FérjBlog

Élvezetes paródiák, amikről csak annyit érdemes mondani, hogy a háziblik jutyúk nézésbe fuladására veló felkészülésünkben, érdemes bekészíteni jópár számot tőle.

Első számú választottam egy Red Hot Chili Peppers téma:

Mindig is tudtam, hogy az Index nem a rendkívüli érzékenységéről híres, de ez a mostani kis szösszenet kiverte a biztosítékot nálam. Lehet persze, hogy túlérzékeny vagyok, de biztos, hogy szavazásra kell bocsátani azt a kérdést, hogy vajon Maculay Culkin vagy egy csimpánz illett-e jobban hozzá? Az egyebekről nem is beszélve.

Bennem például az is megmaradt, hogy az egyik legjótékonykodóbb sztár volt. Ja, vagy az nem olyan érdekes?

Update: Ez sem új dolog, de ahogy olvasgatom a kommenteket (nemcsak az Indexen), felvetődik a kérdés szintén: Magyarországon miért nem tudnak méltó módon emlékezni az emberek? Mi szükség van a folyamatos gyűlölködésre, beszólogatásra? A fenti cikk is csak ezt erősíti.

Halottakról jót vagy semmit, tartsuk már ezt tiszteletben...

A szánalamasról jutottam el a kisalföld cikkére, amely röviden arról szól, hogy egy 13 éves kissrác durván beleszeretett egy számítógépes játék egyik női karakterébe. A fiút most pszichológus kezeli, és felmerül, hogy az internetfüggés tehet róla.

Első gondolatom az volt, hogy egy 13 éves emberkénél ez miért ne fordulhatna elő? Még az internet előtti időkben is volt olyan, hogy egy elképzelt karakterbe szerelmesedett bele a tini. A kislányok azért nem foglalkoztak az osztálytársaikkal, mert ők a Backstreet Boys valamelyik tagját tartották az egyetlen valamire való pasinak, a kissrácok meg Pamela Anderson melleit, vagy Anne Nicole Smith pofikáját nem látták, ahogy körbe néztek a körölöttül lévő világban.

Eltérés a kettő között, hogy annak az idealizált karakternek áll-e a hátterében egy hús-vér ember. Úgy gondolom, ez az eltérés látszólagos, mert a színész, zenész felénk lejövő énje is csak egy illúzió.

Ti voltatok szerelmesek így? Meddig? Mi volt a kiút belőle, és normális felnőttekké váltatok-e? (én nem voltam, nem is lettem normi)

Persze más kérdés az intenet esete annyiban, hogy a nagy mennyiségű információ között megvalósuló társas magány az élet illúzióját adja meg a maga interaktivitásával, míg anno maximum egy posztert csókolgatva ingerelte ki-ki a maga nemi szervét.

Nem szabad, hogy bárkit hátrány érjen származása, vagy a vele szemben támasztott előítéletek miatt. Ennek kapcsán az előítéletekről kell szólnom először: mi van a bicegőkkel, a feltűnő bőrhibával rendelkezőkkel? Vajon nekik ugyanakkora esélyük van egy állásinterjún, mint hibátlan társaiknak? Mi van a kancsalokkal? Hányszor csúfolták őket iskolában, mennyire utálhatott élni az, akit külleme miatt kiközösítettek társaik. Vajon mi lesz velük? Elvégezhetnek iskolákat, talán még előnyük is származhat abból, ha a vizsgáztató tanár a feleleteik helyett azzal van elfoglalva, hogy félrenézzen, hogy takarja zavarát, de az állásinterjúkon ugyanez történik. És társadalmunkban senki nem akar egy olyan beosztottat, aki zavart, előítéletet vált ki a munkatársaiból, a vállalat üzleti partnereiből.

A másik kérdés a származás miatti hátrány, vegyük csak a 90-es években felcseperedő proli gyerekeket. Azokat, akiknek szülei még egy olyan világban nőttek fel, ahol a munkának becsülete volt, ahol ezzel biztosíthatta a család anyagi, tisztes kispolgári létét. Azoknak a szülőknek a gyermekeiről beszélek, akik a 90-es évek elején is hittek ebben, akik megmaradtak panelprolinak, és egyszer csak arra eszméltek, hogy a társadalom jó része felsőbb osztályba került. Ők nem takarítottak meg milliókat, ők nem lopták szanaszét az országot, nem vettek részt az ingatlanspekulációkban. Ők csak dolgozni, és élni szerettek volna, de ezzel a saját gyermekeiket hozták hátrányos helyzetbe. Hisz nem hátrány-e ha a friss diplomás fiatal a ballagási öltönyében megy élete első állásinterjújára, abban az öltönyben, amit az összes főiskolai vizsgáján is viselt? Nem hátrány-e az, ha nem rendelkezik magabiztos nyelvtudással, mert a szüleinek nem volt pénze magántanárra, vagy külföldre küldeni őt?  Nem hátrány-e hogy még egy tengerparti nyaraláson sem vett részt, ahol élesben kipróbálhatta volna magát? Nem hátrány-e az, ha nemzetközi környezetben úgy érzi magát, mint egy elveszett bárány, nem hátrány-e az, ha egy vállalati vacsorán a flancos éttermi szokásokkal nincs tisztában?

