Mottó

Azzal, hogy hűséget fogadtam Neki, azt fogadtam meg, hogy egy életen át kitartok mellette, jóban-rosszban. Hogy nem fogom hagyni, hogy bármiféle probléma megkeserítse a kapcsolatunkat, hogy túllépek az önzésemen. A házassággal arra határoztam el magam, hogy egy életre lekötöm magam mellette. Nem addig, amíg kitart a kölcsönös monogámia, nem addig, amíg fel nem izgat a főnök titkárnője, nem addig, amíg az ő fejét csavarja el valami köcsög, hanem ezeken is túl, egy életen át... Bővebben itt.

Friss topikok

  • Mária Kerényi: Nagyon gusztán néz ki holnap elkészitem ,mert nagyon tetszik ,biztos finom is. SAJNOS fényképet n... (2015.06.05. 00:29) mézes-mustáros csirkemell
  • Azzari: Érdekes mindezt olvasni, főleg, hogy a " beszélgetést " kiváltó cikknek sincs semmi köze a valóság... (2014.10.19. 00:17) A Bódis Kriszta-jelenség
  • tecsóba sose többé: Egyébként szánalmasak tudnak lenni azok a lények :) Főleg amikor annyira fel vannak fújva a maguk ... (2012.08.27. 23:39) Blikk-nő
  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Ribanc rendszam. (2012.08.26. 18:06) Sebestyén és Szabolcs lyuksógorsága
  • bolygohollandi: Ezt is elolvastam - még több semmitmondó lózung, a 7. pont pedig úgy ahogy van egy marhaság (szeri... (2012.08.17. 10:59) Kapcsolatépítés - 6. Szakítás vagy nem?

Címkék

adó (1) aforizma (6) agy (77) ajánló (11) állam (10) állatbarát (3) állatkert (6) apró figyelmességek (11) asszony (6) a házasságról (26) balaton (2) baleset (3) bátrak földje (2) blog (2) blogajánló (1) blogtali (1) bölcs bagoly (40) bor (8) bréking (1) budapest (6) buszon (6) buta vén tyúk (5) celeb (11) celebvers (8) cigány (2) csajok (37) csak (5) család (6) csipke (11) cukiság (5) egyedül (2) emberek (6) eső (1) faszom (3) fejem (3) felhívás (1) feminista (2) fertő (18) fika (1) film (6) fim (4) fotó (1) főzőcske (5) fülbemászó (2) gyerek (12) hellókarácsony (1) hétvége (2) hipercuki (1) hírek (15) hólyag (2) horror (8) hőség (3) hűsítő (4) idijóta (1) idióta (3) idiotizmus (2) igénytelen (1) internet (46) irónia (1) izé (12) játék (2) jelleg (2) jog (2) jópont (3) kaki (3) kapcsolat (15) kapcsolatépítés (8) karácsony (1) kép (13) képmutatás (3) két jóbarát (1) kikapcsolódás (4) kommentek (2) komment helyett (2) kv (2) legények (12) malac (2) mellyek (11) mindennapok (5) mosoly (2) munka (6) mylord (2) nagyvilág (3) nehéz (2) nemi (1) nemi jelleg (31) nemmodor (2) nemszeretem (2) nem szeretem (4) nép (2) nosztalgia (1) nyár (13) nyaral (8) nyelv (1) nyitány (2) nyugdíj (3) oktatás (2) orosz (1) pálinka (2) pénz (3) pia (3) pocak (1) politika (7) pornó (2) pszichomókia (1) puki (1) punk (1) punnyadó (5) reggel (9) reklám (3) sas kabaré (1) semmi (3) sör (13) sötétség (11) south park (2) statisztika (4) streetfashion (1) sütimester (1) szabadidő (7) szabadság (1) szánalmas (3) szegénység (2) szenvelgő (17) szeressétek egymást gyerekek (11) szeretem (13) szex (24) szociológia (4) szolgalati (8) szolgálati (3) szombat reggel (12) szóvicc (1) takarítás (1) társkereső (1) tavasz (1) tehetetlen (4) tél (5) természet (3) történelem (1) undorgrund (1) ünnep (8) vacsora (3) vallás (2) vallomás (7) vásárlás (1) vasárnap reggel (11) velám (1) vellám (26) velvet (1) vers (7) vicc (6) video (29) világom (4) villám (6) virág (2) wtf (2) zene (30) zsír (8) Címkefelhő

két vélemény

azallamenvagyok 2010.02.18. 13:04

Csordaszellem

(Komikaze)

