Ahogy elnézem, szép idők lehettek, a műanyag, a szolárium és a feltétlenül szükségesnek gondolt, idióta kiegészítők nélkül.

Playmate February 1971

Willy Rey

Egyéb oldalakon több, régi Playmate is megcsodálható például Marilyn nagy felbontásban, de még többek is elérhetők, konkrétan, ha jól nézem, mindenki 2004-ig. Bevallom férfiasan, nem is tudok betelni a képek esztétikumával. Ezek az 50-60-70-es évek beli  nők szépek, természetesek, nem megcsináltak. Egy méretesebb kebel számomra vonzóbb, ha természetesen méretes, és a természetesellenesen méretesnél tetszetősebb a természetesen kicsi.

Hova tűntek a képekről azóta ezek a tökéletes nők? Mert azon felül, hogy jelenleg már mindnek fel van pumpálva valamije (meg kiműtve meg még isten tudja mi), elég messze állnak a hibátlanásgtól: buta fej, fura orr, eltűnő csípő, formátlan lábak. Ma már tényleg olyan, mintha azon múlna, hogy egy nő jó legyen, hogy kurvának öltözik, annak sminkeli magát, aztán a mellek kihangsúlyozásán felül a fotósok sem adnak az egészre. A lányok arckifejezése is elmegy természetellenes irányba, és most nem csak a műanyag wc-pumpa ajkakról van szó. Az egésznek egyre inkább stúdió-szaga van, embertől távoli, és ezért nekem nehezen értékelhető. A popkultúra eltorzulása miatt tényleg már csak a művészi aktok maradtak?

Persze ezeken a régi képeken is akadnak olyanok, akik annyira szexisek, mint az elveszett erkélyekre fosztogatási szándékkal bemászó harcipina, de azt hiszem, ez már ízlés kérdése, és nem a médiamarketing beidegződés.

Ahogy rákerestem Willy Reyre (Wilhelmina Rietveld), kiderült, hogy ő is elhunyt gyógyszer túladgolásban. 1973-ban, 24 évesen...