Hátrány, és kutyát nem érdekli, hogy ez azért van, mert a szüleinek nem volt pénze, és csak nagyon keveseket érdekel manapság az, hogy mit nyerhetnek, ha felkarolnak egy ilyen fiatalt.

De ha fel is küzdi magát, teljesít, és jó keresetre tesz szert, neki nem nyomnak be a szülők a feneke alá autót és lakást. Busszal jár, és hitelt vesz fel, vagy lakást bérel. Egyenlő esélyei vannak-e az életben, ha hasonló korú és keresetű társaihoz képest? Őt a szülei naivsága, vagy gyenge képességei miatt havi 50-80ezer forintos hátrány éri. Évente olyan egy millió forint, és rengeteg élmény vész el az életéből a hátrányos helyzete miatt. Ebből a pénzből tanulhatna tovább, autót vehetne, tengerparton nyaralhatna, félretehetne a gyermekeinek. Ehelyett kidobja kamatokra, vagy albérleti díjra. Esélye sincs arra, hogy 40 éves korára egy tisztes családi ház tulajdonosa legyen, hogy az alapdiplomáján kívül még 2-3-at megszerezzen.

Két jellemző esetet említettem, amikor előítéletek vagy származás miatt hátrány érhet egy fiatalt ma Magyarországon. Könnyen belátható, hogy elég népes tábort alkotnak, s mégsem hallunk róluk, mégsem védi senki a jogaikat, mégsem áll ki senki azért, hogy másokkal egyenértékű esélyeik legyenek az életben. Nem sírnak, maximum olyan morgós kispolgárok lesznek, mint én. Türelmesek, és csak néha szakítja el náluk a cérnát az igazságtalanság. Nem halljuk szavukat. Miért?

Mert tisztában vannak azzal, hogy hátrányos helyzetüket csak nagy tettekkel, az átlagnál nagyobb teljesítménnyel kompenzálhatják. Elfogadják lehetőségeiket, a környezetük konstansait, igyekeznek minél többet elérni. Megpróbálnak változtatni…

Heti bullshit vagy kommunista rinya?

Mozgalom alakult a születések számának növelésére, véleményüknek - a cikk alapján - három alappillére van:

1. a gyerek jó befektetés

2. a fiatalok felelőtlenek

Ez csak kettő, tudom, a harmadik az általános szenvelgős félremagyarázás. Leírás alapján egész hosszan tárgyalhattak arról, hogy "pénzügyi krízisben a család gyarapítása a legjobb befektetés". Ez nagyon szép és nagyon jó, úgy emlékszem általános demográfia órán arról beszéltek, hogy a mélyszegénységre, a nyomorra jellemző az a hozzáállás, hogy majd csak lesz egy a tucatból, és gondoskodik szegény öreg szüleiről. Vagy másik lehetőség, ha adócsaló karrierista seggfejet nevelek a gyerekemből, aki luxus öregotthonba tesz. 

Amúgy is, én nem azért szeretnék gyereket, hogy öregkoromban legyen, aki eltartson, hanem hogy valakit (a véremet) egy tisztes, boldog élettel ajándékozhassak meg, hogy örömet okozzak neki, hogy elindítsam az életben, és továbbvigye az emberiség fonalát. Nem gazdasági érdekből, hanem örömből. Nem szeretnék azért gyereket, hogy öreg napjaimban legyen valaki aki eltart. Ha megélem a nyugdíjkorhatárt, annyi járulékom csak lesz, hogy elvegetáljak. Én azt szeretném érezni a vegetálás közben, hogy neki egy könnyebb élete van, és nem vagyok a terhére. Nem szeretném elvárni tőle, hogy infarktust kerülgetve tartson el engem is, magát is és a majdani kiscsaládját is...

A másik nagy kedvenc az általános társadalmi morál, a kapitalizmus fertőző mételyének a hibáztatása az erkölcstelen, felelőtlen fiatalok miatt. A "cinikus diplomás" meg "diszkóról diszkóra járó fiatal" emlegetése pedig egyenesen képmutató félremagyarázás. Lehet, hogy cinikus diplomás vagyok, most éppen nagyon az, de ennek semmi köze a gyermekvállalási kedvemhez. A buli meg a karrier valójában huszadrendű dolgok. Igen, sokan szeretnének gyermeket, még a karrieristák is, mert egy gyermeknek egzisztenciális jelentése is van. A többség úgy érzi, hogy ahhoz, hogy azt mondja, "elértem valamit", nem elég az autó, a ház, a másik autó, a menő állás, hanem család is jár hozzá. Családcentrikusan gondolkodó nemzet vagyunk, ezt a cikkben is írták.

