia (1) nyár (13) nyaral (8) nyelv (1) nyitány (2) nyugdíj (3) oktatás (2) orosz (1) pálinka (2) pénz (3) pia (3) pocak (1) politika (7) pornó (2) pszichomókia (1) puki (1) punk (1) punnyadó (5) reggel (9) reklám (3) sas kabaré (1) semmi (3) sör (13) sötétség (11) south park (2) statisztika (4) streetfashion (1) sütimester (1) szabadidő (7) szabadság (1) szánalmas (3) szegénység (2) szenvelgő (17) szeressétek egymást gyerekek (11) szeretem (13) szex (24) szociológia (4) szolgálati (3) szolgalati (8) szombat reggel (12) szóvicc (1) takarítás (1) társkereső (1) tavasz (1) tehetetlen (4) tél (5) természet (3) történelem (1) undorgrund (1) ünnep (8) vacsora (3) vallás (2) vallomás (7) vásárlás (1) vasárnap reggel (11) velám (1) vellám (26) velvet (1) vers (7) vicc (6) video (29) világom (4) villám (6) virág (2) wtf (2) zene (30) zsír (8) Címkefelhő

elvált szülők

azallamenvagyok 2009.09.02. 06:55

Valamelyik nap a Porontyon egy kommentben volt elsütve a következő szöveg: "egy elkényeztetett leányka, akinek pusztán az a baja, hogy a szülei elváltak amikor ő 13 éves volt". Később el lett mondva, hogy a szülők szépen váltak el, nem volt veszekedés, vita a láthatás miatt, szóval igazán, BIZTOS nem ezért lett problémás a gyerek, úgyhogy első dühömből háromszor is lenyugodva saját tapasztalataim, és látottak alapján lenne pár keresetlen szavam a válófélben lévő szülőkhöz, és azokhoz a tudálékos barátnőkhöz (mint az idézett mondatrészlet alkotója), akik ennyivel letudják a gyereket. Nem akarok most a válások felett ítélkezni, ez (is) egyedi, nem ez a téma.

A válás milyensége (nyugis, fejszés-gyilkosos, pénzből kiforgatós) elsősorban a váló felek számára jelentős, a nyugis válás talán ezért is veszélyesebb, mert a szülő nyugodt, felszabadult, esetleg boldog, a gyerek meg majd megérti: "Majd megérti.' "Neki is jobb lesz így." "Ugye cuclikám, mennyire jobban érezzük magunkat?" "Ez így van rendjén." És még lehetne idézni a nagyszerű mondatokat, amikkel a gyerek találkozik ilyen esetben.

Persze emellett gyakran maga a gyerek magasról le van szarva (erről is van egy nagyon jól megcsinált South Park rész, sajna minden szava igaz). Első számú gond, hogy a szülő meg sem próbálja megérteni a gyermekét. Ennek két oka lehet, az egyik az, hogy túlzottan magával van elfoglalva (ami persze egy váláskor érthető), a másik az, hogy az ő kis, engedelmes, eminens kiskutyusának kislánykájának/kisfiúcskájának kezeli, akivel mindig is olyan jó volt a kapcsolat, és "hallgatott rám", és "ugye megérted kicsim, apu/anyu így boldog".

Azoknak, akik még nem értik, hogy hova akarok kilyukadni, egy nagyon egyszerű páldát hozok fel: Vajon milyen érzés lehet 13 évnyi lángoló szerelem, maximális bizalom, közös célok, közös álmok, közös tettek után (persze voltak gondok, de a szerelmünk legyőzte), ha egyszercsak hazaállít a másik, hogy "figyi, összejöttem valakivel, ennek most ennyi, elmegyek"? Milyen érzés lenne, szar érzés, egy világ omlik össze az emberben, egy szar érzés, amit nehéz feldolgozni, egy helyzet, amit nehéz elhinni.

Ugyanezt érzi a gyerek is, ha válnak a szülei: egész életében nem látott mást, minthogy apu és anyu együtt vannak, ha veszekednek is néha, de vigyáznak rá, hogy ők egy család. Aztán egyszercsak apu elköltözik, ritkán találkoznak, a család nincs többé. Élete legbiztosabbnak hitt pontja darabokban hever. Ehhez nem kell vita, csak maga a válás ténye: és ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy hogyan történik a válás, egy összeomlott világot mennyire érdekel az, hogy "jobb lesz így neked is, kicsim".

De a gyereknek még ennél is rosszabb: a gyerek nem tombolhat, nem hisztizhet, nem lehet problémás gyerek, neki meg kell értenie, el kell fogadnia, és még lazítani sem mehet a barátnőkkel, sörözni a haverokkal. A gyerek ugyanúgy függ a régi rendszer hierachiájától, attól, ami megszűnt. Ha egy felnőtt világképét törik össze, tombolhat, őrjönghet,  kereshet új érzelmi fűggőségeket (vissza a családhoz, új nő/pasi, stb), bármi, a gyerek nem lehet problémás, egyből lesik rajta, hogy pszichológushoz kell-e küldeni, hogy romlanak-e a jegyei, és a zavarodottságában magára hagyják. Rendszerint a problémák meg sem látszanak az utódon, az árnyalt lelki terror (annak finom éreztetése, hogy itt ő most nem játszik szerepet) megteszi a hatását, és kénytelen "feldolgozni" valahogy a történteket.

Pedig egy ember annyit megérdemel, hogy elmondják neki, nem, ez így nincs rendjén, hogy ne félvállról vegyék a maga kis problémáit. Ha egy ember össze van zavarodva, akkor megérdemli a szép szavakat, és az odafigyelést. Nem egy gyerek, nem egy társ, hanem egy ember, aki közell áll hozzánk.

Hajlamosak vagyunk mi emberek a gyereket gyerekként kezelni, kicsit visszaélni a hatalmunkkal, mókusmackókánkat meg lelkileg teljesen elhanyagolni emiatt, pedig a gyereknek is szüksége van arra, hogy emberként bánjanak vele, és a szülők válása az az eset, amikor mindenféleképpen szükség lenne rá. Nem szabadna arra alapozni, hogy mindigis megette a spenótot, bár utálja, mert én azt mondtam neki, hogy egészséges, és hogy milyen ügyesen tanul, és hallgat ránk. A lélek nem egy tányér spenót, nem egy matekházi. A lélek sebei nagyok, és 5-16 éves kor között, amikor a legintenzívebb változásokon megy át ez a lélek, könnyen torzíthatjuk egésszégtelen gnómmá azzal, ha korlátozzuk, ha meghagyjuk a saját összezavarodottságában. Ha káoszból rendet kell rakni, kell egy kapaszkodó, egy biztos pont, nem rendjénvaló az, hogy a felnőttek elcseszett házasságának a gyerek legyen az áldozata. Bár mindenféleképpen ő lesz az, hiszen teljesen ki van szolgálatva. Talán ezt fel kellene ismerni, nem átlépni rajta, nem ráhagyni. És legfőképp nem elbagatellizálni a dolgot: személyes példám, amikor egy évvel a válás után kezdtem értegetni, hogy mi történt, és egy meghitt, lélek-kiöntésre alkalmas pillanatban, amikor épp belekezdtem volna, hogy édesanyámnak elmondjam, ami nyomaszt, ő zendített rá arra, hogy milyen jó, hogy megértem, meg hogy ilyen ügyesen viselem, és hogy milyen hülyék azok, akik azt mondják, hogy egy gyereknek milyen nehéz ezt feldolgozni. Hát belém szorult a szó. Nyilván ma már bazmegelnék erre egy nagyot, de akkor én voltam a kis büszkeség, és belekalapáltam magam látszólag a szerepbe.

Jogos kérdés, hogy mit lehet tenni, ha már benne vagyunk a bajban. Elsősorban itt is az a fontos, hogy az embert lássunk meg a gyerekben, ne gyerekként kezeljük, hanem leendő felnőttként. Első lépésként a körülményektől függetlenül be lehet ismerni, hogy neki rosszabb az egész helyzet, mint a szülőknek, onnantól kezdve pedig ember és ember közötti őszinte kommunikáció kérdése az egész, amit a felek lelki beállítottsága, és a köztük lévő kapcsolat határoz meg. Illetve a válás körülményei is, mennyire volt nyugodt vagy vitás, erőszakos, kibaszós. A másik ellen hangolás minden esetben messze kerülendő, leszámítva, ha a kedves szülő hülyét szeretne nevelni a gyerekből, vagy egyedül, magányosan akar megöregedni, majd elhalálozni.

