Nos, miután beletörődtem az egész hétvégi pihenésbe, és jól beosztottam (szombat: munka, pihenés; vasárnap: takarítás, vásárlás), az asszony kitalálta, hogy mégis hazajön este. Így egyből bejön plusznak a programok közé a főzés is, amit meg kell előznie a vásárlásnak, pihenni csak akartam ma egy kicsit, a munkához viszont kurvára nem volt már kedvem. Annak ellenére, hogy elsőre elég tragikusan tudom megélni, ha a terveimbe belepiszkálnak, egész jól viselem, kész is az új terv, tudom, hogy mit fogok főzni, stb:)
Az egésznek a tanulsága az, hogy a házasság mindkét részről napi 24 órás műszak. Még akkor is, ha úgy tűnik, van egy nyugis estéd, bármikor kiderülhet, hogy az csupán illúzió, mert kettőtökön kívül álló okokból 200km távolságból is fenekestül fel tud fordulni a napod.
Az élet aranyszabálya (ha már fenekestül fordul fel a nap): lásd mindig szépnek a feneket, ami eléd kerül!
Úgyhogy megyek boltba, bevásárlok, és főzök valami olyat, amivel leveszem a lábáról:)