Egyszerűen arról van szó, hogy nem építünk semmit, kidobjuk az ablakon az országot, a világot, és nincs még egy félpozitív jövőképünk se. Senki nem mondja azt a válságban, hogy húzzuk össze magunkat és jobb lesz, ha mondja is, akkor jön valaki, és megakadályozza. Csak a pillanatnyi túlélésre játszunk, mert nem mondhatom azt, hogy könnyebb lesz majd a kicsinek, mint nekem, mert nem így van. Ilyen a közhangulat, csak szét kell nézni: gazdasági bizonytalanság, szociális bizonytalanság és rengeteg megaláztatás, lelki sérelem a népben. Hogy ez a nép rossz, hogy itt nem megy semmi, hogy itt nem lehet tenni semmit, hogy te ne tegyél semmit, hogy ő tegyen valamit. Folyamatos a lelkiismeret-furdalás generálás, és mi csak még szarabbul érezzük magunkat a hülye vádaktól (emlékszik még valaki Sólyom László újévi beszédére: volt benne valami olyan, hogy mi, állampolgárok is tehetünk a válságról, mert sok hitelt vettünk fel, és legyünk felelősebbek, meg mittomén... azóta hányszor kopogtunk az imf-nél, hitelért, és S úr hányszor szólt rá a polelitre, hogy eszesen? Nem mi csak addig létezünk, amíg szarozni kell valakit...) Mutogatunk a népre bűvös szavakat kiabálva, mint ez a cikk is teszi a kényelmes sztereotípiáival.

"Woody Allent idézve: Na most ment el a kedvem az egésztől."

 (az első komment a cikkhez...)

Valamelyik rettenetes külvárosi buszjáraton hallottuk a Fűrész utca nevet, el is nevetgéltünk azon, hogy vajh miért nincs megjelölve, hogy hanyadik részről nevezték el az utcát, így kiegyeztünk az 1-ben.

Node itt nem lehet megállni, szeretünk a szavakkal játszani, úgyhogy belevágtunk a filmekről elnevezett közterületek versenyébe.

12 majom út

Beépített Szépség utca

Csillagok Háborúja lakótelep

Forrest Gump sétány

Holtak Hajnala rakpart

A Jedi Vissza tér

A Kárhozat Útja

Hősök tere

South park

A Kör körtér

Közellenség köz

Nem Vénnek Való Vidék dűlő

Csillagkapu sugárút

és akkor már tovább lehet menni a filmbéli nevekkel való játszadozásba is:

Hobbit szikla (a Trollok fala után), Piton tér, Hermione Lányképző Intézet, Triniti Fittness stb, stb, stb

Egy későbbi poszthoz keresgéltem volna egy oldalt, amit pont nem találtam meg, helyette viszont néhány érdekes apróságba sikerült botlanom. Itt van kapásból ez a kép, amihez nem is érdemes hozzászólni.

Aztán egy "mindent a farkakról és golyókról" jellegű cikkbe botlottam, ama tipikus fajtába, ami nagy sortávolságokkal megírva sincs fél oldal, de mindent meg akar mondani a férfiúi genitáliákról. Nincs ezzel semmi baj, mert amíg a nőgyógyászati dolgokkal tele van mindenkinek a feje, addig az urulógus valami olyan távoli fogalom sokaknak, mint egy térhajlító űrkalandor.

Ennek a cikknek a befejező két mondata tett mély benyomást bennem: "A kielégítetlenségtől nem robbannak szét a herék. Még akkor sem, ha udvarlás közben erre hivatkozik az önjelölt Casanova." Az első mondaton mosolyogtam egy jót, aztán a második ébresztett rá, hogy ezt komolyan gondolják:) Nem, nem értem, hogy képzelték. Ennyire nem vágták az átvitt értelmet?

Jómagam is használtam ezt a kifejezést egy-egy jól zajló, de nem elég jól befejezedő randi során, amikor órákon át folyik a testi kacérkodás, fenntartva egy folyamatos erekciót. De a ruhán keresztül zajló simogatáson túl nem megyünk. Ez után van az az állapot, amire egyszerűen nincs jobb kifejezés, minthogy szétrobbannak a heréim: hazamenni olyan érzés, mintha 10 lépésenként tökönrúgnának, ránézésre egy 80 éves bácsi roggyant térdű totyogását proukálod, és fáj. Rohadtul fáj, még az is, ha otthon utána kivered. Fél nappal később talán jól leszel.

Ezt ne vicceljük már el, kinek jó az, ha randi után valamelyik félnek fájdalmai vannak?

