Először is be kell vallanom, hogy mi egy társkeresőnek köszönhetően jöttünk össze. Így a társkeresős ismerkedésről az a véleményem, mint bármilyen más ismerkedésről: aki nem akar ismerkedni az ne ismerkedjen, aki nem akar párra lelni az ne párra találáshoz használatos praktikákkal keressen barátot. Amúgy a társkereső jó dolog, megvan a maga izgalma, és elidehenedett világunkban hasznos is...
Azért nem mondom, hogy egyszerű volt az asszonnyal egymásra lelnünk, és erről is érdemes mesélni. Mármint a társkeresős jellegzetességekről, annak ellenére, hogy sokan sok helyen megtették már ugyanezt. Az adatlapok, képek nem kapnak most szót, legyen az alapszitu, hogy pár levél után randi. Ezt valahogy úgy szoktam volt értelmezni, mintha egy közös társaságban kialakult kölcsönös szimpátia alapján egyszer végre leülnénk kettesben beszélgetni. Benyomások megvannak, de kezdjük a nulláról.
Első tipikus az egzisztenciára hajtó nő: 25 éves vagy afölötti, kérdése, hogy rendszeresen nyaralsz-e tengerparton, autód, lakásod van-e, illetve munkahelyen betöltött státuszod is fontos szerepet kap. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor már fölösleges magyaráznod, hogy a Bükk is milyen szép, meg a Balaton, és hogy munkahelyen is töretlenül tartasz felfelé. Kész. Örül, hogy megismerhetett, de sajnos... Mindezzel semmi baj nem lenne, mert érthető, ha egy nő ilyenekre vágyik, de mindemellett azt a velejéig átható szerelmet, azt a szoros kapcsolatot hajtja ami az esetek nagy részében csak a kettesben rakosgatott téglák súlya alatt alakulhat ki, amihez kell a közös küzdelem, a közös nehézségek.
Nem meglepő, hogy egzisztenciálisan ők is többfelé oszthatók: nincs semmije, mindene megvan, vagy van valamije (gyerek vagy autó vagy saját lakás). Az autós lányok a kedvenceim voltak: szerintem első randira autóval menni nem valami szerencsés dolog. Szintúgy nem szerencsés kitárgyalni, hogy "hamarabb ott vagyok, mint bkv-vel", és még kevésbé szerencsés parkolóhelykeresés közben erre megjegyezni neki, hogy "ha busszal jövünk, már a kaját is kihozták volna". Ez meg is oldódott.
Ilyenkor azért isten áldja azokat a szitukat, amikor pont jókor pont jó helyen vagy és pont annak a csajnak pont te leszel az a levelező partnere, akivel pont csak dugni akar egyet. Ehhez véletlen kell, semmi előrejelzés, talán csak egy kis túlzó bizalmaskodás. Első perctől lehet tudni, hogy mi lesz, remek este, önáltatás nélkül, aztán vagy akarunk még valamit vagy nem.
Van olyan is, aki apu és anyu szerető gondoskodásából, a katolikus iskolák bűvköréből kissé vénecske fejjel került ki, és most élvezi a nyakába szakadt izgalmakat. Baráti társaságokat alakít ki, megissza élete első sörét, és randizgat. Ez utóbbi természetesen csak a második randi során derül ki, amikor a szövege szerint "komoly, hosszú távú, őszinte érzelmeken alapuló" kapcsolatot kereső aggszűzgyanús hölgyről, hogy holnap egy másik fazonnal színházba megy, sőt, pénteken elemegy múzeumba X-szel, akivel ez már a tizedik randijuk, és milyen jó ez neki. Persze lehetsz te a kiválasztott, sétálgatás közben félénken megfogod a kezét, megöleled, megcsókolod, aztán eltűnik egy hétre. Hívod - semmi. Írsz neki - semmi. Aztán jelentkezik: "Nos, őszinte leszek: annyira feldúlta a lelkemet, ahogy letámadtál. Nem tudom, hogyan gondoltad, de nekem ehhez idő kell. Úgy érzem, félreismertelek, azt hittem, számítok neked, de ez a viselkedés nálam nem nyerő." - Kb, mintha meg akartad volna erőszakolni...
Általánosságban a nagy bosszankodásom mindig az volt, hogy a plusz lángolást keresték. Nem, majd szerelem lesz első látásra egy olyan helyzetben, ahol mindkét fél tiszta görcs. Mégiscsak úgy találkozol valakivel először, hogy némi intim dolgot elárultál magadról, hogy a hátsó szándékok tisztázottak. Ilyen helyzetben a villámcsapás nem valószínű. Aztán van, akinek két villámcsapás sem elég: első randi - összejövés, magunkkal nem bírás. Másnap levél: "ne haragudj, de valami tűz nekem hiányzik". Második randi, összejövés, aztán ugyanez a másnapi reakció. Hát, egészségére.
Még visszatérek az autósokhoz. Van a proli autós (én is proli vagyok, nem megvetésből mondom, OV óta ez a szó legitim), akivel ha összejössz csak úgy mentek valahova, hogy autóval, ha ő jön érted megbeszélitek az időpontot, majd megkéred, hogy csörgessen fel, ha már befordult az Y utcába. "Nem tudlak megcsörgetni, mert nincs a telefonomon pénz". Ilyenkor nyelsz egyet, mert eszedbe jut, hányszor előadta már magát neked, hogy ő mekkora nagyasszony, amiért csak autóval hajlandó közlekedni...
Aztán persze ott van a modoros mindent tudó, akivel valami földöntúli szimpátia hoz össze egy-két randira, aztán a harmadikon előadja magát:
"Te nagyon kedves fiú vagy, Péter. De én úgy érzem, hogy közöttünk ez nem működhet. Ne érts félre, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy együtt legyünk, nem tudom elképzelni a mindennapjainkat és a fizikai együttlétet sem. Én úgy érzem, nem illünk össze. Mondhatod, hogy a puding próbája az evés, és nem tudhatom, hogy mit hoz a jövő, de be kell látnod, hogy egy nő ezt megérzi. Tény, hogy jól érzem magam veled, olyan dolgokról tudunk beszélgetni, ami megmozgat bennem valamit, és egy nagyon értékes és ritka embernek tartalak. Nem is szeretnélek elveszíteni, szeretnék még veled találkozni, de meg kell értened, hogy egy kapcsolat közöttünk nem működhet."
Itt két választásod van:
1. Te is szépeket mondasz neki, aztán magadban nyugtázod, hogy hülye picsa és otthagyod.
2. Megérzed szavai mögött a bizonytalan hitet, több randi alkalmával is vitába szállsz vele, hogy meg kellene próbálni, te is érzed azt az izét, és lángolás majd eljő, ha fújjuk a tüzet, de esélyt kell adni neki, aztán egyszercsak azon kapod magad, hogy feleségül vetted:)