A troll pár útrakélt, lány (töltőtroll) és fiú (golyóstroll) bevette magát a hegyekbe. Találtak is hamar egy kiépített zugot, melyet hörgő hangjukkal kitöltöttek, megijesztve ezzel pár ártatlan gyermeket. Később, miután a gyermekek a természet lágy ölén rájuk hozták a frászt, jókívánságaikat motyogták maguk elé: "Hogy esnétek bele a patakba." De végül lelki békére leltek, s megtisztultak vala alkoholittas hosszú útjuk során. És nem öltek meg senkit.

Szóval elmentünk túrázni. Amolyan lájtos hegyi sétálgatást terveztünk. Megvolt. Persze mindenáron ránk akarták húzni, hogy valami szerevezett túrázókkal vagyunk, és kérdezgették többször is, hogy hány kilométeres túrán veszünk rész. Mi meg csak mondogattunk, hogy megyünk, és nem, köszönjük, nem kérünk pecsétet. Mentünk a magunk utcai lazázós ruhájában, körölöttünk a felkészült túrázók. Nincsenek nagy igényeink végül csak 18 km-t tettünk meg, de közben ittunk (sör-bor), dohányoztunk, és még szex is volt félúton. Így nézve nem is rossz teljesítmény. Ja, meg fotóztunk is bőven.

Találkoztunk egy borzzal is, nagyon jópofa jószág volt, kár, hogy megijedt a csordaként csörtető csávóktól, és eliszkolt. Őt is megörökítettük.

Az egyéb túrázókból egy idő után kezdett elegem lenni: tényleg jópofa dolog, ha a turisták egymásra köszönnek az erdőben, ha félóránként összefutnak egy-egy másik csapattal, de percenként azért már nem kéne. Persze valószínűleg csak mi mentünk árral szemben, és azért örültek nekünk, mert előttünk nem láttak embert már egy órája. Nekem meg már a tököm tele volt velük.

Az iskolai kirándulókról nem is beszélve. Szeretem én a gyerekeket, de a felnőtt kísérőket nagyon nem. Bújócskázáshoz és őrjöngéshez nem kell egy egész osztályt felvinni valami hegytetőre, azt a szomszéd parkban is meg lehet csinálni. Legalább néha rájuk szólhattak volna, hogy próbálják meg élvezni a természet csendjét, vagy legalább tiszteljék a környezetüket. Eltűnésük után egy fél órába telt mire a madarak visszamerészkedtek a környékre. Szerencsére volt borunk, és azt kortyolgatva bevártuk a csendet. Megjegyzem továbbá, hogy azt sem értem, hogy a vonatos gyerekcsoporton le és felszállását miért úgy intézik, hogy egy ajtón adogatja le/fel az 50 gyereket 5 felnőtt...

Sikerült a tervezett útvonalhoz képest tennünk egy jelentős kitérőt is, a szervezett túrázók útvonala ugyanis nem a mi útvonalunkon ment végig, mi meg ráálltunk a nekik kilógatott színes szalagok követésére, és erre későn jöttünk rá. Annál nagyobb élmény volt letérni az útról, és jó ideig tényleg nem találkozni senkivel. Így volt ez akkor is, amikor a végén csodálatos énekhangunkkal elkezdtünk dalolni. Daloltunk, és daloltunk, aztán rájöttünk, hogy valaki ott van közvetlenül mögöttünk. Remélem a nap szexuális jellegű eseményeinek a részletezését nem hallotta.

Az éneklős kalandot magába foglaló szakaszon jött rám a beszédkényszer is, és beszéltem folyamatosan hegyről le és hegyre fel. Mondtam a magam kis hülyeségeit, mint Szamár a Shrekből, és akár Szamarat, engem is csak egy kurvanagy sárkány vett komoylan (szeretlek kicsim).

utóirat: fotók majd lesznek...