A kereséssel blogra lelők statisztikáját mindig irigyeltem a tyúkokról. Rövid üzemünk alatt szerencsére azért ide is érkezett pár furcsaság. A keresőkifejezéseket három csoportba osztom:

1. direkt keresés:

gyaníthatóan minket kerestek - "férjblog", "hazasember", "májerproli"

2. művelődő keresés:

a posztok témáit feszengető dolgokkal kapcsolatos ismeretszerzés - "su pollard", "szűzkurva", "esküvői zenék", "dijoni mustáros mézes csirke", "identitászavar", "orrszarvú hangja", "szopi", "tevepata"

3. furcsaságok,

ami valójában művelődő keresés, de némelyiknél néz egy nagyot az ember. Természetesen a java szexuális jellegű, nézzük:

- "feleségem szüzességét más vette el" - tragédia:(

- "feleségemet megdugják idegen pasik video ingyen" - egyszer kipróbálom, hogy mit hoz a keresés, mindenesetre felháborítónak tartom, hogy még fizetni sem akar az élményért

- "férfi féltékennyé tétele" - hát, ha már ide eljutsz, egyszerűbb szakítani

- "házaspár baszások" - elég tágan értelmezhető

- "hűséges pornó video" - nem értem, a pornóban a hűség milyen szerepet játszhat

- "youtube megalázott férfiak" - erre nem a jutyúk a legjobb szerintem:)

- "asszony nem akar dugni" - vajon házastársi erőszak pornót keresett vagy saját problémák állnak a háttérben?

- a kedvencem: "feleségem meg akar dugni"- remélem, nem derült égből villácsapásként jött az ötelet. Ha elmegy felcsatolható izét venni, akkor azért menj vele, nehogy túl vastag és túl hosszú legyen...

- végül pedig a bizonyíték, hogy nem csak a szexről szól az internet: "zenés virágos letölthető videók"

A Csengetett, Mylord? óta méltán világhírű Aubrey Wilmslow szengerfonra írt klasszikusát nehéz túlszárnyalni. A dadaizmusnak leáldozott, ma már a kísérleti művészet szinte teljesen átitatta az alkotó művészetet. Így kerülnek az emberek egyre távolabb tőle, akár azoktól a kutatóktól, akiknek munkássága némi dokumentáción kívül semmit sem hoz az emberiségnek.

De végre eljött az idő, amikor nem csak az emberi génállomány és neveltetés randomizációja határozza meg a művészetet (értsd: tökmindegy, hogy biciklikerék vagy békacomb, Dunába dobják, vagy egy térre terítik, pusztán egy random ötlet a valódi alkotás tudatossága, a mögötte lapuló eszmék benyomásai nélkül), hanem van már nekünk internet, rajta sok szavak, a sok szavak sok nyelven, sok nyelvnek sok neve, vannak webshopok ás arucikkek, amelyek a céltalanul kísérletező emberi elme mintájára produkálhatnak művészi alkotásokat.

És vannak a szótárak.

Ó, hol vannak már az idők, mondhatná az ember, amikor kicsi kínai összezagyválta az olcsó villanyborotva használati útmutatóját? Mondhatnánk, hogy már egy régi kor emléke mindez, auztán belebotlunk a pixmánián egy termékbe, melynek leírása a modern (kísérleti) irodalomat elegánsan lealázza:

A Toll Elfajzik

Pizazz Toll Elfajzik. Belelegez onmaga , kifejez -a egyeniseg vagy talal a tokeletes , kulonos ajandek!

Ki akarat valaha elfelejt a szem - ragalyos rozsaszin Pizazz Swarovski sejt telefon trefalt mellett Reese Witherspoon -ban Legalisan Szoke vagy minden a jegbe hutott ki megvakit Szaraband Megbeklyoz madarat Parkolt zapor tavoli -ban

Nem a varosban?

Lenni a ragyogo csillag -bol -a sajat elet -val hihetetlen kiegeszitok -hoz rivalis megvakit felulkerekedik ilyen Parizs Markolat , Hars Lohan , Csillag Jones es Ules?

Tárolt változat itt.

Nos, tudom-tudom, csak válság van, a pixmanianál meg lusták voltak fizetni egy embert azért, hogy lefordítsa a zeredetit valamelyik hüje közép európai nyelvre... de akkor is...

Nagyon fontos egy kapcsolatban, hogy ne kényszerből adjunk a másiknak igazat, ne békát lenyelve tegyünk a kedvére, hanem önként és dalolva. Tehát alapszabály, hogy meg kell tanulni azt akarni, amit szerinte akarnunk kell.

Azután pedig szabadon dönthetünk bármely kérdésben, amennyiben úgy döntünk, hogy az másiknak is megfelelő legyen:)

Apósok és jelöltek az életben a tiszteletlen kommentelők sunyi köpönyegforgató véleménye alapján:

1. Tisztes Polgár (Stupidella nyomán):

Neje az Úrinő, aki valamiért feltűnőbb a vendég számára. Szigorú illemszabályok szerint élnek, náluk bizony illik betartani az evőeszközhesználat legkörmönfontabb szabályait is. Vasárnapi ebéd során a parasztgyermeket az Isten mentse meg a csirkecombtól, amelyet a vendéglátók (jólneveltségükhöz illően) késsel-villával pusztítanak le csontig olyannyira, hogy mások órákig tartó cupákolással sem érik utól őket. Ebéd után szieszta, amolyan uras együttlét, amelynek a világ dolgaiban való jártasságunk növelésére illik használni. Sajtófélóra, csendes sportműsor nézés, kelengyemustra. Alkohol nincs, esetleg a vendég kedvéért, ártatlan, megbocsátó mosollyal átnyújtva.