Címkék: horror család gyerek agy

99 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hazasember.blog.hu/api/trackback/id/tr801351748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

belekotty 2009.09.02. 08:26:29

Én is elváltam és rettenetes háború volt. És a háború közepén mi is rángattuk a gyereket ide-oda és nem magyaráztuk el a gyereknek hogy mi van. Rájött szegény ő maga. Szerintem a fejszés gyilkos válásoknál a gyerek maga is helyére teszi a dolgokat. A kiforgatlak mindenedből köcsögségnél csak azt látja hogy az egyik szülő nyomor és padló.
A mosolyogva, barátként válunk dolog lehet a leggázosabb, ha a gyerek nem képes feldolgozni, mert nem magyarázzák el neki. Főképp mert örökké reménykedik abban hogy apu és anyu újra.

Fabius 2009.09.02. 08:28:22

Én egyszerre vagyok elvált szülők gyereke, és elvált szülő.
A titok nyitját én is az őszinte kommunikációban látom. Nekem is jól esett szüleim válásakor, hogy bármit kérdeztem, elkenés és mellébeszéd helyett mindenre volt egyenes válasz. Így könnyebb volt megérteni és feldolgozni mindent. A gyerekeimmel is igyekszem ezt követni. Tudomásul kell venni, mindig a gyereknek a legnehezebb. Ők azok, akik nem választhatnak másik életet, másik szülőket helyettünk.

Panni CsP · http://csajokespasik.blog.hu 2009.09.02. 08:30:59

nekem egy ismerősöm vált el, elég zűrösen: 2 évig szenvedtek az eljárással, aztán az asszonynál elpattant a húr és konkrétan úgy megverte a férjét, hogy a zsarukat is ki kellett hívni. 14 év házasság után hogyan fordulhat ilyen irányba a dolog? Egy kívülállónak ez felfoghatatlan.

Sopánka76 2009.09.02. 08:32:51

Le a kalappal!
Bár szerencsémre eddig még sosem voltam válásközelben, abszolúte megértem minden sorodat!
Fején találtad a szöget, de nagyon.

Phylemon 2009.09.02. 08:33:35

Csak a rend kedvéért, aki esetleg keresné a South Park epizódot (nagyon tanulságos, én is szoktam vele példálózni): a KLUBHÁZ című epizódot keresse.

carlo74 2009.09.02. 08:40:29

mi a helyzet, ha durván elvált szülők gyerekeként lettem elvált szülő? mit mondhatok a gyereknek?
ha én sem tudom a rendes modell mibenlétét, úgy még nehezebb. igyekszem, és a végletekig őszinte és együttérző próbálok lenni, de mi van, ha ez nem elég?

én is nagyon önzőnek érzem magam, ha már több napja nem is találkoztam a lányommal. aki egyébként az elb@tt életem legjobban sikerált produktuma.
néha nem is értem, hogy lehet ekkora szerencsém Vele.

azallamenvagyok 2009.09.02. 08:47:37

@carlo74: akkor meg kell próbálni tanulni a szülők hibájából, és erre rávezetni őt is. talán kihasználható az, hogy bizonyos szinten közös a sors... Amúgy szerintem nem szerencse:)

Czumpákovics Izidóra 2009.09.02. 08:54:38

a gyerek nem hülye - csak gyerek. Világának, ismereteinek hiányosságait fantáziájával színezgeti. Mindent megérez, meglát és le is reagálja. Attól, mert mi okos felnőttek azt hisszük tudjuk mit él meg egy váláskor, ez koránt sem biztos, hogy igaz is. Csak a gyerek nem úgy önti szavakba érzéseit mint mi.

mokkaczuka 2009.09.02. 08:54:43

Háát, figyelj. Nem nagyon lehet vitatkozni azzal, amit írsz, főleg hogy az én szüleim nem váltak el, a mai napig együtt vannak, így nyolcvanhoz közel. Én viszont elváltam, és amikor elköltöztem, a kisebb srác még nem volt tizenhat, a nagyobb még nem volt húsz. Nagyon megbeszélni nem volt mit, én megmondom őszintén, telefonon mondtam meg annak a picsának, aki kb. tizenöt éve baszta tönkre és szét az életem, hogy viszlát, ennyi volt, és utána vagy tíz napig nem is lehetett velem beszélni, mert elhúztam a csíkot külföldre. Tehát azzal kezdtem, hogy igazad van, meg minden, de - mit lehet ilyenkor csinálni, most őszintén? Még a halált is könnyebben megmagyarázod a gyereknek, mint ezt.

Hozzá Szóló 2009.09.02. 08:55:05

Elválni egy gyerek mellett nagyon csúnya és etikátlan dolog. Elválni lehet, ha nincs gyerek, pár óra alatt el lehet intézni, aztán mindenki ápolja a FELNŐTT lelkét, de gyereket ilyennek kitenni aljasság. És nem, bárki bármit mond, erre nincs magyarázat, mert nem lehet.

alone 2009.09.02. 08:56:42

Csatlakozom az előttem szólókhoz; gratulálok, jól írtad meg azt, ami tökéletesen igaz. Még akkor is így van, ha azok, akik a válási hercehurca közepette módszeresen tönkreb...ák egymás életét, valószínűleg nem olvassák ezt az írást. Sőt, nem csak nem olvasnak ilyesmiről, nem is érdekli őket túlzottan, hogy a "Gyerek" nevű háztartási kellék hogyan vészeli át ezt az időszakot.
Nem dicsekszem azzal, hogy a mi válásunk a párommal tökéletes volt, mert
1. Nem voltunk házasok, bár 16 évig éltünk együtt, és két gyerekünk van
2. Bár mindent megbeszéltünk, és a vállalkozásaink miatt (is) napi, és normális kapcsolatban vagyunk, pusztán attól a ténytől, hogy nem velünk éli a mindennapjait, kicsit kirekesztődött az életünkből. Ez nem "vasárnapi apuka" szindróma, mert naponta találkozik a gyerekekkel is, a mai napig kulcsa van a lakáshoz, vannak közös programok, nincsenek szabályok és feltételek, de valahogy mégsem ugyanaz...

Wildschwein 2009.09.02. 08:59:40

Nagyon jó a poszt. Talán a röviden említett tudálékos barátnők határozottabb ekézésével lehetett volna még emelni a szintet, de így is kiváló.

Sajnos tényleg van ez a nőtípus, aki bármikor szívesen megmondja ezeket az agyatlan baromságokat. Vascsövet mindegyiknek.

baratom 2009.09.02. 09:02:45

Fabius & Carlo:
A szüleitek is elváltak és ti magatok is? Ez vajon hogy lehet? ;) - ezen tán el kellene gondolkodni minden váláskor. Tényleg ezt szánom-e a gyereknek is?

mokkaczuka:
Te minden valószínűség szerint egy faszkalap vagy. Az, hogy egy picsát választasz magad mellé és még gyereket is akarsz tőle, téged is igencsak minősít. Ha meg melletted lett egy picsa, azon is érdemes elgondolkodni. De legalább elegánsan megoldottad a helyzetet.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.02. 09:09:06

@Wildschwein: Ez a nőtípus azt hiszem az elvált, max. 2 gyerekes felfelé ívelő karrierű nő. Aki próbálja elhinni, hogy ez így tökéletes.:) És mindenkinek csak ajánlani tudja.:)

Balance Of Power 2009.09.02. 09:17:32

Egyaltalan nem mindegy, hany eves a gyerek. Unokatesom 20 evesen nem volt kepes rendesen kezelni a helyzetet, pedig egy felnottol elvarhato. Sot, ismertem olyan lanyt, aki 27 eves volt, mikor az apja elkoltozott es bar varatlan volt a dolog, bekeben zajlott, o halalosan megsertodott ra. Ennyi idosen azonban szerintem mar ra kellene hogy jojjon a "gyerek", hogy ez a 2 ember maganugye.

En 8-10 evesen sem izgattam magam a balhek miatt, pedig volt hogy rezgett a lec. Valahogy megertettem, hogy ha el is valnak, attol meg a szuleim maradnak. Aztan vegulis sose valtak el, de volt hogy apam par honapig a nagymutternal lakott. De karacsonykor hazajott, hetvegente is jott, aztan egyszer csak visszacuccolt.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.02. 09:18:49

@belekotty: Ez teljesen igaz, szerintem. Amikor apu éjjel kettőkor motorral üldözi a családot a ház körül és utána eltűnik végre a színről, azt senkit nem visel meg annyira -egy kicsit igen.
Anyu is lehetne, bár az inkább lelki terrorral él.
Az állandó lelki nyomás, egymás szívatgatása szintén egy rettenetes állapot, amin talán segít a válás -persze ha nem élvezik mindketten és utána tovább folytatják...:)
Amikor minden frankó, a gyerek azt hiszi, hogy ez a boldog család, vagy mégse, mert papi bekattan és lesz egy olyan idős barátnője, aki a lányka -jobb esetben- nővére lehetne, vagy mamit elkapja egy lúzer, aki a 40 körüli nők válságára van szakosodva, na annál nincs rettenetesebb. És pont azért, mert a gyerek nem, hülye és azzal szembesül, hogy a szülei idióta 16 éves módjára kezdenek el élni és viselkedni. Pont úgy, mint amiről neki előadták, hogy na úgy nem kéne...
Ami mellesleg bármelyikünkkel megtörténhet...
Oszt vagy hagyjuk, vagy nem.

