Felemás módon állok az ezoteriához. Általában a szkeptikus ellenkezők táborához tartozom, de azt nem vitatom, hogy bizonyos esetekben valami áltudomány is adhat vigaszt az embernek, segíthet a szellemi fejlődésében, akár a gyógyulásban is a megfelelő placebo hatás miatt. A legkevesebb bajom a lájtos asztrológiával van. Amíg kimerül az általános jellemvonások elemzésében, kifejezetten hasznos lehet: az ember a "sorsszerűen rendelt" jó tulajdonságait igyekszik erősíteni, míg a rosszakat elnyomni. A gond bármiféle sorselemzéssel ott kezdődik, ha válaszokat ad, ha túl konkrét dolgok eleve elrendeléséről beszél. A vallásossággal jobb vigyázni egy olyan "vallásnál", ami nem ad konkrét alternatívát az életre, a boldogulásra, viszont az egyén életének motívumai felett ítélkezik.

Három fő bajom van az ezotériával, amiben viszont nem ismerek viccet:

1. Az üzletszerűség - a hülyeségből, a hazug reményekből épített üzlet - szabályosan megvetendő.
2. Ha az emberek problémáit, mindennapjait konzerválják, ha "egyszerű válaszokat" adnak megoldás helyett, elterelve ezekkel a figyelmet az érthető, logikus dolgokról, mintegy álomvilágba ringatva az áldozatot.
3. Ha alapvető, tudományosan és/vagy humánummal magyarázható dolgoknak, természetes jelenségeknek akarnak túl nagy  spirituális feneket keríteni, azok félremagyarázásával.

A harmadikra szolgál kitűnő példával a dívány egy cikke. Minden bizonnyal több ilyen is van, de nem merek tovább kutakodni: "Abortált lelkek". A spiritualitás születés előtti időszakát próbálja felfedni, és az még el is megy, hogy "sok – ezoterikusan érzékeny – kismama számolt már be arról, hogy valóban úgy érezte, mintha lenne valaki mellette, körülötte", mert jó, egye fene: nem zsibbad az ember ujja csak úgy, és ha odafigyel bárki véletlenül sem érez magában furcsa bizsergést, egy "szemmel nem látható személy jelenlétét".

Node, mi történik abortuszkor a lélekkel? Természetesen nem az anyajelölt lelkével, hanem a magzatéval: "A lélek továbbra is ott marad." És figyelem, most jön a nagyszerű felismerés, az élet a világ meg minden nagy válasza: "Ha egy ilyen lélek a fogantatáskor kapcsolódott az embrióhoz és testét abortálták, akkor bent ragad. És addig nem tud visszamenni az asztrális világba, nem tud máshová leszületni – tehát nem tud fejlődni - amíg anyja testéből ki nem szabadul. Ezt az anya érezheti is folyamatos bűntudat formájában, ami az életenergiáját csökkenti – sem a léleknek, sem fogvatartójának nem jó állapot."

Nem, bazmeg, az anyának nem azért van bűntudata, mert kikapartatott egy magzatot magából, ááááh, a bűntudat ilyen esetben kifejezetten különös dolog. Véletlenül sem depibe esik a bűntudattól, a saját döntéseihez kapcsolódó aggályai miatt! A faszt, csökken az életenergiája, remek... Ennyi erővel írhatnánk azt is: "Ha az ember három napja nem eszik, akkor a szelleme sorvadásnak indul, ezt az ember érezheti is folyamatos éhség formájában."

Ezt nem szeretem: alapvető, érthető emberi érzések felismerése, leküzdése, feldolgozása helyett mi a tanács: "21 napos lé- és szóböjtkúrát ajánl, lelkigyakorlattal összekapcsolva".

Ez már az ártalmas kategória... neveljünk hülyéket, akik okosabbnak hiszik majd magukat, mint a pszichológus, a kvantumfizikus, az irodalmár, az orvos, aki okosabb, mint a szerető és aggódó család, így biztos jobb lesz nekik.