2. Elvált após (by Gyáli úr):

Rendszerint hétvégén tűnik fel, de a legváratlanabb időpontokban megjelenhet nagy autójával a ház előtt olyan felesleges dolgokat hozva, mint egy ballon desztillált víz. A volt feleségével kizárólag pragmatikus dolgokról beszél: ki van-e fizetve a gáz, hova megy a gyerekekkel nyaralni. Persze mindig drágább helyre, mint amit a család megengedhetne magának. Ha meglátja a gyerekeit, hatalmas mosollyal fordul oda hozzájuk. Nyugodt jellem, stabil alapállást sugároz. Nálad minden tekintetben végtelenszer sikeresebb ember képét sugározza. Ő az, aki még egy válásból is jól jött ki. Végig kisebbségi komplexusod van mellette.

Viszonylag kevés gondod lesz vele. Ő azt akarja, hogy a lánya szeresse, ezért feltétel nélkül elfogad téged is. Néha megpróbál beszélgetni veled, olyankor általános és kissé esetlen kérdéseket tesz fel, amire te még általánosabb és esetlenebb válaszokkal felelsz. Viszonylag hamar kiderül, hogy nincs miről beszélgetnetek. Ő a díjbírkózó történeteivel és az olimpiai keretbe való majdnem bekerüléssel szórakoztatja a gyerekeit. Kéthetente extrémsporttal egybekötött kirándulást szervez, amit rajtad kívül mindenki őrülten imád. Néha meghívja az egész családot egy hamburgerre vagy desszertre, és ilyenkor neked is szó nélkül fizet. Mindig van egy másik srác, akit jobban bír nálad, de azért téged is elfogad.

3. Papucspapi (_Anand tollából):

Évi négy alkalommal látja a kisfiát születésétől kezdve, mert annyira fél (általában pedagógus) feleségétől, hogy az első komolyabb vita alkalmából egy nagy pofon lekenése helyett (anyunak) inkább kétszáz kilométerrel odébbáll. Tipikus vasárnapi apuka, aki vidámparkba és állatkertbe vonszolja a gyereket, és gőze sincs, jár-e egyáltalán iskolába a lurkó. Meg nem is érdekli. Bár apósjelölt korában, amikor a kisfiúnak már két diplomája van, előszerettel dicsekszik bármely szembejövő idegennek a gyermek érdemeivel, az fel sem merül benne, hogy a gyermek viszont előszeretettel letagadja az apját. A típus rendkívül jóindulatú, és perverz-inverz módon éppen ez teszi szánalmassá. Papucspapi megöregedve elvárja, hogy a menye ápolja őt betegségében, és fel sem merül benne, hogy a fiatalok nem akarnak az ő falujába költözni és kilenc hektáron gazdálkodni. Papucspapi pedagógusasszony által meggyötört lelkivilágát mi sem mutatja jobban, mint egy beszólás az esüvő előtt a meny-jelöltnek: "Kislyányom. Mondd meg nekem...de igaz becsületedre...komolyak a szándékaid a fiammal...?"

4. Multilevelmarketinges ([imi]):

jellemzője, hogy már a teljes környezetét felélte az MLM-es üzleteivel. a család összes tagjának azt a terméket kell használnia, amivel ő kereskedik. telefonszámokat kér tőled, belemászik a családod életébe, hogy előadásokat tartson nekik, felkutatja a haverjaidat, hogy elmondja miért jó az MLM. folyton azt hallod tőle, hogy most melyik szinten van a piramisban és már név szerint fújod, hoyg az országban kik vannak a legmagasabb szinten.
téged mindenáron bele akar ebbe vinni.
mindezt csak saját magáért teszi. a lánya utálja.

5. Hungarista (Gergő77):

Ha egy szemernyi kétsége is támad afelől, hogy a magyarságért őszinte felelősséget vállalsz, ki vagy tagadva. Nemzeti sorskérdéseinkben nem szavazni vagy nem tüntetni főbenjáró bűn, a langyosságot, passzivitást nem tolerálja. Ballib szimpátiával meg persze jobb, ha a közelébe se kerülsz, vagy nagyon ügyesen kell titkolnod. Jó pont, ha már legalább háromszor jártál Erdélyben, és álmodból fölébresztve is fújod a történelmi Magyarország földrajzát. Ha nem emlékszel, mikor született III. Béla és hogy hívták a feleségét, rosszalló fejcsóválást kapsz.

