Mottó

Azzal, hogy hűséget fogadtam Neki, azt fogadtam meg, hogy egy életen át kitartok mellette, jóban-rosszban. Hogy nem fogom hagyni, hogy bármiféle probléma megkeserítse a kapcsolatunkat, hogy túllépek az önzésemen. A házassággal arra határoztam el magam, hogy egy életre lekötöm magam mellette. Nem addig, amíg kitart a kölcsönös monogámia, nem addig, amíg fel nem izgat a főnök titkárnője, nem addig, amíg az ő fejét csavarja el valami köcsög, hanem ezeken is túl, egy életen át... Bővebben itt.

Friss topikok

  • Mária Kerényi: Nagyon gusztán néz ki holnap elkészitem ,mert nagyon tetszik ,biztos finom is. SAJNOS fényképet n... (2015.06.05. 00:29) mézes-mustáros csirkemell
  • Azzari: Érdekes mindezt olvasni, főleg, hogy a " beszélgetést " kiváltó cikknek sincs semmi köze a valóság... (2014.10.19. 00:17) A Bódis Kriszta-jelenség
  • tecsóba sose többé: Egyébként szánalmasak tudnak lenni azok a lények :) Főleg amikor annyira fel vannak fújva a maguk ... (2012.08.27. 23:39) Blikk-nő
  • twollah / bRoKEn hOPe, sUppLeX: Ribanc rendszam. (2012.08.26. 18:06) Sebestyén és Szabolcs lyuksógorsága
  • bolygohollandi: Ezt is elolvastam - még több semmitmondó lózung, a 7. pont pedig úgy ahogy van egy marhaság (szeri... (2012.08.17. 10:59) Kapcsolatépítés - 6. Szakítás vagy nem?

Címkék

adó (1) aforizma (6) agy (77) ajánló (11) állam (10) állatbarát (3) állatkert (6) apró figyelmességek (11) asszony (6) a házasságról (26) balaton (2) baleset (3) bátrak földje (2) blog (2) blogajánló (1) blogtali (1) bölcs bagoly (40) bor (8) bréking (1) budapest (6) buszon (6) buta vén tyúk (5) celeb (11) celebvers (8) cigány (2) csajok (37) csak (5) család (6) csipke (11) cukiság (5) egyedül (2) emberek (6) eső (1) faszom (3) fejem (3) felhívás (1) feminista (2) fertő (18) fika (1) film (6) fim (4) fotó (1) főzőcske (5) fülbemászó (2) gyerek (12) hellókarácsony (1) hétvége (2) hipercuki (1) hírek (15) hólyag (2) horror (8) hőség (3) hűsítő (4) idijóta (1) idióta (3) idiotizmus (2) igénytelen (1) internet (46) irónia (1) izé (12) játék (2) jelleg (2) jog (2) jópont (3) kaki (3) kapcsolat (15) kapcsolatépítés (8) karácsony (1) kép (13) képmutatás (3) két jóbarát (1) kikapcsolódás (4) kommentek (2) komment helyett (2) kv (2) legények (12) malac (2) mellyek (11) mindennapok (5) mosoly (2) munka (6) mylord (2) nagyvilág (3) nehéz (2) nemi (1) nemi jelleg (31) nemmodor (2) nemszeretem (2) nem szeretem (4) nép (2) nosztalgia (1) nyár (13) nyaral (8) nyelv (1) nyitány (2) nyugdíj (3) oktatás (2) orosz (1) pálinka (2) pénz (3) pia (3) pocak (1) politika (7) pornó (2) pszichomókia (1) puki (1) punk (1) punnyadó (5) reggel (9) reklám (3) sas kabaré (1) semmi (3) sör (13) sötétség (11) south park (2) statisztika (4) streetfashion (1) sütimester (1) szabadidő (7) szabadság (1) szánalmas (3) szegénység (2) szenvelgő (17) szeressétek egymást gyerekek (11) szeretem (13) szex (24) szociológia (4) szolgalati (8) szolgálati (3) szombat reggel (12) szóvicc (1) takarítás (1) társkereső (1) tavasz (1) tehetetlen (4) tél (5) természet (3) történelem (1) undorgrund (1) ünnep (8) vacsora (3) vallás (2) vallomás (7) vásárlás (1) vasárnap reggel (11) velám (1) vellám (26) velvet (1) vers (7) vicc (6) video (29) világom (4) villám (6) virág (2) wtf (2) zene (30) zsír (8) Címkefelhő

