a gazdag ember él a vagyonával, ezért maradnak szegények az örök harácsolók
Lelkiekre is igaz ez, a lélekben gazdag embernek jóleső fürdő önmaga (minden kétségével, fájdalmával együtt), míg a harácsoló csak egy feneketlen verem, ami folyamatosan igényli maga számára környezetének pozitívumait. A harácsoló függ az utánpótlástól, örömét nem az öröm létezésében, hanem a szerzésében, a megerősítésben leli. Gazdagságát annak bizonyításában látja, érthető hát, hogy a kapaszkodók és a méricskélők az egyik legszegényebbek...