Az attitűd magyarázata az, hogy számára a lánya/fia sorsa a nemzet sorsában testesül meg, ezen a szemüvegen keresztül lát mindent. Életének legnagyobb pillanata - korosztálytól függően - a felvidéki bevonulás, az 56-os forradalom, vagy a rendszerváltás előtti ellenzéki szervezkedés, erről előszeretettel mesél minden egyes találkozásotokkor, és el is várja az érdeklődést részedről. Arról álmodik, hogy a ti családotok majd folytatja az ő hagyományát, vagyis rendes magyar házasságban fogtok élni, egyházi esküvővel, legalább három gyerekkel, a gyerekek nemzeti öntudatra nevelésével.

Szerkesztői kiegészítés: ha nem vagy meggyőződéses, akkor kerüld el, hogy étkezés közben hírműsorok hallatszódjanak, ellenkező esetben fél percenként hallgathatod a "Mocskos X!", "Takarodj már Y", "Mocskos komcsik!" beszólásokat. Amúgy csendben étkezik:)

6. Posthomous após (Botfülű Suzan Boyle hasonmás):

Ő már nincs, cserébe egy frusztrált, ám vasbetongerincűen magát ájhatatosnak tartó özvegyasszonyban él tovább idealizált lenyomata. "Szegény Bélám, ha megérte volna, biztosan meg tudná javítani ezt a, hogy is hívják, mondd már? Ja, I-podot". És neked minden egyes kib@szott vasárnapi ebéd után egy szellemmel kell szkanderezned.

(szerkesztői megjegyzés: ne ránk tessék neheztelni, az énekkarban hallotta ő is, mi meg elhisszük)

Egyszer kimondtam azt a szót, hogy "kő", és elmosolyodtam.

Jött egy ember, lecseszett:
"Te biztos a drágakő tulajdonodra gondolsz, ez a mosoly tahóság a szegényekkel és a bányászokkal szemben!"

Jött egy másik:
"Te biztosan a sírkövekre gondoltál, és ez kegyeletsértés, botrányos vagy!"

Jött egy harmadik:
"Te biztosan a vesekőre gondoltál, lehet, hogy ez neked vicces, másnak közel sem az!"

Jött a negyedik:
"Kőbányát akarsz nyitni, de nem hagyom, hogy elbontsd a hegyeket!"

Jött az ötödik:
"Vonatok ablakát akarod bedobálni, vandál, közveszélyes barom vagy!"

Aztán jött a hatodik, aki nem csak jött, hanem egy kicsit maradt is, majd azt mondta:
"Lehet hogy te a napsütötte, leherekített, folyóparti kavicsokra gondolsz, de nekem a szirtek hideg, nyirkos sziklái jutnak az eszembe, amelyek felsebzik a bőrt."

Ö elmosolyodott, én kicsit elszomorodtam, aztán továbbállt, és mindketten többek lettünk egy kevéssel.

A teljesség igénye nélkül szeretnék megemlíteni pár após(jelölt)tipust a saját élményeim közül. Remélem jeleztek még pár fajtát, és lehet a posztnak egy második, olvasói levelek alapján készült része. Az élmények 20-25 éves korra értendők, amikor még az egzisztenciád építgetését is csak tervezed, de a kislányokhoz fűződő viszonyodat mélyíteni szeretnéd. Így elkerülhetetlenné válik a családi bemutatkozás kényelmetlen mozzanata, amelynek során generációkon átívelő hidak építésére sarkall szíved szerelme. Tehát viselkedés minták az apukáknál:

1. Maffiózó alkat:

Általában erős váll-nyak jellemzi, a jövevényt méregeti, de amolyan nagyvilági stílusban, amely persze nem zárja ki az agresszió lehetőségét. Családszerető, a kislány döntését tiszteletben tartja, sőt igyekszik a lánya kedvében járni, a kezdő szimpátiát megadja feléd. Remek ivós-beszélgetős összejövetelekre kerülhet sor vele. Barátai ellenben kerülendők: talpnyaló májerplrolik (lásd 3. pont), jó eséllyel homályos üzletekkel rendelkező vállalkozók és keménykötésű nyugdíjas rendőrök, esetleg katonatisztek, akiket marhára nem érint meg az, hogy te a Jucikának udvarolsz. Ők nem fognak mást látni benned, mint alfahím vetélytársat, vagy csak egy nyüzüge, alázható csontkollekciót. Jobb velük vigyázni. Apuka nyilván nem fog megvédeni velük szemben, így neked kell egy kötélen egyensúlyozva megvédeni magadat úgy, hogy sebesülést ne okozz, férfiasságában ne sérts meg senkit.

Maffiózó alkathoz türelmes, családszerető, de szabadszájú, laza anyuka tartozik, mindenféleképpen nagyszerű élmény. Érdekesség, hogy a kislány a család nagyszerűségét nem érti, jellemzően lázad ellene, leszámítva azokat a szeretet-megnyilvánulásokat, amik a picsája anyagi jellegű kinyalásához vezetnek. "Az én lányomnak nem lehet ilyen gondja..."

