Legfontosabb, minden élethelyzetre ráhúzható kijelentés, ami az egyén önmegvalósítása és boldogsága kapcsán szóba kerülhet:

Minden jó benned kezdődik, de minden rossz benned végződik.

Jelentései:

Egyrészt az antiszociális vagy korlátoltan elutasító emberek kapcsán: azzal, hogy védőfalakat támasztasz a lelked köré, nem vagy hajlandó örülni az embereknek, a kisgyerek mosolyának, nem óvod meg magad semmitől. Attól, hogy nem örülsz, a rossz dolgok rádtalálnak. Példa: attól függetlenül, hogy a buszon rámosolyogtál-e a kisgyerekre, vagy örültél-e annak, hogy visszamosolygott, az a bunkó anyja át fogja tolni a lábfejeden a babakocsit. Kérdés, és a te döntésed, hogy a bosszankodás mellé örömet is akarsz-e az életedbe.

Az egoisták felé a jelentése: nem követelheted az örömet, nem várhatod el, hanem tenned kell neked is érte, enélkül csak bajt okozol, ami végül benned teljesedik ki egy zavart rosszérzés (téves igazságtalanságérzet) képében.

Általános lélektan: amíg nem teremted meg a feltételeit magadban az örömödnek (bármi is legyen a célod), nem fog sikerülni. Igyekezz önmagadat (az elvárásaidat, a reakcióidat, de akár a vágyaidat is) egy egészségesnek tűnő irányba terelni, hogy kiteljesedhess. Ahhoz, hogy jó legyen, nyitnod kell, nyitnod kell a jó felé, és nyitnod kell a rossz felé is: a rossz felé azért, hogy felkészülhess rá, mert úgysem kerül el, a jó felé pedig azért, hogy minél több szép élményed legyen. Ezzel minőségileg javítod az életed. Persze a legnehezebb dolog a nyitást, a "jó" forrását megtalálni, tudom. A szabadság a gondolat szabadságát jelenti, ne féljünk magunktól és másoktól se...

Ezt a mondatot érdemes megfogadni, legalább ennyi jót kívánok mindenkinek,, örüljetek az életnek, és boldog Karácsonyt! Egy kis Frank Sinatrával kísérve: