FérjBlog

Bár a szingli és/vagy vénlány életmódról nagyon sokat lehet szenvelegni, én most azokról fogok beszélni, akik alapvetően párra vágynak, hosszútávú kapcsolatban gondolkodnak, családot alapítanának.

Szinglinek lenni időszak, vénlánynak lenni állapot. Itt ki is lehet térni az agglegény vagy szingli kérdésre is, nemi jellegből adódó a megítélések nemenkénti eltérése, bármennyire is próbálják néha konzervatív berögzülésekre fogni. Egy szingli lehet kúl, de lehet szánalmas is, mintkét nem képviselői között, csak férfiban az "életképtelen lúzert", nőben a túl harsány, önérzetes picsát nem szoktuk szeretni. No, de ez már mélylélektan lenne, a szükségletek felismeréséről, blabla...

Tehát, vissza a csajokhoz (bár - a határozottság kedvéért, kis elvonatkoztatással a hímneműekre is könnyen asszociálhatunk): szinglinek lenni időszak, vénlánynak lenni állapot. A kettő közötti eltérésről sok szenvelgés, ezek kapcsán sok sértődés szokott kialakulni az online vitákban, én most az utóbbi idők megfigyeléseit szeretném megosztani veletek arról, hogy mikor kell elkezdeni aggódni szingliként:

Ha párkapcsolatra nyitott egyedülállónak tartod magad, aggódnod kell, amennyiben az emberekhez fűződő viszonyaid egy elbaszott párkapcsolatra kezdenek hasonlítani. (gonosz megjegyzés: nyilván a macskatartás is ennek egy bizonyos formája)

Tehát, amikor úgy ugrálsz a szüleidnek, olyan felelősséget érzel irántuk, ami már a mártírkodó anyai áldozatvállalás felső határait kezdi súrolni. Ha azon aggódsz, hogy a barátnőd komolyan megsértődik rád, mert nélküle mész valahova (=mintha lenne egy agresszív, lelkizsaroló, kisajátító férjed). Amikor aránylag felszínes ismerősök könnyen  (de nem feltétlenül szándékosan) behúznak a csőbe, te meg csak azon kapod magad, hogy azt hajtogatod: jót akartál. Mint amikor naivan aláveted magad a szép szemű herceg szép szövegének, és ellopod a kisboltban az óvszert.

Vagy éppen fordítva: amikor te használod ki az egy szem feléd forduló kollégát, savanyítod édesanyád hangulatát, elvárod a legjobb barátnődtől, hogy ugráljon körülötted, sülve főve veled, CSAK veled legyen, és a megbántva érzed magad, ha mással beszélget. Elvárod az e-maileket, az odafigyelést, de te nem írsz, csak válaszolsz, azt se mindig. (=sárkány üzemmód)

Nos itt kell aggódni, mert ez az az állapot, amit nem szeretünk a nyugdíj előtt álló vénlány tanárnénikben (bocsánat, semmi személyes, csak hülye példa). Ezek a jelek azt mutatják, hogy már könnyebb, elkötelezettségektől mentes emberi kapcsolatokat sem tudsz kezelni. És az, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy a barátnője bepasizott, hogy akarja túltenni magát bármely embernek a komoly párkapcsolat során történő mély megismerésén?

Túlteszed magad rajta? Na itt a bukta: nem kellene, hogy kialakuljon benned az érzés, amin túl kell tenned magad. Kezdd újra, lazíts, és gondold át, hogy mit vársz, mit adsz, és mit szeretnél. Minél gyorsabban:)

Az nlcafen akadtam egy régebbi cikkre: 10 dolog, amit sohase mondj a srácnak. Nekem tetszett, bár azt sosem értettem, hogy a szeretlek kimondásától miért kell rettegni, ha úgy érzed, úgy érzed, ennyi. Meglepetést akkor okozhat, ha Ő máshogy értékeli a helyzetet. Engem is akkor ijesztett meg a legjobban, amikor egy olyan nő szájából hallottam, akit egyszerűen nem lehetett komolyan venni. De ennek ellenére egy aranyos gyűjtemény, még akkor is, ha a fejtegetés itt-ott félresikerül.

A kedvenceimet kiemelem:

1. "Miért nem hívtál?" Illetve "Merre jársz, mit csinálsz?" - a beszámolási kötelezettség sosem jó, ha nagyon érdeklődünk is, illik kicsit tapintatosabbnak lenni. Ezek a kérdések meg inkább mentegetőzésre sarkallnak. Mentegetőzni nem szabad, sem pedig elvárni azt.

2. "Lefeküdtél ezzel a csajjal?" - a legaljasabb kérdések egyike. Valahol a tudatos kapcsolatépítés alapjai szállnak el egy ilyen túl korai felvetésével. Sokan már abba a tudatba belebetegednek, hogy hány fasz járta meg a másikat és/vagy ő mennyi mindenkiben járt. Ez egy természetes dolog, viszont az előd személyesítése már komoly belső következményekhez vezethet. Fantáziák, megfelelési kényszer, képzelgések, ezek leküzdése pedig sokszor komoly önkontrollt igényel. Van, amiről jobb nem tudni, sőt esetenként a másik nem szeretne beszélni róla, ez természetes és ennek lassan kell a felszínre bújnia. A direkt kérdés hazugságba vagy fájdalmas igazságba vezethet. Ha kérdezünk valamit  mindig meg kell kérdezni magunkat is, hogy fel tudjuk-e dolgozni a választ - a boncolás is sokakat érdekelne, de nem biztos, hogy egyszerűen fel tudná dolgozni a "választ", ezért sokan nem mennek boncolásra:)

3. "Beszélnünk kell!" - ezzel éppen semmi bajom, ha visszafele is működik, vagy ha egy érzelmi viharokból táplálkozó szex lesz a vége.

4. A "Nem bízom benned" és a "Kövér vagyok" kijelentésekre tökéletes a leírás. A kövér vagyokhoz éppen hozzá lehet tenni, hogy egy idő után a legtürelmesebb férfi is ráunhat,és azt kapsz, amit adsz alapon elkezd terrorizálni: "Igen, kis malac vagy." És innentől kezdve minimum pókmalacnak becéz, és rendszeresen a pocidba fújtat.

Persze a párkapcsolatokat nem lehet egy erősen meghúzott vonallal elhatárolni az egyéb emberi kapcsolatoktól. Barátságban, ismeretségben, szeretőknek, munkatársaknak (stb) is kijár egy minimális tisztelet, aminek egyik megjelenési formája a tapintatos, mindkét fél felé egyformán korrekt kommunikáció.

A statisztikák alapján sokakat érdekel ez a téma, biztos már csak a szóalkotás során létrehozott paradoxon miatt is. Az első erről szóló posztban csak a jelenséget írtam le, most viszont az előfordulásáról is érdemesnek tartok megejteni egy kis elmélkedést.

Hiszem, hogy mindenkinek van szűzkurva (legalább hajlamra) időszaka és/vagy egy másik ember, akivel kapcsolatban jellemző viselkedésére a szűzkurvaság. Amikor üresen hiteget valaki mást, szexuálisan, párkapcsolatilag, hogy elérje önbizalmának növekedését. Az átmeneti szűzkurvaság kis mennyiségben elnézhető dolog, mármint felfogható félreértések hadának. Fiatal korban mindenképp: elvárjuk, hogy gondolatot olvasson a másik, vagy mi nem vagyunk hajlandóak észrevenni a ki nem mondott, de nyilván való dolgokat.

A gond az életkor előrehaladtával tud lenni, mert huszonévesen ezt gyakorolni buta viselkedésforma, 30-40-ig viszont fokozatosan a szánalmas kategóriát kezdi magára ölteni. Miért is? Nem azért, mert temessük el az idősebbeket, hanem ezért, mert a kor előrehaladtával joggal várjuk el egy embertől, hogy másokkal korrekt módon viselkedjen, saját igényeivel tisztában legyen. A szűzkurvaság minden, csak nem korrektség, minden, csak nem önmagunkkal tisztában levés. Olcsó és szánalmas diadalkeresés, hatalmi próbálkozás, az önbizalomhiány téves tüneti kezelése.

Egy ütős kis példát olvastam, másik megközelítésből a cotcoton. A csajbulikba eljáró fiatalasszonyokról szól az elmélkedés, aki túllépve a flörtölgetésen, gesztusaival, mosolyával, viselkedésével biztat, de amint a férfi felbátorodik "bocs, de férjem van" indokkal utasítja vissza. No, erre tényleg nincs szebb szó, mint a geciség. Ez a viselkedés egyszerűen gáz. Persze érthető az önbizalom, meg a pozitív visszajelzésre való vágy, és senki ne legyen tömlöcbe zárva, DE mindez nem indok, hogy emberek közötti játékszabályokat átlépjünk, mással felelőtlenül szórakozzunk, tisztában kell lenni önmagunkkal, a másikkal, a határokkal. Nem utolsósorban pedig illik megadni a tiszteletet önmagunknak és bármely másik embertársunknak is.

Nem azért oltattam be magam, mert nem akarok magamnak egy veszedelmes betegséget, hanem azért, hogy ne tudjam esetleg megbetegedve másoknak továbbadni azt ;-)

Felemás módon állok az ezoteriához. Általában a szkeptikus ellenkezők táborához tartozom, de azt nem vitatom, hogy bizonyos esetekben valami áltudomány is adhat vigaszt az embernek, segíthet a szellemi fejlődésében, akár a gyógyulásban is a megfelelő placebo hatás miatt. A legkevesebb bajom a lájtos asztrológiával van. Amíg kimerül az általános jellemvonások elemzésében, kifejezetten hasznos lehet: az ember a "sorsszerűen rendelt" jó tulajdonságait igyekszik erősíteni, míg a rosszakat elnyomni. A gond bármiféle sorselemzéssel ott kezdődik, ha válaszokat ad, ha túl konkrét dolgok eleve elrendeléséről beszél. A vallásossággal jobb vigyázni egy olyan "vallásnál", ami nem ad konkrét alternatívát az életre, a boldogulásra, viszont az egyén életének motívumai felett ítélkezik.