érdeklődő 2009.09.02. 09:19:56

Az én szüleim 3 éves koromban váltak el, most 20 vagyok.
És kurvára, de rohadtul elegem van abból, hogy pl. gimiben is ( katolikus suli ), úgy álltak hozzám, hogy én tuti lelki beteg vagyok, merthogy nincsenek együtt a szüleim.
Holott teljesen normális voltam, soha nem volt semmi bajom, a lehető legtermészetesebben átvészeltem az egészet,ebbe nőttem bele. Ezért persze végtelen köszönettel tartozom anyámnak és nagyszüleimnek, akik azért jócskán pótolták a veszteségeket.

De akkor is. Elég ebből a freudista avétos lózungból, hogy az elvált szülők gyermeke csak egy lelkisérült debil bunkó lehet.
Hiába próbáltam bármikor rávilágítani, hogy nézzenek már meg egy látszólag tökéletes családi háttérrel rendelkező gyereket, aki teljesen magába van fordulva, kocsmázni jár 14 évesen, bukdácsol és nagyban szarik a világra, hogy akkor ott ki rontott el és mit?

Elég az elvált szülők gyerekeinek megbélyegzéséből!

Balance Of Power 2009.09.02. 09:20:24

@Hozzá Szóló: Ezt most hogy erted? Akkor is maradjanak egyutt, ha utaljak egymast a szulok?

espadazo - Játékbolt: · http://aruhaz.nettfilm.hu 2009.09.02. 09:26:54

Aki nem tudná: A gyerekből lesz a jövő felnőttje! Ha rossz a gyermekkora, két dolog történhet vele. Frusztrált, lelki beteg felnőtt lesz vagy akaratlanul is másokon (pl. szülein!) fogja megbosszulni a vele történteket.
Sok-sok leendő magányos szülőnek üzenem ezt, akik úgy érezték sokkal egyszerűbb az árral sodródni, ordítani, ha ahhoz van kedve, pofozni, ha éppen ahhoz.
De az öregek otthonában majd lesz idő átgondolni, hogy hol rontották el.

Fabius 2009.09.02. 09:27:17

@baratom:

Sok dolgon elgondolkozol egy váláskor, a gyereket is figyelembe véve. Nehéz eldönteni, mi a jobb:
1: szembenézni a hibáiddal, őszintének maradni, és változtatni az életeden abban a tudatban, ez meg fog viselni mindenkit.
2: képmutatásban leélni egy életet, ahol a gyerek azt látja, tűrni kell, ha szar is.

Abban az aspektusban igazad lehet, elvált szülők gyerekeként tapasztalatból tudjuk, túl lehet élni egy válást. Ezért -talán- mi könnyebben választjuk az első megoldást. Én a saját életemben azt tartottam tisztességes megoldásnak.

azallamenvagyok 2009.09.02. 09:27:53

@érdeklődő: igen, a sajnálkozó szarság, ami csak teher, ha szarul vagy azért, ha nem akkor azért...
@Rosa Rugosa: "azzal szembesül, hogy a szülei idióta 16 éves módjára kezdenek el élni és viselkedni. Pont úgy, mint amiről neki előadták, hogy na úgy nem kéne..." Nagyon találó:)))

ripacs 2009.09.02. 09:30:46

köhöm. van egy olyan dolog, hogy az én szüleim belökték egymást a szekrénybe, meg ilyenek, és milyen klassz, nem váltak el. hát nem tudom, amikor a bőrömön éreztem évekig a félelmet és hallgattam az ordibálásukat, akkor bizony kissé megzizzentem és évekig hordtam gondolom a nyomait. a kapcsolataimban később bizonyára. aztán elváltakkal is találkoztam jócskán, és ők meg hordták a saját nyomaikat. nem lehet, hogy ez személyes, és személyre/családra szabott? nem lehet, hogy nincs igazság, csak a szülők nyavalyáit hurcolják az emberek évekig, évtizedekig így vagy úgy? aztán ráébred az ember (ki húsz, ki harminc fölött), hogy most már elég volt, és jöjjön a saját életem, berendezem, megélem, és másképpen, de ő is elszúrja időnként, időnként pedig nem?! és próbálja nem megnyomorítani a gyereke lelkét. az egyetlen dolog, ami ebben valamit is segíthet, hogy beszéljen a gyerek is,a szülő is, amennyit (el)bír. akkor talán nem lesz olyan nagy gond.

Joejszaka 2009.09.02. 09:34:29

@érdeklődő:

Hogy mennyire vagy sérült, az majd akkor derül ki, ha túl vagy pár év házasságon.

Ez 20 évesen még nem látszik.

Eléggé tudom miről beszélek, most hagy el a feleségem. 7 évig teljesen normális volt, de most azokat a beteg viselkedésmintákat produkálja, amit a szüleinél tapasztaltunk mindenki bánatára.

Az ember a gyerekkori mintákból nehezen tud kilépni.

azallamenvagyok 2009.09.02. 09:37:51

@ripacs: megvan sajnos az újkori értelme annak, hogy az apák bűneiért a fiúk lakolnak...

érdeklődő 2009.09.02. 09:42:57

@Joejszaka: Szomorú. De könyörögve kérlek, ne általánosíts. Amit a feleségedről mesélsz annak ezer és egy ellenpéldáját el lehet mesélni. Anyám és apám szülei tisztes becsületes emberek / emberek voltak, nem váltak el, becsülettel nevelték a gyerekeiket, és életük végéig együtt maradnak/maradtak.

Akkor az anyám meg az apám kinek a beteg viselkedésmintáit produkálták?????

Kösz, hogy predestinálsz a lelkibetegségre...

hitomi 2009.09.02. 09:46:09

@Hozzá Szóló: a szüleim nem váltak el, pedig több, mint 30 év házassággal a hátuk mögött mindketten tudják (túl későn, persze...), hogy ez lett volna a legjobb megoldás mindenkinek. csak anyám gyáva volt meglépni a dolgot, apám meg lusta.
én meg végighallgattam kamaszfejjel az összes üvöltözésüket. de a gyerek lelkét ne nyomorítsuk meg a válással, igaz?...

belekotty 2009.09.02. 09:48:21

@Hozzá Szóló: Jézus! Hogy lehecc ennyire korlátolt?

azallamenvagyok 2009.09.02. 09:48:28

@hitomi: semmivel se kellene:( nem is maga a válás a kérdés, hanem a kezelés... sajnos nagyon meg lehet szívni két lelkileg toprongy szülőt, és nehéz kievickélni a zavarosból

SUKAT 2009.09.02. 09:52:41

En is elvalt szulok gyereke vagyok, egeszseges lettem lelkileg. A postolo egy nagy baromsagot hozott ossze. Ha mar anyu es apu nem puszilkodva szeretik egymast, akkor nem kell eroltetni. Elhervadt a szerelem viraga, egyik sem locsota es mar nem lehet feltamasztani. Egy boldogtalan csaladban a gyereknek sokkal rosszabb es a gyerek is boldogtalanna valik.

belekotty 2009.09.02. 09:53:10

@baratom: Na a másik korlátolt barom! 15 év alatt változhattak az emberek nem?

