Bár a szingli és/vagy vénlány életmódról nagyon sokat lehet szenvelegni, én most azokról fogok beszélni, akik alapvetően párra vágynak, hosszútávú kapcsolatban gondolkodnak, családot alapítanának.
Szinglinek lenni időszak, vénlánynak lenni állapot. Itt ki is lehet térni az agglegény vagy szingli kérdésre is, nemi jellegből adódó a megítélések nemenkénti eltérése, bármennyire is próbálják néha konzervatív berögzülésekre fogni. Egy szingli lehet kúl, de lehet szánalmas is, mintkét nem képviselői között, csak férfiban az "életképtelen lúzert", nőben a túl harsány, önérzetes picsát nem szoktuk szeretni. No, de ez már mélylélektan lenne, a szükségletek felismeréséről, blabla...
Tehát, vissza a csajokhoz (bár - a határozottság kedvéért, kis elvonatkoztatással a hímneműekre is könnyen asszociálhatunk): szinglinek lenni időszak, vénlánynak lenni állapot. A kettő közötti eltérésről sok szenvelgés, ezek kapcsán sok sértődés szokott kialakulni az online vitákban, én most az utóbbi idők megfigyeléseit szeretném megosztani veletek arról, hogy mikor kell elkezdeni aggódni szingliként:
Ha párkapcsolatra nyitott egyedülállónak tartod magad, aggódnod kell, amennyiben az emberekhez fűződő viszonyaid egy elbaszott párkapcsolatra kezdenek hasonlítani. (gonosz megjegyzés: nyilván a macskatartás is ennek egy bizonyos formája)
Tehát, amikor úgy ugrálsz a szüleidnek, olyan felelősséget érzel irántuk, ami már a mártírkodó anyai áldozatvállalás felső határait kezdi súrolni. Ha azon aggódsz, hogy a barátnőd komolyan megsértődik rád, mert nélküle mész valahova (=mintha lenne egy agresszív, lelkizsaroló, kisajátító férjed). Amikor aránylag felszínes ismerősök könnyen (de nem feltétlenül szándékosan) behúznak a csőbe, te meg csak azon kapod magad, hogy azt hajtogatod: jót akartál. Mint amikor naivan aláveted magad a szép szemű herceg szép szövegének, és ellopod a kisboltban az óvszert.
Vagy éppen fordítva: amikor te használod ki az egy szem feléd forduló kollégát, savanyítod édesanyád hangulatát, elvárod a legjobb barátnődtől, hogy ugráljon körülötted, sülve főve veled, CSAK veled legyen, és a megbántva érzed magad, ha mással beszélget. Elvárod az e-maileket, az odafigyelést, de te nem írsz, csak válaszolsz, azt se mindig. (=sárkány üzemmód)
Nos itt kell aggódni, mert ez az az állapot, amit nem szeretünk a nyugdíj előtt álló vénlány tanárnénikben (bocsánat, semmi személyes, csak hülye példa). Ezek a jelek azt mutatják, hogy már könnyebb, elkötelezettségektől mentes emberi kapcsolatokat sem tudsz kezelni. És az, aki nem tudja túltenni magát azon, hogy a barátnője bepasizott, hogy akarja túltenni magát bármely embernek a komoly párkapcsolat során történő mély megismerésén?
Túlteszed magad rajta? Na itt a bukta: nem kellene, hogy kialakuljon benned az érzés, amin túl kell tenned magad. Kezdd újra, lazíts, és gondold át, hogy mit vársz, mit adsz, és mit szeretnél. Minél gyorsabban:)