Három fő bajom van az ezotériával, amiben viszont nem ismerek viccet:

1. Az üzletszerűség - a hülyeségből, a hazug reményekből épített üzlet - szabályosan megvetendő.
2. Ha az emberek problémáit, mindennapjait konzerválják, ha "egyszerű válaszokat" adnak megoldás helyett, elterelve ezekkel a figyelmet az érthető, logikus dolgokról, mintegy álomvilágba ringatva az áldozatot.
3. Ha alapvető, tudományosan és/vagy humánummal magyarázható dolgoknak, természetes jelenségeknek akarnak túl nagy  spirituális feneket keríteni, azok félremagyarázásával.

A harmadikra szolgál kitűnő példával a dívány egy cikke. Minden bizonnyal több ilyen is van, de nem merek tovább kutakodni: "Abortált lelkek". A spiritualitás születés előtti időszakát próbálja felfedni, és az még el is megy, hogy "sok – ezoterikusan érzékeny – kismama számolt már be arról, hogy valóban úgy érezte, mintha lenne valaki mellette, körülötte", mert jó, egye fene: nem zsibbad az ember ujja csak úgy, és ha odafigyel bárki véletlenül sem érez magában furcsa bizsergést, egy "szemmel nem látható személy jelenlétét".

Node, mi történik abortuszkor a lélekkel? Természetesen nem az anyajelölt lelkével, hanem a magzatéval: "A lélek továbbra is ott marad." És figyelem, most jön a nagyszerű felismerés, az élet a világ meg minden nagy válasza: "Ha egy ilyen lélek a fogantatáskor kapcsolódott az embrióhoz és testét abortálták, akkor bent ragad. És addig nem tud visszamenni az asztrális világba, nem tud máshová leszületni – tehát nem tud fejlődni - amíg anyja testéből ki nem szabadul. Ezt az anya érezheti is folyamatos bűntudat formájában, ami az életenergiáját csökkenti – sem a léleknek, sem fogvatartójának nem jó állapot."

Nem, bazmeg, az anyának nem azért van bűntudata, mert kikapartatott egy magzatot magából, ááááh, a bűntudat ilyen esetben kifejezetten különös dolog. Véletlenül sem depibe esik a bűntudattól, a saját döntéseihez kapcsolódó aggályai miatt! A faszt, csökken az életenergiája, remek... Ennyi erővel írhatnánk azt is: "Ha az ember három napja nem eszik, akkor a szelleme sorvadásnak indul, ezt az ember érezheti is folyamatos éhség formájában."

Ezt nem szeretem: alapvető, érthető emberi érzések felismerése, leküzdése, feldolgozása helyett mi a tanács: "21 napos lé- és szóböjtkúrát ajánl, lelkigyakorlattal összekapcsolva".

Ez már az ártalmas kategória... neveljünk hülyéket, akik okosabbnak hiszik majd magukat, mint a pszichológus, a kvantumfizikus, az irodalmár, az orvos, aki okosabb, mint a szerető és aggódó család, így biztos jobb lesz nekik.

Mi is lehet szebb egy napsütéses vasárnapban, mint otthon ülni, szunyókálni, és ételekkel meglepni önmagunkat?

Elmehettünk volna állatkertbe, sétálni, friss levegőt szippantani, stb. Nem tettük.

Reggelire a malackaraj első igazán (azaz a kerámia kés ajánlója után a másidik de az meg nem recept) értelmesnek tűnő kis receptjét próbáltuk ki. "Luxus tejbegríz". Tejbegríz, ami nem undorító, nyálkás izé. Meggyőző. A recepten változtattunk, mert vaníliamagvat a hatodik szomszéd padlásán kutakodva sem találtunk (lustaság, óóó), szóval a tejhez egy cs. vaníliás cukrot tettünk + két evőkanál kristálycukor. Az állaga nagyon jó lett, mivel a gríz szépen felissza a löttyöt, és a cukor sem teszi túl édessé, nagyon jónak bizonyult sárgabarack lekvárral fogyasztva. Érdemes kipróbálni.

Délben, a 12:00-ás sziesztából felkelve valami szendvicsbárról volt szó valamelyik csatornán, és meg is kívántunk valami ilyesmit. A döntés megszületet: hamburger, házhozszállítással. Ebben alap a Go-Go Hami, aki nem próbálta, és bp-i, annak hajrá, egy kis túrát mindenképp megér, kezdőknek sima sajtburger ajánlott, az ára sem olyan durva. Aki csak látogatóba érkezik ide, annak is javallott egy étkezési programot egy Go-Go bódé környékére szerveznie.

Kisvárosi gyerekként már a környékükről is a kellemesen otthonosság, szinte belterjesség jut az eszembe. Mindenféle ember (luxusterepjárós kigyúrt ürge az aranyakkal telipakolt szolimacával, a lakótelepi rajoló hülyegyerekek, melósok, stb) megfordul arra, szépen, csendben természetes áhitattal közelítik meg a táplálék szent forrását. Mindenféleképpen van fílingje:)

Ma a dupla sajtburger bacon és a natúr csirkemell burger sajttal mellett döntöttünk. Kicsit sokat kell várni a kiszállításra, aminek a puffancs szottyosodása jelenti a veszélyét. De ez legyen a legnagyobb baj.