ciccaful 2009.09.02. 10:02:00

Az én szüleim sem váltak el, bár nap mint nap ment a szado-mazo otthon. Verések,veszekedések, anyázás, öngyilkossági kísérlet, minden ami egy jó szappanoperához kell. Minden nap azon járt az agyam, hogy legyen már vége, hagyják már abba, váljanak el, vagy apám ne jöjjön haza többet, legyen balesete... Nem értettem anyám miért tűri mindezt, mire vár. Kívülről meg mi voltunk az átlagos család, a látszat volt a legfontosabb, nem lehet csak úgy elválni, és szeretem apádat. Nem mondhatom, hogy lelki sérülések nélkül megúsztam, felnőtt fejjel rengeteg pénzt költöttem dilidokira, tanfolyamokra, hogy többé-kevésbé rendbe jöjjek. Azt gondolom, nagyjából sikerült, de egy dolog nem változott. Ha egy kapcsolatomban megoldhatatlan gondokat észlelek, vagy egyszerűen szenvedős - boldogtalanná válik, akkor kilépek. Lehet, hogy ez önzőség, de nem akarom képmutatásra, szenvedésre és boldogtalanságra nevelni a gyerekemet. Van, ami nem megy és mindig van más út. És az életben a legnagyobb hibának a várakozást tartom.
És milyen huncut az élet: a szüleim a mai napig együtt vannak, anyámnak 14 éve szeretője van, apám meg az utóbbi években sokat van idegosztályon, merthogy nem hülye, érzi ezt (hozzátartozik, hogy kb. 10 éve egész jó fej lett). És nem érti, hogy amíg ütötte-verte anyámat addig tulajdonképpen minden rendben volt közöttük, amióta pedig normális, azóta láthatóan gyűlöli...
Szóval, ha a gyerekekre gondolok, ha minden kötél szakad, válás párti vagyok úgy, hogy közben a gyerekkel mindent meg kell beszélni, meg kell vele értetni a helyzetet. Számomra az a legfontosabb, hogy nyíltságra és őszinteségre tanítsam őket. Ebbe pedig nem fér bele egy színházi előadás a boldog családról...

tárhejj · http://atarhely.hu 2009.09.02. 10:05:22

Egy gyereket mindig megviseli a szülők válása, akkor is, ha békében váltak el.

SUKAT 2009.09.02. 10:06:17

@tárhejj: En orultem a valasnak...

standup 2009.09.02. 10:07:54

Párommal a válása után ismerkedtem meg, van egy kamaszlánya. 13 éves volt a lány, amikor váltak. Anyuka eléggé arrogáns, lelki-terroros típus. Párom hót nyugodt, nekem még összevitatkozni (nyugodt hangon ellenérvek) két év alatt egyszer sikerült. Viszont exfeleség kiprovokálta belőle az állatot, főleg frissen a válás után volt olyan, hogy ordított a telefonba, ha a nő hívta. De olyan is volt,hogy a gyerek is ott volt, a nőt meg annyira zavarta a jelenlétem (jogilag és mindenhogy jóval korábban lezárult a válás, minthogy megismerkedtünk volna), hogy a gyerek előtt nekem ugrott és ha a párom nem szedi le rólam, tettlegességig fajult volna a dolog.

Azt már a gyerek mesélte el, hogy 13 évesen ő könyörgött, hogy váljanak már el, mert nem bírja és azóta se engedi őket egy helyiségben maradni, vagy ő megy ki. Most már 16, anyjának visszaugat, mert most jobbhíján őt próbálja terrorizálni (hetente van valami halálos betegsége, majd a haldoklás után öt perccel elmegy bulizni, gyerek meg néha napokig egyedül van otthon és az apját hívja, hogy vigyen neki pénzt meg kaját, mert az anyja eltűnt, apja meg csak néz, hogy mi törént.)

A legszebb az egészben az, hogy exnej úgy kezeli a páromat, mintha még a férje lenne. Először én voltam a csúnya néni, amikor felhívta, hogy polcot kell szerelni, menjen át, én meg mondtam, hogy majd a jelenlegi pasija felfúrja, vagy szaknévsor, oldja meg. Azóta rájött, hogy a gyerekért tartozik felelősséggel, exnejért már nem.

Ez csak egy példa, amit közelről láttam. Ilyen is van.

blah 2009.09.02. 10:09:51

Nem lehet kijelenteni, hogy a válás egyértelműen negatívan befolyásolja a gyerek lelki fejlődését. A megoldás abban rejlik, hogy miként kezelik a gyereket. Mert ha a szülő nem kíváncsi valójában arra, hogy a gyerekben mi zajlik és úgy kezelei mint egy kiskutyát (ahogy a posztoló is nagyon helyesen megfogalmazta) akkor tökmindegy, hogy csonka családban nevelkedik vagy sem. Az biztos, hogy a gyerekkori sérüléseket a legnehezebb begyógyítani és az a szülők felelőssége, hogy megóvja a gyereket ezektől a dolgoktól és ne saját maga ejtsen sebeket felelőtlenségével, önzőségével a gyereke lelkén.

alumi 2009.09.02. 10:15:55

Az én szüleim 30 éve együtt vannak. Nem volt konstans bódoccság, de a kisebb-nagyobb viharok ellenére is együtt maradtak.
Én azok kevesek közé tartozom, aki tizenévesként azért könyörgött két balhé között, hogy váljanak már el, ne kínozzák egymást és a gyereküket az állandó feszültséggel. Mégsem tették meg.
Hogy jó-e ez így? Nem tudom. Nyilván az ő döntésük volt, és elsősorban a saját érdekeiket nézték.
Ami viszont tény, hogy középiskolában az volt a menő gyerek, akinek elvált szülei voltak. Az az egy-kettő, akinek valamilyen csoda folytán együtt éltek a szülei, kivételesnek számított. Az elvált szülők gyerekei egyszerűen nem tudták, hogyan is álljanak hozzánk...

mittudomka 2009.09.02. 10:19:26

Igaza van a poszt írójának, hogy korlátolt idióta szülők leszarják, mi történik a gyerekkel egy válás közben/után. Nem tudnak felnőttként viselkedni. A legalja, amikor a gyereket használják fel önös érdekük érvényesítéséhez.
Az egyik legjobb barátom szülei válásakor 12 éves volt. A válás 2 évig tartott, össze vissza rángatták, felhasználták a gyereket a bíróság előtt, akár saját hazugságaik igazolására manipulálták.
Amikor családot alapított, úgy nézett ki, kiheverte, bár ha valami probléma merült fel, azért vissza-visszautalt a szar gyerekkorra. Jó családapa lett, normális feleséggel, klassz gyerekekkel. Azután financiális problémák léptek fel, tönkrement a vállalkozása, és problémamegoldásként fogta magát, és öngyilkos lett.
Nem mondom, hogy az ok csak a gyerekkorban keresendő, de hogy egy pár koporsószöggel benne van, abban biztos vagyok.
A szülők pedig járhatnak a fiuk sírjához gondolkodni.

changebug (törölt) 2009.09.02. 10:21:06

Igaz.
A gyerek mindenképp szív. Érzelmileg. Tudom. Szüleim is elváltak. Egy tárgyalás volt, kimondták a válást és kész. Nem volt egy hangos szó, nem volt semmi. Apám elment és a következő 25 évben a várost is elkerülte.
És bizonyos mondatok, szavak tabuk lettek. Próbálták persze értelmesen elmagyarázni, de gyerekfejjel csak egyet kérdez az ember MIÉRT? És nincs rá racionális magyarázat - nem lehet.
Szünetekben mindig találkoztam apámmal.
Aztán felnőttem. Ma már a saját tapasztalataim tükrében (egyszer még feltettem a MIÉRT? kérdést - soha többé nem fogom) tiszta és világos minden.

Balance Of Power 2009.09.02. 10:27:07

@standup: Hogyhogy nem nalatok van a gyerek akkor?

KomplexSokaság 2009.09.02. 10:33:53

@Balance Of Power: Akkor már el van cseszve. A kulcs a felelős párválasztás, és a még felelősebb gyerekvállalás.
Ha egy párt sok minden köt össze, a közös gondolkodásmód, hobbik, esetleg hivatás, akkor nehezebben válnak el.

mesarth 2009.09.02. 10:44:09

nem is tudom.A helyzet az hogy akkor ezt a nézőpontot előtérbe helyezve ne váljon el senki, hiszen az a gyereknek nem jó.És tényleg nem jó bizonyos esetben.Ergo marad egy rossz házasságban és majd elválik amikor a gyerek kirepül és amikor az esélyei a minimálisra csökkennek egy új életre

Mainframe · http://mainframe.blog.hu/ 2009.09.02. 10:44:49

@tárhejj: Én örültem volna a válásnak. Hálisten nemrég elköltöztem otthonról, így már nem érint, de amilyen hangulat uralkodik ott, annál bármilyen válás jobb. Komolyan.