Az egoizmus hisztérikus szocializációja

(azallamenvagyok)

Egy jó ideje érik már bennem ez a poszt, de a tegnapi kis olvasmányom kellő löketet adott ahhoz, hogy meg is írjam. Odatévedtem a Női lapozóra, egy Csernus Imrével készült interjúra, és a cikk alatti kommentektől már besokalltam. Egy csapat hülye picsogó nőci oszt meg kakaós süti recepteket a kommentekben, némi Csernus fikázással megbolondítva. Nem mintha meglepődnék a receptmegosztáson, mert időnként odamerészkedek a honlapra és beleolvasok a kommentekbe, már nem lep meg, hogy akármilyen témájú cikkhez képesek egy szakítósblog-féle párbeszédbe belemenni, aminek semmi köze semmihez, csak valamiféle csacsogás az egész - de miért nem használnak erre valamilyen fórumot inkább? Na mindegy, kicsit félre is ment rögtön a poszt gondolatmenete, ami abból indult volna ki, hogy hová is vezetett ez az egész nagy önkeresés-barátkozás a neten-véleményszabadság.

Olyan érzésem van mostanában, mintha az ötvenes években lennék, amikor mindent ezerszer meg kellett gondolni, mielőtt kimondták, leírták volna az emberek (eltekintve most az okoktól) - minek következtében vagy ténylegesen elhallgattak, vagy olyan rejtett, finom üzeneteket fűztek a látszólag teljesen rendszerkompatibilis mondandójukba, olyan üzeneteket, amelyeket csak arra kellően nyitott szemű és lelkű egyének voltak csak képesek észrevenni.

Ahogy én látom, mindent elural a hazug kommunikáció, az önámítás, amihez a kommentelők lelkesen asszisztálnak, ezáltal erősítve saját önhazugságaikat is, abba az illúzióba ringatva magukat, hogy minden rendben, a barátaimmal megértjük egymást és kiállunk egymásért. Ha valaki egyet nem értését fejezi ki, akár egy komment erejéig, akár egy külön poszt, egy elemzés erejéig, olyan szintű visszautasításban van része, ami után elmegy a kedve bármiféle párbeszédkezdeménytől.

Nekem legalábbis.

Elég sok blogot olvasok, olvasunk, és mivel jónéhány helyen volt negatív tapasztalatom, rengeteg helyre nem kommentelek már be. Őszintén unom, hogy mindig vissza kell fognom magam, finomítva a mondanivalómat, szem előtt tartva, hogy nem biztos, hogy jól fog esni a másiknak, amit írok, de arra is gondolva, hogy mivel ez egy blog, ahol megengedett kommentelni, hát csak szembenéz a blogger a kommentekkel... De nem.

Félelmetes az a csordaszellem, ami áthatja ezeket a blogokat, kezdve az online női magazinok háziasszony-cicáitól az énblogok önkeresős, íráskényszerben szenvedő alanyaiig, azok a körök, amelyek szépen kialakultak a posztíró körül. Gyűjtegésbe szeret kezdeni legtöbbször a blogger, előszeretettel dédelgeti azokat a társait, akik támogatják tűzön-vízen keresztül, biztatják és szeretetükről biztosítják, illetve közös erővel, merev falat alkotva vetik vissza az esetenkénti "támadásokat".

Az őszinte szeretet álcája mögött nincs más, csak a hazug kommunikáció, egymás látszólagos erősítése, az egoizmus dédelgetése, ahol nincs helye a kritikának, nincs helye az iróniának, mindent véresen komolyan kell venni, nehogy sérüljünk. Egyébként egészen vicces az a típusú hozzállás, hogy rólam ne mondjon senki rosszat, mert úgysem ismerhetnek, de addig már senki nem jut el, hogy a posztjaikkal, a stílusukkal, a gondolataikkal is nyilván sugallnak valamit, amiből mások, ha tévesen akár, de következtetéseket vonnak le - és ha ez megtörténik, addig már nem jutnak el, hogy elgondolkozzanak azon, hogy vajon miért gondolták ezt rólam?

