A közhely szó hallatán az ember negatív dolgokra asszociál, eszébe jutnak unalmas bölcsességek, kiforgatott baromságok, de érdemes-e a közhelyeket egyöntetűen megvetni, elvetni, lenézni?
Tény, hogy az irodalom, a filozófia, a tudományos világ is igyekszik távol tartani magát a közhelyektől, ez elsősorban a haladás, az újításra való vágy és a sokszínűség igénye.
De meg kell kérdeznünk: attól, hogy egy kvantumfizikai elmélkedésben Archimedesszel példálózni közhelyes, tartalmilag is értelmetlen-e? Nyilván nem, pusztán stilisztikailag fog furcsán kinézni a dolog.
Mert mi a közhely? Az elcsépelt szó. Unalomig ismételgetett, jelentését a közbeszédben elvesztő állítás.
Ebben viszont fel kell ismernünk valami fontosat: a közhely mibenlétéről nem maga a közhely tartalma tehet, hanem egy ember, egy kultúrkör, egy generáció vagy egy egész társadalom. Az állítás közhellyé válásához valójában semmi köze magának az állításnak.
A közhely a helytelenségnek teljesen más formája, mint a hazugság: a hazugság egy nem igaz állítás - itt tehát maga az állítás van minősítve, a közhely viszont nem zárja ki az igazságtartalmat, a közhelyet annak előfordulási gyakorisága, használati sajátosságai határozzák meg.
Mi emberek állítunk elő a gondolatokból közhelyeket.
A közhelyek életre kelnek a kommunikációban, a gondolkodásmódban. Jellemző példák azok a felszedett bölcsességek, amit valaki ezerszer elmond, átélni mégse tud, sőt cselekedetei ennek ellentmondanak. Ilyen szempontból nézve a legkifinomultabb bölcselkedő is lehet közhelyes: ha a maga választékos módján le tudja írni az élet, az emberek sokszínűségének fontosságát, miközben a mindennapjaiban életvitelszerűen megvet mindenkit, akit önmagánál kevesebbnek tart. De közhelyessé válik egy kapcsolatban a monogámia elvárása is, ha közben az elváró fél is félrekefél.
Ilyen lehet az is, ha minden romákkal összefüggő negatív felhanggal kapcsolatban rasszista-veszélyt kiáltunk, innentől kezdve lesz az emberek különbözőségének el nem fogadásától való tapasztalatból közhelyes trutyi.
De azt nem szabad elfelejteni: a közhelyek java része bizony igazságot rejt, a kérdés pusztán az, hogy helyesen használjuk-e, ez viszont a mi feladatunk. ha elítélünk egy állítást, pusztán azért, mert közhelyesnek ítéljük, azzal magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt. Hiszen a közhelyek alapvető funkciója az általános alapműveltség, alapbölcsesség kialakítása lenne, és a jól hangzó szót a népnyelv ismétli, mint rádióadó a slágerszámot.
A közhelyek általában alapok, a tízparancsolat is közhely, mégis rendkívül erős etikai alapokat biztosít a mindennapokhoz, jelen van egész életünkben, társadalmunkban. A közhelyek gyakran alapfeltevések, sokszor túl alapvetőek, vagy sokan nem jutnak el addig, hogy végiggondolják, alkalmazzák azokat, pusztán ismétlik, mert bölcsebbnek tűnek tőle.
De attól, hogy valaki helytelenül használja őket, vagy csak elcsépeltnek hatnak a szavak, tanulhatunk belőlük. Pedig ha egy gondolatot elutasítunk - bármiféle indokra hivatkozva -, az a korlátoltság legfőbb jele.
Az egyik ilyen divatos indok a közhelyességre való hivatkozás, úgymond már közhelyes arra hivatkozni, hogy valami közhely, de sajnos az elutasításra ezer és ezer indokot találnak az emberek, ez pedig továbbra sem a gondolatot minősíti, hanem az embert...
(igaz, azt hiszem, a valakinek ezt így magyarázni kell, annak olyan mindegy)