Légy önző!

azallamenvagyok 2009.07.18. 08:44

De úgy igazán önző, mert az önzés képes kompromisszumokra, az önzés jót akar, az önzés nem fél tenni érte. Az a fajta önzésnek nevezett önmegvalósítási szarság, amiről több helyen is szenvelegnek, valójában az énkeresés, a szabadságvágy csapdája. Nem önző és nem szabad, de még csak nem is önmaga az az ember, aki valami elképzelése miatt nem hajlandó kompromisszumokat kötni, aki eljövő lehetőségektől fosztja meg az életét a pökhendi felkiáltásaival, hogy "Én ilyen vagyok", "Önző vagyok". "Tudom én, hogy megy ez" stb.

Ez korlátoltság, ami szinte népbetegség lett. A fene nagy szabadságukban az emberek önmagukban kezdtek el kicsinyes, buta korlátokat állítani, ezzel megfosztva magukat a pozitív élményektől, az önmegvalósítástól és a szabadságtól. Mert mikor vagyok szabad? Akkor ha nem vagyok korlátozva, és ha előítéletek, önsajnáltató történelmi negatívumok miatt megfosztom magam lehetőségektől, nem vagyok szabad. Ha úgy mondok valamire nemet, hogy végiggondolom, mérlegelem, az már a szabadság egy foka. A gondolkodás nélküli elutasítás viszont a saját korlátaink börtönét jelenti. Ilyen korlát az önmegvalósításnak nevezett szarság ürügyén a külsőségekkel azonosítani önmagunkat.

Az Én lényegét úgyis csak akkor látjuk meg, ha nem annak a keresgélésével vagyunk elfoglalva, és visszatekintve a különféle élethelyzetekre meglátjuk bennük önmagunkat: egy rendkívül apró, változatlan, de fontos kis pontot.

A párkapcsolatokban különösen fontos a felszínes jelenségektől való elszakadás, hiszen egy kapcsolat természetszerűen változik és változást hoz az életünkbe is. Ilyenkor fölösleges, és végképp szerencsétlen dolog a barátainkkal, a bulikkal, a sörözésekkel azonosítani önmagunkat, hiszen én az vagyok, ami minden helyzetben vagyok, és nem egy élethelyzet. Ha pedig ragaszkodunk a "függetlenséghez", és esetenként ezt a párunk elé tálaljuk, akkor ne áltassuk önmagunkat (és a másikat sem) komoly kapcsolattal, elvárásokkal, lelkizéssel.

A magány, a nagy társasági élet, a buli csak egy élethelyzet, és nem önmegvalósítás. A házasság, a párkapcsolat és a gyerek is "csak" egy élethelyzet, igyekeznünk kell megtalálni önmagunkat benne, azaz továbbvinni az énünket az új helyzetbe is. A csökönyös ragaszkodás nem vezet jóra. Persze vannak határok, vannak szükségletek, és ha ahhoz, hogy boldog legyek, néha hozzátartozik az a sör is, akkor a párom látja rajtam, tudja rólam, és ha önző, akkor elenged, mert annál boldogabban térek vissza hozzá. Ha nem szívesen "enged el", akkor nem megyek annyit, ez az én kompromisszumom, amit az önzésem diktál, mert én nem akarom megkeseríteni a mindennapjaimat.