Miért fáj a kritika, az ellentmondás az embereknek? Olyan nehéz elgondolkozni azon, amit más, akár ismeretlenek mondanak nekünk? Nyilván nekem sem fog jól esni, ha valaki elküld a pokolba a kommentjében azzal, hogy ilyen össze-vissza posztot régen olvasott már, és savanyú a szőlő - de abban azért biztos lehet, hogy nem fogok alapból nekimenni, hogy milyen hülye is ő, és ne jelentsen ki ilyeneket, hiszen úgysem ismer...

Nyilván lehetne azt mondani, hogy nem kell akkor blogokat meg cikkeket olvasni, "nem kötelező", ami már az én bajom, de természetes kíváncsiság van bennem, nem tagadom. Arról nem is beszélve, milyen jó témát szolgáltat mindez nekünk, szóval valójában azért szórakoztató - még ha elkeserítő is, hogy ennyi hazug, védekező ember él körülöttünk, aki őszintétlenségével nemcsak saját maga életét keseríti meg, hanem módszeresen behálózva, másokét is természetesen.

Mostanában sokat foglalkoztam az egoistákkal, egyrészt mert érdekes a téma, másrészt mert káros népbetegségnek tartom. "Az, aki az alapfeltevéseinek megkérdőjelezésére, esetleg puszta szóba hozására támadással reagál, nem több, mint egy sündisznó, aki alaptalan félelmében összehúzza magát, tüskéit tartva a másik felé. Ez egy állatias, ösztönös kényszer, az ember ott kezdődik, ha ezt megpróbáljuk felismerni." Miért zavar ez a viselkedés? Egyrészt rosszabbá teszik a világomat, másrészt az egoisták nem ismernek mértéket a "szent háborúikban". Veszélyes, a gyűlölet önfakasztó magvait vetik el, ahogy vélt vagy valós sértettségükre alapozva teljes fegyverzettel rontanak másokra, elveszítve minden arányérzéket, indokolatlan és aljas túlzásokba esve. Kiszámíthatatlanok és veszélyesek. "Az egoizmus bármely alapjait megkérdőjelező kérdés feltevője ellen vallásháborút indít, a vallásháború jellegzetessége pedig az, hogy Isten nevében, Isten védelmében mindent megenged magának." Egy nap furcsán nézel rájuk, másnap már kiplakátolják arcképeddel az utcákat, kicímkézik alá, hogy rohadék. Bosszút állnak olyan dolgokért, ami miatt még a harag érzése sem lenne jogos, és a bosszújuk nem ismer határokat. Kilépnek a minimális etika korlátaiból, mert érzéseik szerint velük valami rettenetesen felháborító dolog történt. Az emberi szocializáció, a véleménynyilvánítás szabadságának legfinomabb megnyilvánulásai is hisztériát váltanak ki belőlük, amennyiben ez nem tetszik nekik. Már írtam ezt is: úgy érzik, mintha ágyúval lőnék őket, de nem képesek annyira (sem) önmagukba tekinteni, hogy észrevegyék: a rossz érzésről ők tehetnek, valójában csak egy tollpihe súrolta őket. Persze lényegesen egyszerűbb, és támogatottabb is ilyenkor hisztériás rohamban kitörni.