Narvati 2009.09.02. 10:45:54

Az én szüleim mindig békésen éltek, soha egy pofon, de még egy hangos szó se csattant, normális, csendes családnak tűntünk. Aztán anyám egy nap elémállt - lehettem 12 éves - és közölte: apámmal úgy döntöttek, elválnak. Erre én azt válaszoltam: oké, de akkor engem adjanak be intézetbe, mert nem tudok és nem is akarok köztük választani. Nem váltak el. Vagy 10 évvel később kezdődtek a nyílt, már a külső szemlélő számára is látható ellenségeskedések. Én akkor már nem éltem velük, férjnél voltam, voltak gyerekeim. Mérgezték egymás életét, nem beszéltek egymással, először cetliken üzengettek egymásnak, aztán rajtam keresztül. Nagyon rossz volt ezt látni, és hiába mondtam, hogy tegyenek ellene, együtt maradtak. Valószínűleg miattam. Rossz döntés volt a részükről. Akkor megfogadtam, hogy én nem fogok színjátékot rendezni, ha valami rossz, nem teszek úgy, mintha jó lenne. Azután az én házasságom is megromlott, és amikor anyámnak panaszkodtam, hogy válni akarok, csak annyit mondott: És akkor mi lesz jobb? Kb. két évig kínlódtam, míg döntöttem, és beadtam a válópert. Nem volt harmadik személy a képben, se nálam, se nála. Már egymás szagát se bírtuk, nem tudtunk zöld ágra vergődni, nem tudtuk rendbe hozni a kapcsolatunkat. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy van-e jogom elválasztani a gyerekeket az apjuktól. Amikor közöltem a férjemmel, hogy beadtam a válópert, másnap elköltözött. Azóta békésen, harmonikusan élek a gyerekeimmel. Nincs hangos szó, veszekedés (csak néha). Az apjuk nem igazán törte, töri magát, hogy láthassa a gyerekeit. Két éve költöztünk külön, azóta egy tucatszor, ha meglátogatott bennünket. Nem is telefonál, nem érdeklődik a gyerekei után. Nem látom a gyerekeken, hogy megviselte volna őket a válás. Igyekeztem mindig őszinte lenni hozzájuk, és nem hangoltam az apjuk ellen őket. Látják, hogy nem érdekli az apjukat, mi van velük, így ők sem igazán érdeklődnek. Azt hiszem, nem döntöttem rosszul, amikor a válást választottam. Szerettem volna neki is és magamnak is megadni az esélyt egy normális kapcsolat kialakítására, hazugságok, félrejárás nélkül. Az apjuk tudja a címemet, telefonszámomat, jöhet a gyerekekhez bármikor. Nem teszi... Valahogy sosem találta meg velük a közös hangot. Mellesleg az ő szülei is együtt maradtak, holott apósom durva, erőszakos, agresszív ember volt, aki nem riadt vissza a tettlegességtől sem. És az én volt férjem, ahogy idősödött, egyre jobban kezdett hasonlítani az apjára. Rosszul döntöttem?

standup 2009.09.02. 10:47:39

@Balance Of Power: Nem élünk együtt, egyébként meg fennállna a veszélye, hogy akkor gyerek elrablása, ajtóverés, hiszti, stb fordulna elő.
Azt én már korábban megjósoltam, hogy a lány a 18. születésnapja hajnalán már pakolni fogja a bőröndjét és lelép onnan.
Anyuka olyat is megcsinált (a lány engem kedvel, ez is idegesíti), hogy előre közölte, hogy hétvégén nála lesz a gyerek, mert programjuk van. Páromnál aludtam, reggel - ez már szerencse kérdése volt, hogy épp felhúztam a ruhámat - anyuka váratlanul berúgta (!!!) az ajtót és betolta a gyereket.
Okés, elhülyéskedtünk a gyerekkel (tényleg jó fej kiscsaj, én is nagyon kedvelem), este meg jött a terror-telefonálgatás hol pasinak hol a gyereknek (szó szerint felváltva csengett a telefon), hogy azonnal takarodjak onnan, vagy lejön a gyerekért.
Szívem szerint átvettem volna a telefont és leordítom a fejét, hogy jöjjön csak, majd a kapuból lesz hazarugdosva, de a gyerek annyira kiborult a szitutól, hogy inkább kussoltam és hagytam, hogy a párom hazavigyen (nekem nincs kocsim és 30 km-re voltunk a lakásomtól). Bezzeg az autópályán már jött neki az sms, hogy mégis maradhatok.
Ott eldurrant az agyam, hogy a gyerekre maximálisan tekintettel vagyok, miatta programot is lemondhat, de egy vadidegen nő nekem ne szabja meg, hogy hol lehetek és mit csinálhatok. Még egy ilyen alkalom és vgy lekezeli a helyzetet, vagy többet nem lát.

Azóta szerintem helyre lett téve a nő, mert múltkor gyerekért mentünk, lekacsázott a kocsihoz, előadta magát (voltunk bulizni, úgy bebasztam nem tudom hogy jutottam haza, stb...), de hozzám szólni se mert, levegőnek nézett. Mondjuk ez volt a célom, hogy hagyjon békén, remélem így is marad a dolog, mert az előzmények után barátkozni nincs kedvem vele.
De ma is jött egy telefon tőle kora reggel (köszönjük az ébresztést), hogy felnyomták a lakását és a párom menjen zárat cserélni. "Szaknévsor vagy a pasid majd segít" - és rányomta a telefont.
De már a gyerek is hasonló módon teszi rá a telefont, amikor valami hülyeséggel traktálja vagy különösebb ok nélkül ötpercenként felhívja.

ProjectNicky 2009.09.02. 10:50:35

Jó írás, jó gondolatokkal. Nekem ez nem az életem része, se mint felnőttnek, se mint egykori gyereknek, ugyanakkor egyetértek a poszttal. Milyen kár, hogy keveseknek van esze és szíve így gondolkozni és tenni!

KomplexSokaság 2009.09.02. 10:54:09

@Narvati: A férjed már akkor is tojt a gyerekre, amikor még együtt voltatok?

Orbán Castro Rákosi Viktor , "itt az idő" elhúzni! 2009.09.02. 10:55:33

Mi szerencsére a legjobb barátságban, szeretetben vagyunk a volt feleségemmel.
Sokat programozunk, nyaralunk együtt, bár ezt sokan nem értik.

MIért kell bunkóvá, állattá válni ha elválik valaki?

changebug (törölt) 2009.09.02. 10:55:44

@Narvati: Nem az a kérdés, hogy te jól döntöttél-e vagy sem. Jelen blog szempontjából, teljesen mellékes. Döntöttél. Itt a gyerek viszonyulása ami érdekes. És arról nem tudsz dönteni.

Joejszaka 2009.09.02. 11:01:42

@érdeklődő:
nem predesztinallak, csak megjegyzem azt, ami altalanos tapasztalat.

Nezd, zenesz szulok gyerekebol gyakran lesz zenesz: ugyanugy, ha a hazaspar szulei jo hazassagban eltek, akkor valoszinubb hogy a hazaspar tagjainak van eleg jo hozott cucca.

Narvati 2009.09.02. 11:02:08

@KomplexSokaság: Igen.

@changebug: A döntésem befolyásolja a gyerekek viszonyulását. Nem mindegy, hogy együtt élünk és nap mint nap tanúja a veszekedéseknek, vagy nem élünk együtt és normális kapcsolatot tud kiépíteni az apjával. A gyerekek miatt tartott két évig, mire a válás mellett döntöttem.

Csernusova 2009.09.02. 11:07:40

"Nagyon sok nő azzal hitegeti magát, hogy a gyerekért együtt kell maradni.Ez egy ordanáré nagy hazugság. Mert ha két szülő a gyerekekért marad együtt, akkor mi lesz?Milyen lesz a hangulat?Megállás nélkül baszogatják majd egymást - a gyerek előtt.
Tegyünk egymás mellé két poharat, az egyik a mocsaras vízzel van tele, iszapos, posvány, a másik tiszta. Amikor valaki szomjas és választhat, persze hogy a tiszta vizet választja. Amikor a párkapcsolat zűrzavaros lesz, ott az asztalon mocsaras víz van, és ebből isznak a gyerekek is. Azt hiszik, hogy ők tiszta vizet isznak, miközben pedig mérgezőt. A kölcsönös hazugság kisugárzik, és megmérgezik a gyerekeket. A gyerekek így tanulják meg öntudatlanul a szülőktől a komoly önbecsapási folyamatokat."
/Dr.Csernus Imre: A Nő/

kitty allen 2009.09.02. 11:10:25

tetszett a poszt.