2. Újgazdag vállalkozó:

Vele kapcsolatban egy dolgot kell szem előtt tartani: a család a marketing része. Kedvesed szülőanyját már évekkel ezelőtt lecserélte egy újabb évjáratú, dekoratívabb darabra, hiszen alakalmazkodnia kell újonnan felépített egzisztenciájának magasságaihoz. A csinos feleség, a tehetséges gyermek, a zöld gyep, az autó hangja, mind az ő nagyszerűségét dícséri. Ha megmutatja az új plazmatévéjét, illik neki megköszönni a lehetőséget. Lazaságban a maffiózó alkatra próbál hajazni, de a külsőségek miatti görcsölés folyamatos feszült, homályos fátylat von a szeme elé: ő nem a lánya miatt aggódik, hanem azért, hogy beleférsz-e a tündibündi életébe, hogy tudod-e erősíteni a félig hazug önképet, amelyért ő megdolgozott, felépített. Folyamatosan figyelve vagy, mint minden: ő nem lazíthat, máshogy nem is jutott volna ide. Figyelve lesz, hogy visszaélsz-e a vendégszeretetével, hogy elég udvariasan és hihetően dícséred-e a felesége főztjét, hogy mekkora áhítattal figyeled a szavait, hogy a szavába mersz-e vágni, hogy visszebazmegolod-e, ha ő megteszi. A legkisebb tévedésnél már kiestél a pixisből, és abban kell bíznod, hogy nem létfontosságú számára, hogy egy üzleti partnerekkel töltött welness hétvégén még a lánya barátjának erényeivel is hencegni tudjon. Hülye vagy, persze, hogy fontos!

3. Májerproli:

Alkat szerint a maffiózóra hajaz (+ pocak), önképe viszont az újgazdag vállalkozókéra hasonló.  Anyagi helyzete mindkettőnél alább van. Önmagán kívül más nem nagyon érdekli, a környezete addig, amíg saját faszaságát kell ezzel igazolni. Remek családi program lehet elkísérni, amint papucsban és bermudagatyában, feje búbjára tolt napszemüveggel, hasát kinyomva, peckes járással inget vásárol, mert mégis kell valami elegánsabb. Tartozék a nyomában tipegő, vagy belékarolva vonuló nagyasszony: szabadidőnadrág, túlzott smink, kipakolt aranyak és szoliaszott bőr. A májerprolit csak önmaga, meg a villogó hifi érdekli, sok vizet nem zavar, amennyiben nem kényelmetlenül bunkó. Ha szereted a sült kolbászt, mindenképpen bevágódhatsz nála, a jelemme további fejtegetése már a modorosra való.

4. Panelproli:

A munkásosztály fáradt képviselője, látszólag szürke és árnyékos, mint a lakás, amiben lakik. Két alfaja létezik:

a) Nem csinál különösebb felhajtást a jelenlétedből, elfogad. Anyjukra bízza a fölötted való ítélkezést. A napi munka során jópofizik annyi emberrel, hogy a magánéletében erre nincs különösebb szüksége, aránylag következetes közvetlenséggel közelít feléd. Nem fog az agyadra menni, nem erőlteti a nagycsaládi összejöveteleket. Igyekszik alkalmazkodni a jövevényhez, maga számára ia hasonló alkalmazkodást követel. Élni és élni hagyni elv alapján.

b) Felhajtást csinál a jelenlétedből, befogad. Főleg akkor, ha első hazavitt udvarló vagy, mindenáron meg akar győződni jellemedről, kitüntetett figyelemmel kezel, megosztja veled életének minden részletét, és ezt viszont el is várja, a diszkrét udvariasságon túlmenően érdeklődik családod, származásod, iskoláid, munkahelyed felől. Kommunikációs és bratyizós kényszerben szenved, mindenáron fiaként akar szeretni. Anyjuk ugyanezt teszi, aggódó szavakat mond, amikor valami nehézségről számolsz be neki, apuka ilyenkor rendre utasítja, felhívja figyelmét arra, hogy önálló férfi vagy, majd megoldod. Persze kéretlen jótanácsok tömegével azért nem felejt el elhalmozni.

5. Földműves:

Őstermelő, és nem úriparaszt;-) Jellemző kép, hogy szőrös felsőtestét szabadon hagyva ül a vasárnapi ebédhez, nem ad ő a hívságokra, ízesen cupákolva étkezik. Közben nyíltan méreget, a szeretetről a családi békéről frappáns népi mondásokkal, furfangokkal traktál, mintegy reklámozva a konzervatív értékeket, a magyar nép ősi kincseit. Őt nem szabad dícsérni, mert szereti egyszerű embernek láttatni magát, akinek a fejében mítikus bölcsességek rejtőznek. Ha anyagi javait dícséred, rosszalló pillantásával találkozhatsz. Ilyenkor a kényelmetlen helyzetet anyuka tenyeres-talpas közbeszólása menti meg: "Nehogy azt hidd, hogy nekünk annyi van, ez sem könnyű". Itt elismerően bólogatsz, aztán fél év alatt rájössz, hogy a szerénység, a sanyarú sors, és a józan paraszti értékekhez való hozzáállásodra nem azért volt kíváncsi, hogy a leányhoz méltó leszel-e, hanem hogy a betakarításnál épkézláb segítségnek bizonyulsz-e. Nem szívesen kér segítséget, de "a mi korunkan már", meg "régen volt ennyi a termés". "Nem szoktuk mi túlvállalni magunkat, segítséget meg nem kérünk senkitől"... Szóval kötelező segíteni, és nem árt, ha nem a hajtás közepén derül ki rólad, hogy egy kényeskedő városi ficsúr vagy. Ha tudsz (SuetiMueti, most ne nézz ide) nyulat hámozni, már szerencsés embernek érzeted magad.