A támogatás javarészt az, amit drágám csak csordaszellemként emleget. A köznyelv és közvélekedés szerint egyre inkább lefedi már a barátság szó is. Egyre kevésbé a közös érdeklődési kör a megfelelő szellemi igények egymásra találása, a közös érdeklődés hajtja a barátságokat, hanem inkább (ahogy én szoktam írni) a kölcsönös hazugságra való hajlam. Általában nagyobb társaságokban kialakult barátságokra igaz ez, és itt lesz pontos kifejezés a csorda. A csorda tagjai kényelmesen, a bennfentesség puha burkában fürödve kényeztetik egymás lelkét az egoizmust kölcsönösen kiszolgáló tézisekkel, tanácsokkal, szenvelgő együttérzéssel. Hihetetlen erővel, görcsösséggel védik a közös összetartó erőt, az egoizmust. Persze nem tudatosan, hiszen mindennek mézes-mázos szellemi, érzelmi burkot adnak, jogokat érzelmekre, véleményekre: "A korlátolt egoizmus nem csak arra épül, hogy az egyénnek joga van a saját hitéhez, ítéleteihez, hanem arra is, hogy joga van ezeket az ítéleteket a világtól függetlenül, kizárólag a belső szemlélő szemszögéből meghozni." Aki pedig a kiválasztottak valamelyikének szemszögéből nézve elítélhető magatartást tanúsít, azt a csapat teljes mellszélességgel elítéli, a megbántott fél bárminemű önkritikájának, felelősségének ösztönös elvetésével. "Sok „barátság” definiálódik az alapján, hogy egymás jó tulajdonságait kölcsönösen ajnározzuk, míg a rosszaknál félrenézünk, esetleg összekacsintunk. Hogy simogatjuk egymás egoista önigazolás keresését, mert mi is erre vágyunk. Ha megadod, megadom. Megadom, de elvárom ugyanezt. Megdöbbentő tapintattal és különleges érzékkel tudják ezt emberek nyújtani egymásnak, idővel egyre átlátszóbban, egyre hiteltelenebbül s mégis egyre lelkesebben, kapaszkodva abba, hogy „ugye mi szépek és okosak vagyunk?”"
Egyszerű egymást babusgatás ez: "mindenki szemét, de te erős vagy, ügyes vagy, így szeretünk"... Ahelyett, hogy elgondolkodnának azon, hogy akinek erre van szüksége az nagyon rossz úton halad mind a világgal, mind önmagával szemben, közösen vetik magunkat a mélybe, együttérző hátsimogatásokkal segítve a zuhanást...

Pedig, nem szabad elfelejteni: az, hogy valaki hogyan reagál egy kritikára, egy sértésre, egy csalódásra, elsősorban őt magát minősíti nem a kritikust, az erőszaktevőt vagy a szemét másikat...

 

Címkék: internet agy sötétség nemszeretem

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hazasember.blog.hu/api/trackback/id/tr481768553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hillary 2010.02.19. 01:01:53

Kritikáid közel állnak hozzám, mondhatnám én is, de akár meg is fordíthatom, mondhatod rám is. Meglepően jól tűröm a kritikát, csoda , hogy élek, valami mazohizmus biztos van bennem, de egyre erősebbnek érzem magam. A gyűlölet pedig nem az az érzelem, amit "megengednék" magamnak, túl alacsonyrendű. Pontosan tudom, mikor engedtem meg magamnak, hogy ne szeressek valakit. Azóta leszállóban érzem magam, annak meg már kb 15 éve, s csak lassan-lassan tudok visszavergődni oda ahonnan elidultam a lejtőn lefelé(közhely de igaz).
Azthiszem rengeteget köszönhetek egy spontán terápiának. Fájdalmas, nem is tudom miért kell elszenvednem, bizonyára a hazugságaim miatt. Hogyan is válunk hazugokká? Talány: Éljük az életünket. Minden percben igaz módon szerettem volna élni, s mégis megtörténnek velünk, mert IGENIS MEGTÖRTÉNNEK AKARATUNKON KÍVÜL IS Olyan dolgok, ami elindít a sorsunkban valamit, amit helyre akarunk hozni, mert olyan a feladvány, hogy meg kell oldani. Adott pillanatban az a helyes, törvények és saját lelkiismeretünk szerint, s mégis ingoványos talajra jutunk, és mégsem mondhatom, hogy feladom, mert rengeteg érték jött létre mégis általam is,mellettem is, bennem is. A feladvány bonyolultabb lesz s egyre inkább tudom, hogy ...., ezek után nem értem, hogy kerülhetek abba a kategóriába, ...félreértve érzem magam, több vagyok, jobb vagyok, szerethetőbb vagyok, igazabb vagyok, szenvedő ember vagyok, aki hiszek a barátságban, a tiszta gondolatokban, a fáradt mosoly értékében, a könnyes nevetésben ....hiszem, hogy a szentimentalizmusnak is van helye, segít egy abszolut reménytelen helyzetben egy élhetŐ zugot találni a lélekben. Miért baj a védekezés, feküdjünk be önként a sírba, mindegy legyen, hogy akár élve húzzák ránk a kapa földet?Azt hiszem végülis a halál akkor következik be valójában, amikor az ember már azt sem bánja, ha élve húzzák rá, s akkor kileheli.. mért jó tönkretenni embereket?..SOHA NEM ÉRTETTEM, én örülök más örömének.

