Folytatom a Zoomról átmentett posztok publikálását, nehogy uncsizzatok, amíg mi nyaralunk.
Mindig lázadok az előre elkészített üveges szószok ellen, főleg, ha könnyen beszerezhető összetevők alkotják: időt nem spórol vele az ember, mert a húst ugyanúgy elő kell készíteni, és gyorsabban sem fog megsülni, de elveszik az ízesítésben rejlő kreatív kibontakozás csodálatos lehetőségét. Ellenben ötleteket tudnak szolgáltatni, ahogy egy étlap is valami étteremben. Ilyen ötlet volt a nagyon hirdetett mézes mustáros szósz (vagy mártás, nem is tudom, hogy hívták már).
Mint rendesen, kezdjük a hozzávalókkal:
- 0,5-1kg csirkemell filé
- 2-2,5dl sör (a maradék megiható)
- 2 evőkanál méz
- 1 evőkanál dijoni mustár, vagy 2 evőkanál „hagyományos” mustár
- durvára darált bors
- só
- (olíva) olaj
A csirkemellet vékony, 0,5-1cm-es darabokra vágjuk, a vékonyabb csak jobb. A tepsi alját olajjal egyenletesen, teljes felületen bekenjük, így fektetjük rá a csirkemell darabkákat. Előnyös, ha teljesen kitöltjük a hússal a tepsit. Majd az egészet megszórjuk sóval és borssal, ebben az állapotban tesszük be a sütőbe, egész addig, míg félkésszé nem sül (azaz a hús kifehéredik, s épphogy nem kezd el pirulni, de még nem elég puha).
Amíg sül, kikeverjük az öntetet, szószt: a mustárt és a mézet egyenletesen elkeverve, lassan, a csomómentes keverés szabályai szerint felöntjük a sörrel. Erre van egy olyan 3dl körüli bögrém, mivel a sör rendesen felhabosodik, ez pont megfelel az elvárásoknak. Fontos dolog, hogy a kapott folyadék színétől és illatától ne ijedjünk meg.
Ezzel öntjük le a félig sült húst, és süthetjük tovább. Néha kanállal meglocsolhatjuk a fortyogó lével a húsok tetejét is.
Késznek minősítése ízlés szerint. Én leginkább arra törekszem, hogy a karamellizálódó méz még éppen ne kezdjen elszenesedni, és gusztusos aranybarnás-vöröses színű legyen.
És így néz ki tálalva. A húst még a szafttal meglocsoltam, az érzékletesség kedvéért. Krumplipürével szoktuk fogyasztani, amit ilyenkor bőven ízesítek szerecsendióval, ízlés szerint még egy fej reszelt vöröshagymát is megpiríthatunk, és belekeverhetünk. Az egészhez nem kell sok idő, és a megszokott ízeink (magyaros, vagy sajtos-hagymás) mellett kellemes gasztronómiai kitérőt jelent.