Vacsorára valami átütő erejű, elemibb ételt terveztünk: egy könnyed látszatba csomagolt ízterrort, amely a felpuffadva fetrengés veszélyeit rejtegeti magában. Ez pedig a gombás spenót. Spenót, gomba, tejszín (kiegészíthető tejföllel is), ipari mennyiségű fokhagyma és bors. Pennével fogyasztva. Szintén ajánlom mindenkinek, még akkor is, ha a spenóthoz rossz gyermekkori élmények véres keze tapad (bővebb infó a fenti videóban). Én sem szeretem a spenótot, borssal, fokhagymával elmegy, de így - időnként elővéve csak a fagyasztó mélyéről - határozottan fennséges étek. Jó étvágyat, és szép estét.

Váljék szellemi épülésetekre, ébredésetekre:)

 Ez is:

Nagyon szépen osztjuk mi itt az észt a neten, rettenetesen művelt emberek szenvelegnek az internet megjelenésével kapcsolatos elvi, erkölcsi problémákról. Ennek egy nagyszerű része az, hogy a gyermekek szexualitását (persze, mindig a szex a főgonosz), hogy éli meg, hogy találkozik vele.

Pedig talán az lenne az első, hogy bevallják maguknak az okos szülők, hogy fingjuk sincs, hogy mi történik a gyerekekkel, fogalma sincs a mai felnőttnek, hogy hogy éli meg a gyerek az internetet, a kamerás mobilt. Ezekkel a véleményformálók java felnőttként találkozott, felnőttként, óvatosan bánva vele.

De az eszközök, a lehetőségek megmaradnak, fejlődnek tovább, és lövése sincs senkinek, hogy milyen változásokat jelent a netes pornó, a fürdőszobai szexkép, a webkamerába mutogatott cici. Vagy akár a tanárnő házipornója.

A felnőtt abban segíthet, hogy a valós, nem internetes emberi kapcsolatokat hogy dolgozza fel az utód, de mivel fingja nincs a virtuális tér 20 évvel későbbi hatásairól (amikor már a gyerek felnőtt lesz, és ő fogja itt osztani az észt), arról inkább hallgatnia kellene. Ez nem egy olyan helyzet, hogy velem is ez volt, a nagyapámmal is ez volt, meg az ő apjával is, sőt, még a törökök előtt is.

Kicsit pontosítva: van ilyen, vannak nemzedékeken átívelő dolgok, álszent és képmutató módon viszont ezeket valahogy mindenki elfelejti:

- régen is éltek szexuális életet, kiverte a pásztor a bozótban, Julika megleste, Gizike meg úgy Élvezte Pistával jobban, ha tudta, hogy a szomszéd gyerekei kilesik őket.

- régen is bekukukcskált a kisdiák a tanárnő kisszoknyája alá, hogy vajon milyen izgalmakat rejt az a szoknya

- volt kukimutogatás, puncimutogatás, megfogás, lebukás, szájbavétel, leskelődés, beszélgetés. Tessék olvasni:)

Voltak ezek a dolgok mindig is, csak internet nem volt, meg kamera. Nem került archiválásra, nem lett átküldve bluetoothon, nem lett lementve a gépre, feltöltve a netre. Most fel van. Ennyi változott, a lényeg meg semmit.

Marha egyszerű mutogatni a tanárnénire, aki amúgy felnőttől el nem várható módon felpakolta a netre a videóját, hogy gusztustalan, erkölcstelen  stb. A dokumentáció  maga nem erkölcsös? Ha a gyerek ezt megnézi nem a szülőnek kellene megbeszélnie vele, a bűnbakkeresés helyett. Ne legyünk már álszentek! Nem hiszem el, hogy még senki nem készített telefonnal, digitális fényképezőgéppel intim fotókat az izgalom kedvéért. Ja, az más, mert nem pakolom fel? ja, csak pont elhagyom a telefonomat, vagy egy kolléga átküldi magának, mert az asztalomon felejtettem, vagy pont elromlik és a szervízvezető kisfia látja meg, vagy csak elfelejtem titkosítani a gépen, és az ottalvós vendég este majd azt nézegeti.

Ezek ellen nem lehet védekezni. Egyesek elővigyázatosabbak, mások nem, ellenben a legelővigyázatosabbat is elérheti egy baleset, egy rosszindulatú visszaélés (bekapcsolva "felejtett" webcam pl), és akkor ő is meghurcolást érdemel?