azallamenvagyok 2010.02.19. 06:34:24

@hillary: próbáltam mindig örülni a kritikáknak, hiszen egy kritika, még ha nem is igaz, elgondolkodtatja az embert, olyan megvilágításból mutat meg dolgokat, amire mi nem gondolnánk, maximum megcáfoljuk magunkban:) a gond az, hogy sokszor elveszik a különbség a kritika/vélemény és az öncélú vagdalkozás között. Ebből van az, hogy véleményeket, kritikákat támadásnak vesznek az emberek, és támadással reagálnak rá... szomorú, mert igaz, hogy a véleményt is illő néha elhallgatni (tapintat, együttélés - munka, főnök, stb), de nem várható el, hogy ne legyen az embereknek véleménye, az viszont elvárható lenne, hogy ne támadjuk egymást pusztán bántási céllal...

csillagkúll · www.:madeinfidesz.eu 2010.02.19. 09:01:03

én például nemcsak a kritikát nem állom, hanem azt is hogy önzetlenségem egy csoportképben áll össze vagyis csorda jellemű ego?? áh nem mert magának a csordának hiányzik az egója

nyarifecske · http://nyarifecske.blog.hu 2010.02.20. 12:07:08

Nem ez az első ilyesfajta bejegyzés itt. Hát ti is ilyen sokszor találkoztok ezzel a kritikára való érzékenységgel? Nem is értem miért nem kötelező tantárgy az iskolákban a kritikai gondolkodásmód. Talán kicsit boldogabbak lennénk, úgy össznépileg, ha nem állandóan megsértődnénk, hanem értelmes vitát, párbeszédet folytatnánk egymással.

@zsanett- a tótok bosszúja és szoci fan: hehe ott a pont... De ha jobban belegondolsz: nem lehet, hogy pont a csorda az, ami táplálja az egót?

álomfejtő 2010.02.20. 16:14:19

Szerintem, ha egy tollpihe "súrol", az kifejezetten kellemes:)Nekem csupa szép képzetem támad tőle.Hogy lehet ilyesmitől megsértődni, az már tényleg túlérzékenység:, csak 'hófehérkékre' lehet jellemző:)

azallamenvagyok 2010.02.21. 08:46:53

@álomfejtő: a kritikára nem véletlenül ez a kedvencem, hiszen a kritika azt is jelenti, hogy foglalkoznak az emberrel, ami önmagában jó, a legrosszabb ember és ember között a közöny:)

álomfejtő 2010.02.21. 12:33:47

@azallamenvagyok: ez így igaz, ezentúl hálás leszek a szeretetteli kritikákért, tényleg.:)

csillagkúll · www.:madeinfidesz.eu 2010.02.22. 11:24:15

csorda tudatalatti itt mindeki egyéniség: én nem

ildiko1998 2010.02.22. 17:42:59

gratulálok!Véleményünk megegyezik.Lassan én se kommentezek,mert lesújtó az azokra történő reagálás.Minden objektivitást nélkülöz,s tény,csak a csordaszellem működik.Anno,az egyik blogban piszkosúl lehúzták Kertész Imre "népértékelő"cikkét,ami nem itthon jelent meg.Merészeltem az ellenkező véleményemnek hangot adni,nevezetesen,hogy csupán az igazat irta rólunk.No,amit kaptam,azt nem volt könnyű megemészteni.Természetesen előjöttek a vad hazafiak,kiknek ilyen s hasonló megnyilánulásokkal ki is merűl a nagy hazaszeretetük.Ne is menjük bele.

azallamenvagyok 2010.02.22. 18:25:25

@ildiko1998: még viccesebb, ha egy iskolai múltból együttmaradt ilyen társaságba belecsöppensz, mint az egyikőjük új barátja/barátnője:S

mlly_blm · http://mollyblooom.blogspot.com/ 2010.02.22. 21:35:28

sokat bólogattam, míg olvastam a postot.

én hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a blogok kommentjeiben tetten érhető "aki nincs velünk, az ellenünk van" jelenség tipikusan magyar valami, sőt, megkockáztatom, hogy akár történelmi előzményei is lehetnek (az elnyomó rendszerekben mindenki csak elvtársaiban bízhatott, ja nem, bocsánat, bennük is csak elvétve volt érdemes).

amúgy szerintem a legingatagabb egónak van szüksége a legkomolyabb ajnározásra, így leginkább mély részvétet kéne éreznünk egy hisztis (egoista) blogger iránt...
süti beállítások módosítása