Szerencsés helyzetben vagyok, hogy interjúknak és egyéb ismerettségeknek köszönhetően pusztán annyiszor találkoztam HR-es picsákkal (bocs, de nemtől, küldetéstudattól függetlenül szeretem így nevezni őket, előítéletes vagyok meg minden), hogy némi rálátást kapjak a modern, tudatos interjúztatásra. A fejvadászokkal, és egyéb HR-ekkel interjúztatás során az a bajom, hogy nagykönyv szerint az utolsó szakembert is úgy kezelik, mintha felsővezetőt keresnének. A szakmaiság csak a papíron jelenik meg, további ítéletek a testtartás, mimika, rátermettség alapján születnek.

Nagyon aranyos, amit egy blogon találtam. Az alábbi szöveggel próbálja eloszlatni azt a "tévhitet", hogy a szakmaisággal a fejvadász nem vagy csak kevéssé foglalkozik:

"Az emberek legnagyobb részénél (kb 80%-nál) egy személyes interjú általános kérdésekkel a szaktudásáról, valamint professzionális kérdésekkel a személyisége felderítésére, esetleg szakmai teszt kitöltetése elegendő ahhoz, hogy kiderüljön alkalmas-e a pozíció betöltésére, de legalábbis arra, hogy a megbízó számára továbbítsuk az anyagát. (Zavarba ejtő szakmai kérdésekkel, a mimika , testtartás megfigyelésével a legtöbb esetben kiszűrhetőek a rátermett, szakmailag megfelelő jelöltek.)" Tehát a szakmai megfelelés a zavarbaejtő kértdésekre adott válaszok alapján történik. Lehet, hogy ez megfelelő kiválasztás egy olyan vezető esetében, aki több beosztottat fog koordinálni, de én mérnökként kiakasztónak tartom. Egy jó mérnök lehet zárkózott, lehet túl türelmes, túl megfontolt, de lehet "hebrencs" is. A munkáját ettől ugyanolyan jól végzi. Az általam aláhúzott dolgok az idézetben arra jók, hogy megítéljük: a leendő főnöke, a kollégái a falra fognak-e mászni tőle, vagy éppen imádni fogják, hiszen minden munkahelynek megvan a kultúrája. A szokásai... Érdemes olyan embert keresni, aki ebbe be tud illeszkedni, és ha valahol követelmény a szakmai szerénység (jelmondat: inkább várjunk egy picit, de ne égessük le magunkat) ott a tipikusan ideális talpraesett, határozott jelölt a lehető legrosszabb választás, ha a határozottsága mögött nincs valós tudás.

Az interjúztatás kapcsán a HR-től falra mászok. Sokkal eredményesebb és sokkal több minden kiderül mindkét fél számára, ha a leendő vezetővel/leendő kollégával folyó kommunikáció teszi ki az interjú javát:

1. a személyes összepasszolás/szimpátia hamar kiderül

2. a vezető közvetlenül, szakmai elvárásai szerint kérdezhet, felelhet, megbeszélhetők az iparággal kapcsolatos elvi kérdések, állásfoglalások (felvehetek egy jó szakembert, ha nem tud majd azonosulni a vállalati célkitűzésekkel, mert rossz iránynak tartja)

3. a jelölt is több infót kaphat, lényegesen kisebb a rizikófaktor

Írtam már, hogy nem szeretem, ha laikusok felülbírálják a szakemberek munkáját, itt nem is magával a szakemberekkel van bajom, hanem ezzel a félresikerült mentalitással, ami (az én világomban) puszta képzelgés. A HR-t sem mondanám áltudománynak, bár az tény, hogy messze nem pszichológusok ítélik meg a jelölteket. Nem mondanám áltudománynak, mert rengeteg olyan területe van, amiket a vállalatvezetők erősen elhanyagolnak, ilyen például a változásmenedzsment. Igaz, túl sokat nem szabad várni az elméletek gyakorlatba való illesztéséről, hiszen a minőségbiztosítás területe, és hasznos alapelképzelése is odaáig süllyed, mire a dolgozóhoz ér, hogy rendnek kell lennie a felcímkézett polcon. Annak ellenére, hogy a minőségbiztosítás a vállalat működésének megreformálására van kitalálva, hatékonyságnövelésre, a problémakezelésre.

Értem én, hogy szükséges az előválogatás, de módszeresen kiejteni a jelölteket bizonyos tulajdonságaik alapján elég nagy baklövés. Gyakran a vállalatok vezetői nem egy teperő konkurenst keresnek, hanem egy tehetséges beosztottat, a tehetséget pedig olyan külsőségek alapján, amelyek a testmagassággal egyenértékűek, megítélni nem lehet. Persze, értem én, hogy előválogatás, meg tapasztalati tényező, de ennyi erővel az is tudományos előválogatás lenne, hogy csak a 170cm feletti embereket hívjuk be, mert az apró termetűek gyakran küszködnek önértékelési zavarokkal, vagy a régebbi zavaraik káros, harsány jellemvonásokkal tarkították a jellemüket...