Ez egy nagyon-nagyon egyszerű dolog, a kapcsolatokban mégis annyi buktatója szokott lenni. Például nem kommunikálnak a szándékokról, a szükségletekről, hanem áldozatvállalásnak élik meg a lemondásokat. Ez előbb-utóbb vagdalózáshoz vezet, vagy a kapcsolat eltérő megítéléséhez, ahhoz a hülye helyzethez, amikor a két fél mást vár a kapcsolattól. Kérdés, hogy egy ilyen esetben van-e értelme a folytatásnak, van-e értelme csinálni tovább. Időhúzásnak be szokott válni az, ha nyitva hagyjuk a kérdéseket, elnapoljuk a problémákat, de a tüske ott marad. Vagy még rosszabb: a másik olyan komolytalanul veszi az egészet, hogy egyszer csak összetöri az embert. Vagy mi törünk össze valakit, mert a másik komoly szándékai nincsenek tisztázva.

Persze nem kell egyből mindent túldramatizálni, életkortól, élethelyzettől is függ, ellenben a kapcsolat jövője szempontjából a fizikai, anyagi és/vagy lelki összeillésen kívül sokkal fontosabb a szándékok egyezése. Egyszerűen könnyebb mindkét fél számára kielégítő kompromisszumokat hozni úgy, ha mindketten ugyanúgy össze akarunk költözni/házasodni, gyermeket vállalni, vagy éppen az ellenkezője: ha egyik sem akarja lekötni magát, és foglalkozna még a karrierrel, a bulikkal, másokkal.

Nem tisztább önzés-e olyannal lenni, aki azt akarja, amit én akarok, mint alkuk hadába bonyolódni, mert "jó a szex", "mindenem megvan", "szép a szeme", vagy mert a pöttyös könyvek, magazikon alapján arról képzelgünk, hogy hozzánk ilyen való? Hozzám például az egykori "zsánereim", egyáltalán nem illettek, sokáig kerestem, erőlködtem egy bizonyos típus beillesztésével az életembe, de egyszerűen nem működött. Lehet, hogy én olyat szerettem volna, de pár elmebaj közeli állapot után rájöttem, hogy fölösleges ábránd. Nyitnom kellett, hogy megtaláljam azt, aki igazán hozzám illő, akivel igazán együtt tudok élni, akivel szeretek együtt élni, akivel ezt meg tudom valósítani. Nem egyszerűbb önzés-e, ha a külsőségekkel kapcsolatos rugalmasságunkat növeljük, minthogy a családalapítással és/vagy függetlenséggel kapcsolatos pillanatnyi korlátainkat, hosszú távú elképzeléseinket adjuk föl?

Címkék: vallomás szombat reggel bölcs bagoly szenvelgő

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hazasember.blog.hu/api/trackback/id/tr681252607

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Circus 2009.07.18. 09:58:52

Hú.
Pont jókor olvastam.
Este lesz egy BESZÉLGETÉS, illetve A beszélgetés.
Önző leszek, úgy döntöttem!

KÖSZÖNÖM
:)

Közöd?? (törölt) 2009.07.18. 10:30:43

ez marhaság, sokkal egyszerűbb ha vered a feleséged, kezesbárány lesz

ElPadre 2009.07.18. 10:32:43

wow... na végre, ilyen szépen leírva már rég láttam ezt. amúgy én is terjesztem az igét: mindenkinek felhívom a figyelmét arra, hogy az általunk ismert legemelkedettebb létezési forma a felvilágosult önérdek követése. a felvilágosult önérdek tudja, hogy ha nekem jó, akkor neked is jó (mert akkor adhatok sokat, jó kedvvel, ha nekem is jó; ha egyfolytában azt kell éreznem, hogy lemondok, vagy túl nagy kompromisszumokat teszek, egy idő után már kényszer lesz az adás, vagy nem is tudok adni), és ha neked jó, akkor nekem is jó (a jó hangulat ragadós tud lenni, és ha látom rajtad, hogy jó neked, örömmel telik meg az én szívem is). szóval, az önzés, az egocentrizmus az bizony emberi alapértelmezés (mert mindenki önző, ilyen a felépítésünk, az ember mindig azért csinál valamit, mert az neki valahol jó, érdekében áll; ezt hozza az állati részünk), használjuk hát ki, hogy komplex aggyal rendelkezünk, és értsük meg, hogy mivel társas lények vagyunk, egyedül nem megy, ez a felvilágosult, másokat is figyelembe vevő, társas önzés vihet minket előre.