Nem, nem az internetes szexuális forradalmat követelem, hanem a fejekben végbemenőt: attól, hogy nem látunk dolgokat, még léteznek. Most egyre több mindent látunk. Vannak naiv emberek, akik azt mondják, az internetről lehet törölni (ez az elmúlt hónap legnagyobb dumája), akik azt hiszik (tanár létükre), hogy a 18-as karikás pornó oldalra véletlenül sem kerülnek a diákjai. Nem érdemlik meg a meghurcoltatást, a lemondatást, a túlzó elvárásokat. Meg kell lassan tanulnunk együtt élni ezzel: a világ változik, gyorsabban, mint eddig bármikor, hiszen ma már egy fél generációs különbség is hihetetlenül nagy. Csak 10 évvel fiatalabbak (vagy még kevesebbel) nálam azok az emberek, akik már msn mellett nevelkedtek... Lehet, hogy nekünk szokatlan, amiket látnak, amikkel és ahogy, de ezek mindig is létező dolgok voltak, a felnövő generációnak ez a kultúra már a sajátja lesz, inkább segítsük őket ezt hasznukra fordítani, mint azt hazudni, hogy egy szolgálólányka sem puszilgatta meg a budi mögött a lovászlegény szerszámát...

Nincs nap a Pirelli naptárról szóló cikk nélkül. Ennek köszönhetően én is visszafogott izgalommal vártam a naptár első kiszivárogtatott képeit, a 10 gyönyörű modellt, a művészi fotókat. Utólag belegondolva nem is csodálkozom, hogy a várakozásimból koppanás lett. Nem tetszik.
Még mielőtt a „nem tetszik”-et kifejteném, mentegetőzök: kritikám nem a lányoknak szól, nem a személyiségüknek, nem elítélni akarom őket. Elég primitív és/vagy gyermeteg dolog valakit alkata, vélt vagy valós testi sajátosságai miatt támadni, esetleg arra (is) alapozni a személyes sértést. A tények azok tények, szerencsére nem rendelkezem olyan testi és szellemi magaslatokkal, hogy feljogosítva érezzem magam bántani mást az örökölt adottságai miatt. Ismétlen, nem a lányok sértegetése a cél, semmi személyes problémám velük. Ha ellenérzések alátámasztására jegyezném meg, hogy lóg a mellük, akkor nem tisztelném a nőket, bárhogy próbálnám bizonygatni nagy szavakkal az ellenkezőjét…
Tehát: lóg a mellük! De nem amolyan egészségesen, és valójában ez a bajom vele: szülés után vagy alapból méretes kebleknél lehet ez természetes, ritka esetben előfordulhat, hogy alkatilag „nyuszifül”, és ezeket nem is nagyon pakolgatja plakátra senki. De most itt vannak ezek a szépnek kikiáltott csajok, akiknek úgy lóg a mellük, mintha évek óta depis, drogos életmódot folytatnának. Egészségtelenül. Már a testalkatukról is az jön le nekem, hogy egy 10-es legalább hiányzik róluk, és még úgy is további ötöt (kilogrammban, nem dekában) fel kellene szedniük, hogy egy kis cuki, kívánatos „szerelmi kapaszkodót” kapjanak magukra…
Persze ízlések és pofonok, tudom, másnak bejönnek a gebe nők, nekem viszont tényleg olyanok szegények, mintha fél éve infúzión élő izomsorvadásban szenvedő szerencsétlen kiscsajok volnának, akik amúgy milyen szépek, és de kár értük.
Mert a gebe is lehet egészségesen gebe, és aki tényleg alkatilag olyan, ő olyan: kisebb fej hagymára emlékeztető cicik, fokhagymafenék (tényleg szívem, mit főzzek hétvégén?), pici rágcsálószerű pofi:) Ők itt viszont messze állnak ettől, ők egészségtelenek, már a mellükről is elfogyott a zsírszövet, hát hova tovább? Mindent megold majd a plasztikai sebész? Hisz szépek lennének, lenne bennük öröm, de ahhoz tényleg nem kórházi ágyra kellene asszociálni róluk.
Apró betűsen megjegyzendő továbbá, hogy a fej fölött összekulcsolt kar a kosár nélküli push-up, szóval olcsó trükköket ne erőltessünk, a modell maradjon csak felöltözve, szexi naptárat meg készítsen az, aki tényleg természetesen szép, szexi…

A minap akadt kezembe egy régen eltett link, azzal a megjegyzéssel, hogy Istenem, ekkora hülye picsa nincs.

Van.

Sok szeretettel ajánlom a Velvet fennállásának egyik egyes számú mélypontját:

"Őszintén szólva idáig fel sem merült bennem, hogy valaki ne frissen borotváltan/fazonírozva menjen el a nődokijához és tárja fel előtte alfelét, ám egy ismerős története elgondolkoztatott: létezik, hogy valaki szőrösen és/vagy ápolatlanul megy nőgyógyászati vizsgálatra? Nem olyan ez, mintha fogorvoshoz mennénk közvetlenül egy hagymával teli hamburger elfogyasztása után?"

(vigyázat, a képre kattintva olyan oldalakra juthat az egyszeri júzer, amely a nőket tárgyként, szexuális eszközként mutatja be)

Nagyon régi, párszor bejárta már a netet, de vasárnap reggelre ennél nem kellhet több (vigyázat, fertőző!)

Már szó volt a kölcsönös kedveskedésekről, úgy szép az élet, ha oda-vissza működnek a dolgok egy emberi kapcsolatban. Nem várunk el többet a másiktól, mint magunktól. Nem várjuk el öncélú hülyeségeink kiszolgálását, nem dörgöljük nagy pofával a másik orra alá, hogy "én ilyen vagyok", miközben tőle önmaga megtagadását várjuk...

