Az ember nősülés után máshogy nézi a nőket. Ez nem a házasember "bölcsessége", hanem egyszerűen kiegyensúlyozottabb az ember, és képes szexuális kényszer nélkül gondolni/nézni a nőkre. A szűzkurvaság fogalmát páran már próbálták megfogni, de rettenetesen szubjektív a dolog, és a legtöbben szerintem ott cseszik el a definíciót, hogy a szűzességet szó szerint, míg a kurvaságot árnyalt értelemben, a szitkozódás egy fajtájaként értelmezik. Én szeretem fordítva megközelíteni a dolgot: szűznek nem szűz (csak szűzies próbál lenni), viszont a gátlástalan haszonszerzés motiválja.
Tehát a szűzkurválkodás definíciója (by azallamenvagyok): olyan viselkedésforma egy nő részéről, amikor egy férfit a gesztusaival, viselkedésével egy későbbi szexuális aktus lehetőségével hiteget, pusztán haszonszerzés céljából. A szűzkurválkodás egy aljas átbaszás.
A remélt aktust persze eszében sincs megejteni, holott a testbeszéde (esetenként beszédtéma is) félreértehetetlen. A remélt haszon lehet tárgyi (ital, mozijegy, gondolom, vannak olyanok is, akik nagyban utaznak), vagy szellemi. A szellemi haszon a gyakoribb: pillanatnyi odafigyelés, udvarlás, egy jól használható lelki szemetesláda, az (ex)pasi féltékennyé tétele.
A szűzkurválkodás velejárója a visszautasítás, amelyet a legtöbben igyekeznek a haszon növelésére fordítani. Ennek legjobb módszere a visszautasítást lelkiismeret-furdalás generálásával egybekötni, mintegy megalázva a kanos fószert otromba férfi-viselkedése miatt úgy, hogy a hitegetés megmaradjon. Jellemző mondatok: "Ez nekem túl gyors", "Nagyon aranyos vagy, de ez még korai", "Kicsit rosszul érzem magam a pasim miatt, ezt nem kéne... De olyan jól érzem magam veled!" "Ne érts félre, minden nő ilyen pasira vágyik, de még kicsit bizonytalan vagyok." Így amennyiben az áldozat nem vette észre, hogy átverés áldozata, szidhatja magát, hogy el akarta kapkodni a dolgot, és igyekezni fog, hogy ne csessze el ezzel a csajjal a randit. Azaz még jobban fog figyelni, vesz még egy italt, és olyan mozifilmre is beül, amitől áll a szőr a hátán.
A szűzkurvasálkodást egy dolog árulja el igazán: a pengeélen való táncolás feszültsége, a koncentráció, az odafigyelés, hogy meddig mehet el, és meddig kell elmennie. Szerencsére a megszeppent kislány szerepet nem tudják maradéktalanul visszaadni: eleve a szex meglebegtetése kizárja ezt, csak fel kell ismerni a viselkedési paradoxonokat, aztán adni még egy esélyt: finom letámadás, aztán ha visszautasít, el lehet húzni. Mindenki boldog: te megszabadultál tőle, ő is megkapta a lelkizését, plusz még egyszer megtapasztalta, hogy milyen disznók a férfiak ("Én nem akartam tőle semmit, nem tudom, hogy képzelte!"), ettől pedig önigazoló boldogság járja át a lelkét. Ha meg tényleg akar tőled valamit, akkor nem hagyja hogy elcseszd az egészet, belátja, hogy kettőtökön múlik, elnéz egy botlást, vagy besegít a dolgok alakításában, azaz nem hagy magadra a bajaiddal.
Ez a viselkedésforma mindig is irritált, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Nem kell áltatni a másikat bármilyen viszonyban is vagyunk, egy kis korrektséget bárki megérdemel. Még az elejére visszakanyarodva megjegyzem, hogy az áltatás szempontjából a szóösszetételben a kurva sem stimmel, hiszen az örömlányok abból élnek, hogy nyílt lapokkal játszanak. Persze a szűzkurvaság általában nem tudatos (legalábbis férfiként bízom ebben), és talán éppen ezért olyan bosszantó jelenség...