Ököl 2009.07.18. 10:39:48

Szeresd felebarátodat mint MAGADAT?

limcsi 2009.07.18. 10:40:56

Nem mondod, hogy én akkor önző vagyok, ha elengedem Őt sörözni? Valahogy sosem így éltem meg, mondjuk nálunk ez nem kérdés, h elmehet-e sörözni... menjen ha kedve van, de h én önző lennék? Hogy csak azért engedem, mert az nekem jó lesz, na ezt nem gondoltam volna, de most h belegondoltattál, igen lehet ebben valami...Ok, akkor egy önzedék bestia vagyok...fogtam:D

ElPadre 2009.07.18. 10:47:00

@Ököl: igen, ez egy elég híres mondat jézustól. a problémát én ott látom, hogy hiányzik a szöveg második része, amit akkor talán egyértelműnek véltek, és nem írtak le, pedig a mai világban talán a legnagyobb lelki probléma: és SZERESD MAGADAT. komolyan, a pszichológiai problémák elsöprő mennyisége visszavezethető egy, rettentő alap és egyszerű problémára: az ember nem szereti önmagát. persze nem a narcisztikus önszeretetre gondolok, ami tulajdonképp ugyanolyan kompenzálás, mint az öngyűlölet, és ugyanannyira hasztalan, céltalan is. persze az igazi szeretet az egy igen nehéz dolog, sok lépcsőből áll, és a legtöbben megrekednek egyik vagy másik lépcsőn.

nemuccaszoc 2009.07.18. 10:59:33

Bölcsen szólált -nem először-, müller péter helyett a félresiklott házasságoknak téged javallanálak :)

aaaakos 2009.07.18. 11:04:13

Légy szabad!


Mikor leszek már végre szabad! -- sóhajtozik az ifjú. Kenyeret és
szabadságot adjatok, követeli a proletár; és hogy megszerezze és
megvédje ezt a szabadságát, kész verekedni, sôt életét adni érte.
Amikor valakit büntetni akarnak, elveszik a szabadságát. De sokak
számára a szabadság nem egyéb, mint a minden kényszertôl való
megszabadulás, az a lehetôség, hogy bármit, bárhol, bármikor
megtehetnek. Ez azonban a valódi lelki szabadság karikatúrája.
A valódi szabadság feltétele -- minden fizikai kényszertôl való
mentességen túlmenôen -- az önmagunktól való teljes elszakadás egy
felsôbbrendű cél érdekében. Magunknak kell megszereznünk a
szabadságunkat.
Az emberi szabadság mindig korlátozott, csak a természetfölötti síkon
bontakozhat ki teljesen. Egyedül Isten teljesen szabad. A földön az a
legszabadabb ember, aki a legjobban közeledik Istenhez, aki a legjobban
egyesül vele, aki a legszentebb.

A szabadság Isten legszebb ajándéka az ember számára, az az ajándék,
amely neki a legtöbbe került: Fia szenvedésébe és halálába.
Isten szeretetbôl és a szeretetért akarja az embert valóban szabadnak
látni.

Az emberek többsége szabadnak hiszi magát, amikor azt mondhatja:
,,azt teszem, amit akarok''; azaz:
nincs bilincsbe verve a kezem, nem tart vissza semmi fizikai
kényszer;
kielégíthetem minden vágyamat, ösztönömet, senki és semmi nem
akadályozhat meg ebben.