No, szokás szerint elkanyarodtam. Pont egy hónapja aktuális már egy finom fürdőgolyó felhasználása (az illat titok), de most egy kellemes szombat reggeli ébresztés után (:P) végre beleparancsoltam az asszonyt a kádba. A fürdő illata lenyűgöző, kicsit olajos, de egy pillanat alatt beissza a bőr és selymessé válik. Most csak pár gyertyával turbóztam fel az élményt, vízzel locsoltam a vállát, ahogy a kádban feküdt.

"Úgy szeretem ezt a kényeztetést, és olyan jó lenne, hogyha én is néha kényeztethetnélek téged valami hasonló módon." - mondta Ő.

"Kicsim, szerencsére egyszerűen működő férfi vagyok, szóval néha egy extra szopás nálam a kényeztetés netovábbja."

Kellemes hétvégét mindenkinek:)

Ha ilyen szürke, esőre hajló vagy esős idő van, sosem tudom eldönteni, mi a jobb, ha esik vagy ha nem. Pontosabban az a kérdés, hogy melyik a rosszabb. Mert ilyenkor megjelennek a nénik (de bácsik, fiatalok is szép számmal), akiknek a kezükben ott virít egy halálos, félelmetes eszköz: az esernyő.

Nem szeretem az esernyőt használni, bár tény, hogy olykor romantikus is lehet, de ha más használja, azt végképp nehezen tolerálom. Egy eszköz hegyes végekkel, ami rendszerint túlnyúlik a használója által a világból felfogott kis téren. Az emberek pedig figyelmetlenek, a nénik tétováznak.

A veszélynek két fajtája van: majdnem esik és esik. Ha esik, akkor egyértelmű, hogy a szétnyitott ernyő vékony fémküllőitől rettegek... szerencsések lehetnek azok, akik minden esernyő alatt helyezkednek el. A 180cm ilyen szempontból nem a legjobb, az esernyők java pont a szememmel egy vonalban mászkál, a használója ezzel pedig marhára nincs tisztában. Nézzük csak meg, a mellékelt képen mi történne, ha a bácsi az ellenkező irányba fordítaná a fejét!

A másik félelmetes lehetőség, ha nem esik, de hosszúszárú ernyőt visznek magukkal az emberek. Elsősorban nénikre és fiatal lányokra jellemző a tökönverő üzemmód: az összecsukott esernyőt maguk mellett vízszintesen tartva nagy karcsapásokkal közlekednek. Tömegben kifejezettten szerencsés, ha egy fémtüske az ágyékod előtt fél méterrel mozog nagy sebességgel előre-hátra, le-fel.

Sose tudom mi a jobb az esős időben, ha esik, vagy ha nem...

...általában értelmesek, gondolataikat érzelmi korlátok és hatalomvágy köti gúzsba. Korlátoltságukkal másokat bántanak, megaláznak, és téves logikájuk miatt semmi kivetnivalót nem találnak ebben. Viszont vélt vagy valós értelmi képességeiknek köszönhetően nem tudom egyszerűen rájuk hagyni a hülyeségeiket.

Jellemzően kicsinyes önigazolásaik kedvéért belelovallják magukat az agresszív, fafejű elutasításba, és minden apróságba megpróbálják belemagyarázni kiválóságukat. Mindazokat, akik nem állnak önhazugaságaik mellé, ellenségnek tekintik, magukat pedig az emberi gonoszság, intolerancia áldozatának. Emberekhez fűződő kapcsolataikban nincs kompromisszum, nincs elfogadás, vagy vak "szeretet" vagy utálat jellemzi másokhoz való viszonyukat. Egyetlen köztes megoldás, amikor darabonként eltérően ítélik meg az embert, viszont a darabok értékelését ugyanúgy szélsőséges érzelmek jellemzik.

Őket nem lehet kritizálni, nem lehet tanácsot adni. A kritika az utálat, az ellenszenv, a gonosz jele a világukban. Ez a gonosz, a meg nem értettség pökhendiség erősíti bennük különlegességük tudatát. Önigazolási erőlködésük miatt gyakran és erős szavakkal kritizálnak másokat, nekik ehhez joguk van, a durva szavak pedig csak a véleménnyilvánítás részei. Ezzel szemben ők maguk még a szépen csomagolt kritikát sem fogadják el másoktól, messzemenő elutasítást, utálatot látnak benne, és igyekeznek megvonni a véleménnyilvánítás jogát az "ellenféltől". Saját maguk működését vetítik a másik emberre: a kritikus csakis utálkozhat...

Bár az előzőekből nyilvánvaló, azért leírom: nem ismerik az érdeklődést, az elgfoadást, a másik ember felé irányul tiszteletet, alázatot.