Sukat írja: "Elhervadt a szerelem viraga, egyik sem locsota es mar nem lehet feltamasztani. Egy boldogtalan csaladban a gyereknek sokkal rosszabb es a gyerek is boldogtalanna valik."

nem tudom, szerintem ha egy házasságnak csak a szerelemnek nevezett valami az alapja, az már régen gáz.

bár házasságpárti vagyok, valahogy úgy képzelem el a dolgokat, hogy ha két ember nem hisz abban, hogy ők tényleg életük végéig, tűzön-vizen, akkor ne kössék össze az életüket. viszont akkor ne is vállaljanak gyereket. aki alkalmatlan arra, hogy kitartson valaki mellett, akit felnőtt fejjel a társának választott, az hogyan tarthatja magát alkalmasnak arra, hogy egy új embert szeressen, gondozzon, neveljen?

syndika 2009.09.02. 11:13:43

A poszt remek.
A kommentekből meg kiderül, hogy némelyeknél a háború a válás után folytatódik, nemritkán akkor fajul el.
Társadalmi méretekben nehezen alakulnak ki az újfajta, működőképes viselkedésminták. Könnnyebben kötődnek és bomlanak az emberi kapcsolatok, miközben a gyerekek pszichéjének és a jellemének fejlődés az evolúció tempójában halad, azaz sokkal lassabban és nehezebben alkalmazkodik, mint ahogy sok anyu és apu szeretné a saját kényelme érdekében.

A gyermeklélek ellenállóképessége, terhelhetősége épp olyan mint száz éve, amikor a család még védelmet és biztonságot jelentett és nem egyszerűen a férfi és a női önmegvalósítás színtereként szolgált, beleértve ebbe, hogy manapság a gyerek gyakorta ennek az önmegvalósításnak puszta kelléke - díszlete.

Az embernek képessé kell válnia valamiféle működőképes rendet tartani az érzelmi-társadalmi szövevényben, amelyet maga köré teremt. Tudomásul kéne venni, hogy aki gyereket teremt, egy sorral hátrább lép a fontosságban; a "gyermekvállalás" ne üres duma legyen.

zZz 2009.09.02. 11:15:58

@ciccaful: az asszony verve jó? Ez elég szomorú :(

Balance Of Power 2009.09.02. 11:16:48

@KomplexSokaság: Na igen, de a szuleink generaciojanak nem nagyon volt lehetosege "felelos" parvalasztasra. 18-20 eves korban, jobb esetben egyetem utan hazassag oszt jovan. Arra adtak lakast. Legtobbjuk egyutt sem elt elotte. Nagyanyainkrol meg aztan ne is beszeljunk.
Most azert jobban odafigyel az ember, kicsit jobban kiprobalja magat kapcsolatokban, egyutt el stb. Talan hosszu tavon ez csokkenti a valasokat. Illetve szetvalasokat, merthogy ugye sokan mar nem is hazasodnak.
Nem mondom, hogy barmelyik korszak jobb lenne mint a masik, felreertes ne essek, de azert talan jobb, hogy most sokkal jobban meggondoljuk, kivel allunk ossze es vallalunk gyereket.

SUKAT 2009.09.02. 11:16:58

@kitty allen: Szerelem nem szerelem, OSSZEFERHETETLENSEG! CSALADI BOTRANY! UTALAT! GYULOLET...STB.. Es mind a gyereken csapodik le, amire semmi szuksege. Peldakat olvashatsz a fentebbi hozzaszolasokban, hogy milyen egy eroltetett hazassag.

Csernusova 2009.09.02. 11:17:36

Sukatnak igenis igaza van!!!!!!
A szerelem virágja az amiről az emberek rendszerint elfeletkeznek a párkapcsolatban.Elfelejtik locsolni.Mindkettonek locsolnia kell, hogy megmaradjon! Ha már kirohadt akkor baszhatják! Csak a töltött káposzta jó felmelegítve.Vagy még az sem....

úriparaszt · http://varanus.blog.hu 2009.09.02. 11:18:34

@kitty allen: a puding próbája az evés. ha csak 'sikeres', boldog, holtomiglan/holtodiglan házasságokban születnének gyerekek, mára kihaltunk volna, tuti gyorsabban mint a dínók.

Balance Of Power 2009.09.02. 11:19:21

@standup: Szep tortenet es hallottam ilyesmit ismerosoktol is. A kulturalt megoldas tenyleg az ignoralas, bar az ilyen embereket neha nem artana felpofozni.

kitty allen 2009.09.02. 11:19:39

@SUKAT: nem teljesen értem, amit írtál.
az összeférhetetlenség, utálat, gyűlölet minden kapcsolatot megmérgez. még egy barátság is felbomlik miatta, hogyan lehetne akkor egy házasságot létrehozni úgy, hogy ezek jelen vannak?

és pont ezt mondom: ne erőltessük a házasságot, ha nincs értelme. és így nincs.

kitty allen 2009.09.02. 11:24:20

@úriparaszt: ezért kell esetleg házasság előtt megismerni egymást, egyeztetni elveket, értékrendeket, elképzeléseket, stb. nem hiszem, hogy ne érné meg.

Csernusova 2009.09.02. 11:24:47

@kitty allen: "nem tudom, szerintem ha egy házasságnak csak a szerelemnek nevezett valami az alapja, az már régen gáz.
"
Sukat erre gondolt!Igenis a szerelemnek kellene lennie minden esetben a házzasság alapjának!

Balance Of Power 2009.09.02. 11:26:21

@Csernusova: Akarhogy is, olyan hazassag nincs, ahol csak es kizarolag turbekolas van. Foleg nem evtizedeken at. Mindenkinek van igenye egy jo kis anyazasra neha, a legtoleransabb ember is kerul konfliktusba es ha egyenrangu felnek tekintik egymast, az idonkenti velemnykulonbseg termeszetes. Ami nagyon fontos, hogy a nagy hordereju dontesekben, eletcelokban, szemleletben, hozzaallasban azert konszenzus legyen. Meg hogy X ev utan is tudjanak jokat rohogni, joizueket. beszelgetni. Na, ha ez megvan, johet a gyerek!

Hosszu kapcsolatban tapasztalatlan ismeroseimnek nem gyozom eleget hangsulyozni a szurke hetkoznapok ossze- vagy szetkovacsolo erejet.

mittudomka 2009.09.02. 11:26:59

@kitty allen: : Van úgy, hogy közben romlik el. Sokszor kötnek valóban éretlenül házasságot, és idővel más irányba indulnak el a házasfelek.
Abban egyetértek, hogy sokan hamar feladják önös érdekükből következően. Egyszer élünk felkiáltással. Csak elfelejtik, hogy a gyerekért felelősséggel tartoznak.
Megtiltanám a csak szerelemből házasodást. Ugyanis, ha a szerelem elmúlik, akkor néznek, hogy ki ez az ember mellettem? Nem jó, ha valakinek nem a szerelme a legjobb barátja is egyben.
Ha megvan ez a közösség, akkor jó eséllyel nyújtanak biztos hátteret a gyereknek, hiszen neki erre van a legnagyobb szüksége. Ha a szerelmed a barátod is volt, ha nem is tudtok egymással már együttélni, jó esély van arra, hogy normális kapcsolat legyen válás után is. (Az esetek többségében pedig a válás is elkerülhető.)

úriparaszt · http://varanus.blog.hu 2009.09.02. 11:29:35

@kitty allen: persze, gyakorolhatsz, kisérletezhetsz bármeddig, 5-10-15-20 év távlatában bármi előjöhet. ha valami elromlik megjavítjuk. ha nem javítható elbontjuk, eldobjuk vagy eltesszük emlékbe. de nem használjuk.

Kuruttya 2009.09.02. 11:30:24

Elsősorban nem kéne elválni basszameg. Végtelenül önző dolognak tartom a fiatal gyerekes szülők részéről a válást, és ha valaki olyan hülye volt, hogy olyannal kötötte össze az életét aki mellett nem tud 20 évet sem lehúzni, hát az kaparja azt a kurva falat éjszakánként, aztán reggel mosolyogva csinálja a reggelit a gyereknek, mert ezt bizony elbaszta.

kitty allen 2009.09.02. 11:31:42

@úriparaszt: túlzás volna azt állítani, hogy egy évnyi ismeretség alatt azért elég sok minden kiderül? szerintem ennyi idő alatt el lehet dönteni.

de mindenkinek a saját értékrendje szerint.

gromit 2009.09.02. 11:35:20

@ripacs: "nem lehet, hogy ez személyes, és személyre/családra szabott? nem lehet, hogy nincs igazság, csak a szülők nyavalyáit hurcolják az emberek évekig, évtizedekig így vagy úgy?"

de nem csak lehet, hanem sztem igy is van. mindannyian begyujtjuk a sajat testre szabott nyomorunkat amit aztan a kesobbiekben igy vagy ugy feldolgozunk (megprobalunk feldolgozni).

erdeklodon, aki 20 eves, es semmi terhet nem cipel a gyermekkorabol, jot nevettem.
majd rajossz.