Ez a ,,szabadság'' a vadon élô állat szabadsága, de nem az emberé és
meg kevésbé Isten gyermekéé.

Még ha teljesen bénultan fekszel is az ágyban,
ha fogoly vagy is egy börtöncella mélyén, még akkor is szabad
maradhatsz, ha akarod, mert emberi szabadságod nem a tested, hanem a
szellemed síkján helyezkedik el.

Kivéve az önkívületi állapotot -- bár ebben cselekedeteid már nem
emberi cselekedetek -- nem veheti el senki és semmi sem szabadságodat,
mert senki és semmi sem börtönözheti be szellemedet.
Te magad és egyedül csak te korlátozod -- mások bűnrészességével --
szabadságodat. Ha szabad akarsz lenni, önmagad ellen kell küzdened, ki
kell harcolnod szabadságodat.

Ha azt mondod:

ez nem az én hibám, ilyen a vérmérsékletem!
nem tudok lemondani róla!
nincs igazam, de nem tágítok!
nem tudok dolgozni, egész idô alatt álmodozom. Nem birkózom
meg vele.
miért gondolkozom így? Mindenki ezt mondja!
azt ott látni se bírom!
nem akartam megtenni: hiába álltam ellen!...

akkor nem vagy szabad, rabszolga vagy. Önmagad, múltad, környezeted, a
dolgok stb. rabszolgája.
Addig nem vagy szabad, emberileg szabad, míg meg nem teremtetted
magadban az embert a talpán, aki testét, érzékeit, képzeletét
alárendeli szellemének[43].

A bárka nem siklik tova a vízen, ha csak egy szál kötél rögzíti is a
parthoz.
A lehorgonyzott léghajó nem repülhet, amíg összes köteleit el nem
oldjuk.
Amíg csak egyetlen dologhoz vagy egyetlen személyhez is ragaszkodsz
ellenôrzés nélkül -- addig nem leszel ,,szabad''.

Nem a dolgok ragaszkodnak hozzád, te ragaszkodsz a dolgokhoz.
Rabszolgaként szolgáltatod ki magad nekik.

Minél több lesz:
játékszered a ládában,
,,ügyed'' az irodában,
fehér neműd a szekrényben,
lemezed a lemeztartóban,
,,lovad'' a motorodban,
pénzed az erszényedben,
...
annál nehezebben tudsz szabad lenni, mert annál több alkalmad lesz a
,,megkötöttségre''.

Elszakadni e kötelékektôl annyi, mint szabaddá tenni magad.

A szabadság nem közömbösség. Normális az, hogy élvezel, érzel,
tapasztalsz, örülsz az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatban, de
fontos, hogy a vonzalmak, örömök, szenvedések ne zavarják meg
értelmedet az út megválasztásában, ne kényszerítsék akaratodat az
elhatározásban.

Mit érnek gyors lábaid, ha nem tudod irányítani lépteidet?
Mit ér az építôanyag, ha nem tudod milyen házat építs?
Mit ér érzelmi gazdagságod, ha nem tudod kinek add?
Mit érnek gyôzelmeid örökölt tulajdonságaid fölött, öntudatlan és
tudattalan világod, szokásaid, belsô és külsô kényszereid fölött?
Mit ér önuralmad, készenléted, teljes szabadságod, ha nem tudod,
hogy használd fel ezt az elért szabadságot?

Ha szabad vagy, de akármire, ez nem igazi szabadság:
határozatlanságra, állhatatlanságra és aggályoskodásra vagy ítélve.

Az igazi szabadság lehetôség arra, hogy ura lévén önmagadnak, mindig
tévedés és hiba nélkül a JÓ utat válaszd és kövesd.