Ha már a karácsony közeledtéről beszélünk, meg kell említeni a bevásárlóközpontok gyönyörét... Szerencsére erősen külvárosi életet élünk, ha bevásárlóközpontba jutunk, általában sikerül kifogni a nyugisabb órákat. Tegnap voltunk az arénában. Nem voltak nyugisabb órák, pedig csak pár ruhát kívántunk vásárolni. Tömeg, a jó cuccok eldugva, így elég hamar lenullázódott az agyunk, amelyen pár jéger segített. Természetesen egy közeli klasszikus kocsmában fogyasztva.

Viszont remek megfigyeléseket lehetett tenni az emberek kapcsán. Legérdekesebbnek ott voltak rögtön a párocskák, amelyeknek a "férfi"tagjait volt érdemes komolyabban analizálni. Az egyik nagyon gyakori típus az öntudatos, puhafenekű "nőci" mellett (után) tipegő "pasi"... Mi egyszerűen gáznak találtuk a jelenséget, a kezdő papucs a legjobb szó, amit mondhatunk rá. A másik szembetűnő tipus a Hajdú Péter féle kisugárzással rendelkezők voltak. Amolyan, önelégült, undorító pacák voltak ezek a pacákok. Hozzájuk tartoztak a válogatott ribikiegészítőkkel felturbózott/kurvásított picsák. A marks&spencerben láttam egy srácot, akinek férfias kisugárzása volt, legszívesebben odamentem volna hozzá kezet rázni.

Ruhát nem nagyon sikerült venni sajnos, ellenben végre beszereztünk valami olcsó társasjátékgyűjteményt, amiből egyedül a ki nevet a végén érdekelt minket. Ennek kapcsán pedig az, hogy hogyan lehet a ki nevet a végénbe egy kis játékos szexualitást, valami szexi mellékzöngét keverni. Kitaláltuk, megvan, a tesztelés folyamatban, egyelőre csak két játékossal...

Jelentem, megvagyunk!

Munka rendben, van elég szerencsére, még akkor is, ha aggasztó olykor. Posztok is vannak az ólban, meg a fejben, de a véglegesítés ugye... Szabadidőnkben rákattantaunk az Odaát sorozatra, két hete Supernatural maratont tartunk:) + munka + család + tervezgetés + a többi

Ööö, mi van még. Ittunk is rendesen az elmúlt időkben, úgyhogy jól is vagyunk, közeleg a karácsony, arra is gondolni kell. De nagyon előre szaladtam, inkább kedveskedek egy kézfejbekapó lánnyal (köszönet szanalmas.hu) Persze mind tudjuk, hogy a melle a lényeg.

A napokban szúrta a szememet, hogy még mindig vannak nők, akik hosszú bőrcsizmába dugják a szűk farmert. Ez engem zavar. Nem szép, még egy tökéletesnek mondott nőn sem, aki pedig ettől eltér, annak az apró eltérését hibává nagyítja ez az összeállítás, főleg rövid kabátkával.

1. Ha kicsit összekoccan a térded, akkor hátulról gázosan x lábú leszel

2. Ha a szépségért szenvedsz, és kicsit kényelmetlen járni a csizmában, az is nagyon erősen látszik.

3. Ha nagy a feneked és vékony a bokád, akkor egy fejre állított piramis lesz belőled

4. Ha csontos vagy, feltűnik, hogy nincs feneked, és a medenccsontodra senki sem fogja azt hinni, hogy csak a telefonodat tartod ott.

5. Az első négy pontban említett esetekben a ruházat a gáz, hiszen a felsorolt "hibák" csak alkati sajátosságok, amelyek megfelelő öltözékkel (vagy öltözék nélkül:P) egyedivé, kívánatossá, gyönyörűvé teszik a nőt.

6. A legalapvetőbb: a hosszú szárú csizma inkább szolidan elegáns, munkahelyi viselet, komoly nő hatású, míg a szűk farmer inkább 18 alatti kiscsajok stílusa (rajtuk aranyos is), a kettőt együtt felvenni olyan, mint lógó ülepű lazamenő nadrághoz makkos cipőt: közönséges.

7. mai gondolkodás letudva. Remélem, mindenki jól van meg ilyenek...

...a virágküldés első sorban arról szól, hogy örömet szerezzünk. Szóval WTF???

csak ennyi

Ha jó szopást akarsz, kötelességed jóban lenni a virágboltossal, és  testet bársonyosan kényeztető kozmetikai izék terén sem árt valamit fakítani. Egy férfinak illik jóban lenni a virágboltossal, és olykor (ünnepnapok kivételével) meglepnie kedvesét valami kozmetikummal, finomsággal, mely kényezteti a testet kívülről vagy belülről. Szóval itasd le vagy vegyél egy flancos, nem hivalkodó szart.