----

ettol fuggetlenul a poszt nagyon jo leirasa az erzelmi onzosegnek es szuklatokorusegnek, amiben olyan sok felnott szenved.

standup 2009.09.02. 11:39:50

@Balance Of Power: Magam se vagyok agresszív típus, de ha felém ütnek, akkor reflexből/önvédelemből visszaütök.
Pont ezért választottam azt a stratégiát, hogy tartsák távol tőlem a nőt, mert hajlamos kiprovokálni ilyen helyzetet. Egyelőre még nem volt összecsapás, remélem így is marad.
Az én bosszúm felé az, hogy a gyereke és a saját apja (párom jóban van a volt apósával) is nagyon kedvel, mindig kérdezi is, hogy mikor megyek, mert egy településen laknak. Hadd csavargassa ez a tény az idegeit, nekem ez megfelelő elégtétel a sok szemétségért, amit két év alatt ellenem tett.

belekotty 2009.09.02. 11:40:17

@Balance Of Power: "Ami nagyon fontos, hogy a nagy hordereju dontesekben, eletcelokban, szemleletben, hozzaallasban azert konszenzus legyen. Meg hogy X ev utan is tudjanak jokat rohogni, joizueket. beszelgetni. Na, ha ez megvan, johet a gyerek!"

- Aha. Csak éppen a gyerekkel alapvetően megváltozhat a viszonyuk.

úriparaszt · http://varanus.blog.hu 2009.09.02. 11:40:28

@kitty allen: szerintem túlzás. sokkal később is előjöhetnek problémák, vagy felerősödhetnek eleinte jelentéktelennek tűnő apróágok. utána pedig jön a 22-es csapdája.

ha egy házasság rossz, nem működik avagy csak épp csendesen, hullaszag nélkül döglött, akkor váltani kell. nem lehet 24/7-ben szerepet játszani, a gyerekek megérzik. rossz esetben megtanulják, hogy ezt így kell kezelni.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.09.02. 11:40:46

@Csernusova: Mi van azokkal, akik minden héten másba lesznek szerelmesek és a nagy Őt úton-útfélen látni vélik?:D

standup 2009.09.02. 11:44:14

Amúgy a váláshoz jobban kapcsolódó dolog: anyám szerencsére sokat változott, de régen nagyon sárkányos volt, folyamatosan a figyelem középpontjában akart lenni.
11 voltam, amikor leültetett, hogy el akar válni. Néztem nagyot, mert apám az igazi "jó ember" kategória, anyámnak ágyba viszi a reggelit, hurcolja mindenhova magával - még 30 év után is.
Aztán jött az, hogy "mert te úgyis apáddal maradnál, mert ő keres jobban". Erre már 11 évesen mondtam, hogy ő döntése, ahogy akarja, és tényleg apámnál maradnék de nem a pénz miatt, hanem mert ott nincsenek ilyen műbalhék.
Aztán hamvába holt a dolog, azóta is együtt vannak, pedig ennek már 15 éve.
De az egy nagyon hülye manipulatív húzás volt anyámtól, mert kb akkor vesztette el a felé érzett tiszteletemet és jó 10 év alatt sikerült csak visszaszereznie.
Kopp-kopp, most ők is jól megvannak, én is mindkettejükkel.

Csernusova 2009.09.02. 11:44:14

Hosszu lenne: ez az egyik fejezet címe Dr. Csernus Imre A Férfi című könyvének. De azért röviden:
Amikor megismersz valakit még nincs ott a rózsaszín köd a legelején,tehát racionálisan megtudod fogalmazni, hogy mi az ami nem tetszik neked az adott ember viselkedésében. Ha a kapcsolat elején meg tudjátok beszélni, hogy kinek mi a gondja a másikkal, akkor hideg fejjel gondolkodtál és nem kell majd később kifogásokat gyártanod magadnak hoygha gondod akad a pároddal, hogy azért vagy még mindig kapcsolatban vele, mert "hát végülis olyan jó fej" meghogy "majd megváltozik" de azért ott van benned, hoyg bassza meg nem mondtam ki és egy idő után így is kibújik a szög a zsákból éls akkor jön majd a mocskolódás, hogy "te ilyen meg olyan szemét vagy velem, mert...."stb.

morisilwen 2009.09.02. 11:46:52

a válás azzal a felfogással, ahogy az emberek többsége áll tényleg szenvedés. de valahol természetes, hogy 10-20 akárhány év után megörténhet. csak az a baj, hogy mindenkibe bele van verve, hogy egy emberrel kell leélnie az egész életét. aha. mert mindenki ugyanolyan 20 évesen amikor hozzámegy gipsz józsihoz, mint 40 évesen amikor rájön, hogy semmi köze immár a másikhoz? miért kötelező együtt szenvedni? miért nem természetes az embereknek a változás, ami végülis a világ legtermészetesebb dolga - születünk, felnövünk, meghalunk. miért lenne ez másképp a kapcsolatokkal, munkahellyel, bármivel? miért tragédia ez? az igazság az, hogy az a nagyon ritka ha két ember úgy és olyan irányba fejlődik, változik élete során, hogy egész életében érdemes együtt maradnia. a gyerek meg nem attól lesz lelki sérült, ha a szülők elválnak, hanem ha hazugságban, kínlódásban, halkabb-hangosabb örjöngésben élnek - de együtt mert még mindíg tartja magát az a hit, hogy az életben a szülők, a család biztos pont. hát nem az. mert csak emebrek vagyunk mindannyian és változunk. és mindannyiunknak egy ponton ezzel szembesülnünk kell - kinek gyerekként, kinek felnőttként, más és más helyzetben. és ebben a bármikor előálló helyzetben tényleg csak az őszinteség segít és a szeretet a gyerek felé - ha például még kicsi amikor mindez történik. és nem az a bűnös szülő aki elválik a másiktól, hanem az aki ebben a helyzetben - és minden más helyzetben is - nem szeretettel és őszinteséggel közelít a gyerekéhez. igenis meg lehet mutatni a gyereknek, hgy valami már nem jó és fáj a szülőnek is, és akkor sokkal jobban megérti mi miért történik. és még egy gondolat: van egy pont az ember életében amikortól már nem lehet azzal a takaródzni, hogy nekem nehéz gyerekkorom volt, elváltak a szüleim ezért vagyok ilyen-olyan... egy ponton túl azért fel lehet és kell dolgozni a gyerekkori traumákat is. nem könnyű, az biztos. de nem lehet mindíg ezzel takaródzni. egy korábbi előttem szólóval egyetértve: nem kell feltétlenül hátrányos helyzetű, lelkibetegnek kezelni valakit csak azért mert elváltak a szülei. az élet bizonyos pontokon kihúzza a talajt a lábunk alól. vagy így vagy úgy. ez is egy ilyen pont. ettől még megy tovább az élet. mindenkinek.

Balance Of Power 2009.09.02. 11:48:00

@belekotty: Olyanokra gondolsz, hogy anyuka faradt meg nincs szex meg ilyenek es a ferfi besertodik, hogy nem o az elso prioritas? Vagy hogy a szules utani depresszio miatt kibirhatatlan furia lesz az asszony? Benne van a pakliban.
De az is benne van, hogy a fejunkre esik egy tegla az utcan.

standup 2009.09.02. 11:48:31

@Csernusova: Szendi Gábornak a honlapján van egy írása "Legfeljebb elválunk?!" címmel, ahol hasonló megközelítéssel írja le a témát. Ott az a lényeg, hogy a házasságkötéskor mindenki hozza fejben a saját kis forgatókönyvét, csak a felek többnyire ezeket elfelejtik egyeztetni. Majd ha nem valósul meg, egymás fejéhez vágják.
(Ő jobban és érthetőbben leírja, érdemes elolvasni, 1-2 oldalas írás)

Gladia Delmarre 2009.09.02. 11:50:00

@Álmos: pont arról van szó, h ha már válás, és önzők vagyunk (igen, lehet, h akik elválnak, önzők, de attól még szeretik a gyereküket), akkor azt a gyerekkel próbáljuk megbeszélni, partnerként kezelni az adott helyzetben, és ne bagatellizáljuk el a dolgot. A gyerekek megérzik azt is, ha a mosoly mögött állandóan a feszültség vibrál, attól is uyganúgy frusztráltak lesznek (és ezt tanulják meg, így kell kezelni a problémát)... de persze nem értik meg, miért lesz jobb nekik, ha apu különköltözik. Mert úgy van, ahogy a házasember írta, eddig 2 pillére volt az életüknek Anyu-apu... A fontos az lenne, ha a szülők ezt úgy tudnák megértetni, elmagyarázni, h ezután is két pillér lesz, csak éppen nem egyazom lakásban. És ami nagyon fontos, h megértetni, ugyanúgy szeretik őt a szülők, és h semmi esetre sem ők az okai a válásnak... mert (igaz, csak olvastam róla) sok esetben ez a szitu. Ez talán naiv elképzelés, amit vázoltam, sorry, de nem vagyok érintett. Szomorúan olvastam a kommenteket, a a válás tényleg szívás... de -hogy sablonos legyek- egyszerűen van, h nem megy tovább.