Ha igazán szabad akarsz lenni, meg kell ismerned az Atya tervét a
világgal, fel kell ismerned végtelen vágyát utánad. Azután
összeszedetten és felkészülten, elszántan és szabadon csatlakozz hozzá
a szeretet ,,igen''-jével. Ez az ,,igen'' Jézus Krisztussal jegyez el
téged.

Az ösztönös akaratot követni az állat ,,szabadsága''.

Ha érzékeid, képzeleted, szellemed, gôgöd, önzésed akaratát
követed, szabadságod a bűn által korlátozott és megsebzett ember
szabadsága.
Ha Isten akaratát követed, ez az istenivé vált ember szabadsága,
Isten gyermekeinek a szabadsága.

Szabadságod minôsége attól az akarattól függ, amelyhez csatlakoztál.

Annyiban vagy szabad, amennyiben képes vagy az Atya akaratához
ragaszkodni.

A szabadság karikatúráit: a teljes függetlenséget, az ösztönök,
vágyak, szeszélyek kielégítésének lehetôségét az engedelmesség
korlátozza.
Az igazi szabadság az Isten akaratának való engedelmességben
bontakozik ki. Isten akaratát pedig az Egyház, fölötteseink, a
mindennapi kötelességek és események közvetítik számunkra.

A valódi engedelmesség feltételezi az igazi szabadságot, de az igazi
szabadság az engedelmességbôl táplálkozik.

Ha valóban szabad vagy Krisztusban, semmi sem képes megállítani, mert
az igazi szabadság lehetôvé teszi számodra, hogy alávesd magad a jogos
kényszernek, de azt is, hogy a jogtalan kényszert és az elkerülhetetlen
akadályokat úgy alakítsd át, hogy megannyi eszközzé váljanak CÉLOD
elérésében.

Jézus Krisztus, engedelmes lévén haláláig, megszerezte számodra az
igazi szabadságot.

Ha meghalsz Vele a bűn számára, felszabadítod magad a rabszolgaság
alól és feltámadsz Vele a szabad életre.

A keresztségben elnyerted a szabadság csiráját. A bűnbánat
szentségében, amely újból a keresztség kegyelmében részesít, megint
megtalálod a szabadságot.
Ahányszor lemondasz a bűnrôl, ahányszor elszakítod kötelékeidet
azért, hogy Jézus Krisztussal egyesülj, mindannyiszor az igazi
szabadságot szerzed meg magadnak.

Véglegesen szabaddá majd akkor leszel, amikor a szeretetben végleg
összeforrsz Szabadítóddal.

ElPadre 2009.07.18. 11:11:56

ritkán mondok ilyet, de most igen: ebbe talán ne keverjük bele istent. jó?

2009.07.18. 11:19:43

Érdekes kis bejegyzés.
Elgondolkodtató :)

ElPadre 2009.07.18. 10:47:00

Eredetileg:
"...hanem szeressed felebarátodat, mint magadat."
Mózes III. 19,18

És benne van, hogy magadat is szeretned kell :)
'Szeresd felebarátod, mint ahogyan magadat (is) szereted' - ezt jelenti a mondat.

@uccaszoc: Müller Péter 90% Hamvas Béla. Csak Müller kevésbé körmönfontan ír. Volt a Szeretetkönyv, aztán az azt követő két könyvben már csak önmagát ismétli.
De javarészt egyébként is 'blöffbölcsességekkel' vannak tele a könyvei. Ahogy Valuska találóan jellemezte :)

ElPadre 2009.07.18. 11:43:30

@AntiChrist: köszi a javítást, nem is emlékeztem, hogy ez a kitétel ilyen hamar megjelenik a bibliában. viszont így a szöveg félreértelmezésre adhat okot, ugyanis implicite benne van, hogy magadat is szeretni kéne, csak sokan, főleg a mai világban, ezt nem értik meg; sőt, ha körbenézel, a mai világ legtöbb baját is az okozza, hogy az emberek többsége tényleg úgy szereti a felebarátjukat, mint magukat: sehogy, rosszul, félreértelmezve. így nem árt, ha explicite is kimondjuk: szeresd magadat, ÉS szeresd felebarátaidat úgy, mint magadat. :)