Szóval az apró figyelmességek fontosak, egy hátmasszírozás, egy finom fürdő, egy szál rózsa, több szál rózsa, vagy csak egy gaz. Hangsúlyozom, ünnepnapok kivételével. Hiszen az más, annak van egy "kötelező íze". Illik csak egy kis igyekezetet bele vinni. Maga a pénz, és az "apró figyelmességek" pénzügyi háttere könnyen becsapja a nőket, ezt ne engedjük. Megmagyarázom: ha te rohangálsz el virágért, fürdőgolyóért, pezsgőért,  beszervezed valami ötletesbe a virágboltost, az sokkal több energiát követel, mint szólni az asszisztensednek, hogy "Gizike, foglaljon le egy hajót, teljes kiszolgálással, stb valamelyik estére, amikor szabad vagyok, meg szeretném lepni a nejemet." Szóval hölgyeim lehet ábrándozni Richard Gere-ről, ahogy a limuzin tetején egy nagy csokor rózsával kikandikálva megy Julia Robertsért, de az ő filmben (gyk: Micsoda picsa nő) ábrázolt anyagi helyzetében ez mégis mit jelentett? Semmit! Két telefon, be az autóba, a londíner még a virágot is bebassza az ülésre, oszt hajrá. nagynak tűnik, de semmivel sem több egy szál gaznál, amit még a belvárosban meg kell venni, aztán szorongatni, félteni, kerülni vele, stb. (Nálunk közel van a virágbolt)

De nem lehet mindig virág vagy süti, séta, egy pohár jéger a szomszéd kocsmában... De nem lehet mindig ruha sem vagy ékszer. Így én olykor meglepem asszonykámat egy-egy Stenders termékkel, szóval ez itt a reklám helye is lehetne, de nem kapok pénzt érte (bár most nézem, hogy van ilyen netreklámos lehetőség is náluk, egy hónap múlva talán benevezek, Karácsony ugye...). A különleges szappanok terén messze felülmúlhatatlan, de egyéb termékeikkel is meg vagyunk elégedve.

De ne rohanjunk előre, a tapasztaltakat felsorolom:

1. Maga a bolt kellemes hangulatú, amolyan messze látsszék róla hogy hand-made jellegű a berendezése is, de hatásos. Abban az üzletben, ahol vásárolni szoktam még egy nagyon kedves, dekoratív, de visszafogott leányzó szokott lenni, szívesen segít, pár szót mindig lehet vele váltani.

2. Az egyes számú dolog náluk a szappan. Igen széles skálán mozognak a termékeik, így személyiséghez, szokásokhoz, és évszakhoz illő szappanokat könnyen találunk, persze rá kell szánni az időt, gondolkodni, szimatolni. Illatuk tartós, a bőrön kellemes intenzivitással érződnek, némelyik még a parfüm használatát is feleslegessé teszi. Hatásuk kellemes, tényleg sima lesz a bőr tőle, öröm hozzáérni ilyenkor (is).

3. A kettes számú a fürdőgolyó, szintén nagyon kellemes illatúakat találni közöttük, a párás levegő illatán is érződik finomságuk, a víz is kellemes lesz tőle, a selymes tapintás természetesen itt sem marad el.

4. Masszázsvaj. Vaj. Testápolónak szokta ajánlgatni a lány (elég szomorú, igenis egy ilyet kenegessen más a női testre), de mi megnevezés szerint használjuk. Ebből sajnos nincs nagy választék, a natúrt állítólag előszeretett fogysztják fiatal anyukák, mi a kakaós masszázsvaj szexuálisan túlfűtött illatát kedveljük;)

5. Lábradír - nagyon faja, barackos, talpalávaló, sajna megszűnt:(

Persze ezeregy termék van még, fürdősók, fürdőtejporok, testradírok, testápolók (az utóbbi kettő új, szóval ezt kicsim nem olvastad, jó?), kiegészítők. Lehet kérni ízléses csomagolást is, ami kellemes hatású és van annyira egyedi, rájuk jellemző (nekem legalábbis), hogy ne legyen ciki.

Ünnepnapokon a nagcsalád nőtagjait is érdemes ilyennel meglepni, de azért csak óvatosan, nehogy egy bizonyos helyzetben megszokott illatt miatt az édesanyánkkal szemben támadjanak khm... fura gondolataink:)

És mindezek után meg kell jegyeznem a hölgyeknek, ha legközelebb a párjuk egy Stenders csomagocskával állít haza, akkor nem az a jó megoldás, hogy duzzogva a fejéhez végjuk, hogy "bitti a férjblogon olvastad", hanem örülünk.

A sajtó és a szólás szabadságának jegyében, kiállva a véleménnyilvánításhoz való jog mellett ezennel tudatom a tisztelt olvasóközönséggel, hogy a posztok alatt kialakuló kommentekben egymás iránti toleranciánk jeléül mostantól tilos a következő használata:

"Peter a díványon aludt, Kate arra gondolt, mennyire hasonlít most az apjára. Odament a kandalló fényében fürdő gyermek mellé, és megigazított egy homlokára lógó hajfürtöt. Ray hiánya fokozhatatlanná vált, érezte, torka elszorul, legszívesebben magához ölelte volna, kérte volna, hogy töltse ki testét a testével, bormámoros éjszakákat töltött volna vele összesimulva. De nem Ray fekszik előtte, Peter pedig a fiuk. Mocskosnak érezte magát, maró lúgot kívánt a bőrére, a lelkébe, hogy rettentő gondolatait elpusztítsa vele. Elsősorban anyának kell lennie, érezte, és amikor torka újra elszorult kirohant a tornácra.

Peter az ajtócsapásra ébredt, majd az ablak résén át hallotta sírni az anyját."