érdeklődő 2009.09.02. 11:53:05

@Joejszaka: Akkor az én szüleim házassága a kivétel...

standup 2009.09.02. 11:57:12

Ahogy nézem itt elég szép arányban vannak férfi kommentelők.
Kérdeznék valamit, hátha férfiszemmel tudtok valami okosat mondani.
Párommal az előzményeket leírtam - még annyival egészíteném ki, hogy a házasság a becsúszott gyerek miatt jött létre és pont a gyerek miatt nem mert sokáig kilépni belőle.
Viszont mivel 20 évesen berántották így, egyfajta reflex kialakult benne.

Nekem jelenleg még nem aktuális a gyerek dolog, de azért idővel majd szeretnék (mondjuk 5, de max 10 éven belül). Viszont rajta azt látom, hogy hiába imádja a gyerekét és vérét is adná érte, pavlovi reflex lett, hogy terhesség="megszívod kisapám". Van arra esély, hogy ez a berögzülés feloldódik idővel, vagy esélytelen?
Nagyon jól megvagyunk, de tartok tőle, hogy évek múlva vitaalap lehetne. Egyelőre fel se hoztam, mert most még nekem is korai lenne, de csak motoszkál a fejemben, hogy oké, de X év múlva ha még együtt leszünk, nem ezen fog-e megbukni a dolog, hogy ő már "végigszenvedett" egy gyereknevelést és nincs kedve megint előről kezdeni?

kitty allen 2009.09.02. 12:01:10

@Csernusova: na, akkor abban legalább egyetértünk hogy a szerelem, lila köd és egyéb maszlagok mellett igenis fontos, hogy hideg fejjel megbíráljam őt és magamat is, működhet-e a dolog.

szerintem társadalmilag alaposan felülértékeljük a szerelmet.

érdeklődő 2009.09.02. 12:11:20

@gromit: Thx, hogy jót nevettél rajtam.

Nem állítottam, hogy nem hordozok terheket. Egyetértek azzal, hogy nem marad nyom nélkül egy gyermekkori trauma sem.
Csak túlzásnak tartom egy gyerek lelkibeteg emberi ronccsá nyilvánítását, csak mert elváltak a szülei.

Nyilván nekem is vannak problémáim, de nem több, mint annak, aki akármilyen családi háttérrel rendelkezik. És merem remélni, hogy nem kezelem őket nyomorékabbul sem.
Aztán persze lehet egy két éven belül kitör belőlem a vérengző alkoholista szaralak, mint apámból.
( LOL )

Balance Of Power 2009.09.02. 12:17:45

@standup: Bocs, de ha 5, max. 10 ev mulva aktualis, akkor ezen kar most parazni. Plane ha ezek szerint kb. 25 alatt vagy es azt mondod, nem is eltek egyutt. Minek mar most szobahozni? Nem is biztos, hogy o lesz majd gyermeked apja, ha pedig igen, az nyilvan tervezett gyerek lesz.

standup 2009.09.02. 12:28:16

@Balance Of Power: Nem alatta, picit felette, 26 vagyok. Ő meg 37, egy már majdnem felnőtt gyerekkel.
De azt hiszem igazad van, majd elkezdek 5 év múlva parázni ezen. :)

belekotty 2009.09.02. 13:02:44

@Balance Of Power: Pontosan. Az én házasságom a gyesdepresszióra ment rá, mert az ex hipohonder lett.
Hiába mondták neki a kollégák hogy ez pszichés probléma, nem szervi. Utána aztán pszichiáter lett.
De addigra beadta a válást és megpróbált kifosztani, vagyonból, gyerekből. Innen meg már nem volt visszaút.

belekotty 2009.09.02. 13:04:40

@Balance Of Power: Mellesleg a férfinak el kell fogadnia hogy szülés után egy darabig mindenképpen csak második lehet, a hormonok ezt így szabályozzák, ez a fajfenntartás egyik pillére.

belekotty 2009.09.02. 13:07:07

@standup: "Aztán jött az, hogy "mert te úgyis apáddal maradnál, mert ő keres jobban". Erre már 11 évesen mondtam, hogy ő döntése, ahogy akarja, és tényleg apámnál maradnék de nem a pénz miatt, hanem mert ott nincsenek ilyen műbalhék."

Egy pszichológus veszett el benned! :-)) Zseniális!
A gyerekek hihetetlenül rá tudnak tapintani az igazságra.

Balance Of Power 2009.09.02. 13:15:21

@belekotty: Haaat, elofordul, hogy emberek egyik pillanatrol a masikra megkattannak, noknel ez gyakran az ilyen valasos szitukban fordul elo. Nem veletlenul kezd nalunk is egyre nepszerubb lenni a hazassagi szerzodes.

úriparaszt · http://varanus.blog.hu 2009.09.02. 19:59:58

celeb lettél vazze, most már tényleg nem úszod meg bikinis kép publikálása nélkül ;-D üsse bakszúnyog, az epilálástól eltekintünk :-)))

azallamenvagyok 2009.09.02. 20:03:31

@úriparaszt: csak, ha előtte két napig fotosopolhatom a képet, hátha jó csaj leszek:D

(a szőrt meghagyom, hatalmas, labdaszerű, szőrrel fedett tőgyeim lesznek)

úriparaszt · http://varanus.blog.hu 2009.09.02. 20:16:17

@azallamenvagyok: erről majd a kommentelő hölgyek szavaznak! :-))

alf (törölt) 2009.09.02. 21:24:14

@morisilwen: Igen, igen, igen. A felfogásunkkal van a legnagyobb baj. Lehet emberi módon válni, lehet embernek maradni válás után - és lehet embertelenül megmaradni egy házasságban van kapcsolatban, embertelenül és szeretet nélkül élni bezárva.
Az erkölcseink éppúgy nem követték a változásokat - amik nem mindig rosszak ám - mint ahogy azt sem, hogy az emberi átlagéletkor kb. megduplázódott az elmúlt néhány évszázad alatt. Vagyis ma nem 10-20 évet kell egy párnak leélni egymás mellett, hanem mondjuk 50-et. És nem biztos, hogy erre alkalmasak vagyunk. Meg aztán huszonévesen ki a fene látja olyan jól a világot, mint mondjuk 40 évesen? Amit akkor döntünk, miért kell egy életen át tartó szenvedést jelentsen, csak mert a szent társadalom számára így kényelmes?
Ja igen, a vitaindító cikk. Nagyon populista kétség kívül, nagyon látványos, de sok ponton nagyon-nagyon csúsztatott. Továbbá azért ne legyünk már ennyire női soviniszták, nem mindig az a fránya férfi lép ám csak le! Egy nőnek sokszor tovább tart, és mondjuk nem akkor teszi amikor a gyerek 1 éves, de azért...
És azt se akarjuk már állandóan szajkózni, hogy a gyerekvállalás az csak és kizárólag szolgaság a szülő részéről. Az a gyerek individum, és mi is azok vagyunk. nekünk is egy élet jut, neki is. Rajtunk múlik, milyenné tesszük.
A gyereknek szeretetre és biztonságra van szüksége. Az nem biztonság, ha részeg apuka veri anyát vagy önbizalom hiányos anya terrorizálja apát. Szép csendben elfojtott indulatok sokkal de sokkal jobban megmérgezik az ő érzékeny lelküket mint az, ha őszintén és szeretettel elfogadtatjuk velük a tényeket.

Rege Ata 2009.09.04. 15:32:53

A gyerek kérdez egyet, na, jó, kettőt: "Miért?" illetve "És?" - és ezzel a két szóval megkérdez mindent, bármikor, és a felnőtt kifogy a válaszokból, ha nem felelős és felkészült és igazán és tényleg. Bármiről is legyen szó. Mondjuk a válásról: "Miért történik ez?" "És...?" - és folytatja a Miért-ek és És-ek, esetleg a Miért+És-ek sorozatát, mert igazán érdekli, hiszen igazán nem tudja, nem érti, mert nem ő csinálja, hanem körülötte történik, és azoktól érdeklődik, akik csinálják, akik történtetik... És nem kap rá egyszerűen igaz és valós és őszinte, egyszerű, egyértelmű, "örökigaz" választ, amit a maga részéről nyugodtan elkönyvelhet(ne) akár egész élet(é)re is.
- gondolom én.
(UFF! és még én beszéltem... ;-s)
süti beállítások módosítása