és hamvas béla tényleg nagyon ott van a szeren, hogy úgy mondjam. :)

2itailor 2009.07.18. 12:00:27

az emberek nem szeretik magukat...nem ismerik magukat:)

PRchick 2009.07.18. 12:28:31

Nagyon jó ez a bejegyzés, főleg az utolsó bekezdés. Valahol én is sejtettem, de így leírva sokkal nagyobbat üt, és minden sokkal egyszerűbb és világosabb....Köszi! :)

Yvette / Babacool 2009.07.18. 12:30:05

és én is önző leszek, úgy döntöttem:DDD

Ja, már az vagyok...

ElPadre 2009.07.18. 12:37:04

na, összefoglaltam a gondolataimat erről, és még1x köszi, kedves blogger, hogy ezeket leírtad!

tenyerunk.blog.hu/2009/07/18/a_felvilagosult_onerdekrol_es_a_szeretetrol

Demo · http://nepkoztarsasagot.blog.hu 2009.07.18. 14:53:17

Hehe, mióta ideklikkeltem a blogketrecből, azóta lapozgatom a blogot.

Bullshit nélkül, üdén komolyan, simán faszán, megy is bookmarkba. (:

Utcamacska · http://utcamacska.blog.hu/ 2009.07.18. 16:58:19

@ElPadre: Istennek szokása belekeveredni dolgokba, csak úgy. Szerintem szórakoztatja amit kavart itt. (Engem is, egyébként.)
Önzés? Nem tudom. Önismeret inkább, s a másik ismerete önmagunk ismeretén keresztül. Ez inkább, mintsem önzés. Nemes öntudat, de nem önhittség.

Gladia Delmarre 2009.07.18. 21:37:39

Nekem ez valahogy nem jön össze... mármint, h az önzésre fogjak bizonyos dolgokat. Persze önző vagyok, hogy megteszek, vagy nem teszek meg dolgokat, amiktől az életemet adott szituban jobbnak érzem, ami boldogabbá tesz. És nyilván mindenkinél vannak ilyenek, azért, hogy jobb legyen (önző módon, h én is örüljek) enged. Mondjuk nálunk sörözés dolog sosem volt kérdés:)
De te nem önzésből jöttél össze Komikázéval, hanem mert rájöttél, h szereted, ő az, aki kell stb, annak ellenére (vagy épp azért), hogy nem a zsánered. Boldog akartál lenni, kapcsolatot, szerelmet akartál, ezért feljebb tetted a lécet, és sikerült átugranod:) Azt hiszem, ezúttal Utcamacskával értek egyet. Ez nem önzés (a boldogság vágya sztem nem az), hanem önismeret, személyiség fejlődés meg ilyenek. Szerintem.

csillagkúll · www.:madeinfidesz.eu 2009.07.20. 10:52:03

a tárgyi tévedések mellett. olyan a gondolatsor mint egy sűrűn lakott település, nincs benne egy szabad hely sem, mint apró elnehezült rögökben a nyomás, mert legnagyobb önzésünk a remény.

Rebelde 2009.07.23. 13:26:42

szerintem ha valaki feladja az álmait kompromisszumok árán, az soha nem lesz szabad

kis komprmisszumokat lehet kötni, de nagyokat nem

fér(j)eg 2009.09.08. 15:46:49

Szia!

Valahol írtad, hogy más posztolóknak segíteni akrasz, de nem veszik a lapot.
Nos, akkor legyen egy pozitív visszajelzésed, Én köszönöm neked, amit a légy önző, a Hűség és a gyerek posztban leírtál! Sokat segítettél...:)
tényleg kösssz!!
süti beállítások módosítása