6. lenne az entellektüell, a művész vagy az orvos, de ilyen tapasztalatom nincs...

Még az asszony ideje előttről megvan az én jó kis öblítő-mosópor kombinációm. Ahogy a fikán írtam, ez amolyan legényéletbeli maradvány: "A jó mosópor és öblítő párosítás megválasztása a nőstények becserkészésének szempontjából a megfelelő parfüm megfelelő adagolásával egyenértékű." De tényleg szeretem is az én jól bevált ruhaillatomat. Az említett fikaposztban leírtam a szagérzékenységemet, de sosem hittem volna, hogy túlmehetek idegbajban a buszos szájszagokon. Túlmehetek.

Ugye a Feleség... bocs A Feleség igyekszik szinesíteni a kapcsolatot, ezeregy apró újítást becsempészni a mindennapokba. Nem történt ez máshogy az öblítővel sem. Két évig sikerült lebeszélnem az új öblítő kipróbálásáról, különösen az aromatherapy megjelölésű illat-bűncselekményekről, de az igény, az ötlet újra és újra előjött. Így végül beadtam a derekamat. Vettünk egyet, aminek az illata nem tűnt olyan vészesnek, és tényleg: a szárítón is egész kellemes illatokat árasztottak a ruhák. Aztán egy tavaszi reggelen felvettem egy inget, a tavaszhoz illő, megfelelően friss és üde illatú parfümmel illatosítottam magam, és elindultam dolgozni.

Néha éreztem valami furcsa illatot. A buszon már a gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy "Mi ez a buziszag?".

Örömmel fordultam a velem szemben álló szájszaga felé, mert legalább azt az idegesítő, nyálas illatfelhőt elnyomta, majd kivert a verejték, amikor rájöttem, hogy ez az illatfelhő belőlem jön. Komolyan, egy pillanat alatt felment bennem az ideg, szenvedtem, önértékelési zavaraim lettek, és másra sem tudtam gondolni, minthogy bárcsak ne érezném ezt magamon. Az irodában néha megéreztem, és tényleg elcseszte az egész napomat. Eddigre persze már pár mosás lement az adott öblítővel, hiszen csak a felsőruházatom kipárolgása jutott el így az orromig. Pokoli élmény volt a ruhásszekrénnyel szembesülnöm.

Szerencsére megfelelőt hisztiztem, úgyhogy az öblítő el lett ajándékozva, és pár hét alatt mindenből eltűnt az a bizonyos illat.

Aztán jött a narancsos, ami jobb volt, de mégsem az igazi. Ami nem volt zavaró, de mégsem éreztem magam olyan jól a ruházatomban. Hiszti nélkül (asszem) sikerült kibírnom, amíg elfogyott, de a következő öblítővásárlásnál már nem engedtem. Két fajta öblítő van, amit megtűrök, és szereteném velük, vagy hasonlókkal leéléni az életem...

Nohát, a nemek közötti évődés (fujj) jegyében:

Nagyszerű megtakarítási és popularizációs érdekekből ismét előjött a parlamenti képviselői létszám csökkentése. Szép ötlet, de ha csináljuk, akkor csináljuk rendesen!

Előszöris a rendszer működését kell megvizsgálnunk: Szavazáskor a pártok képviselői a pártérdekek szerint szavaznak, az eltérés minimális, sőt többször üzemi balesetnek is minősül, ami után megrovást kap a félreszavazó. A többi dolog pedig bizottságokról és előterjesztésekről szól, tehát csupa bürokrácia.

A parlamenti döntséhozáshoz a bekerült pártoktól csupán egy-egy fő képviselőre van szükség, jelen esetben 4 főre. A közeljövőben nem sok esély mutatkozik arra, hogy ez a szám megugorjon, inkább a csökkenése esélyesebb. Tehát ül ez a 4 emberke egy kis tárgyalóban, nem kell rájuk annyit fűteni, minden reggel sorshúzással kiválasztják, hogy ki az elnök. A tárgyaló végében lelkes asszisztensek odakészítettek minden anyagot (tanulmányokat, kimutatásokat, javaslatokat), amely a döntéshozást segíti. A szavazati joguk súlyozott, a banános párté 110-et ér, a nárciszosé 70-est, a döglött galamb 10-et, az András-keresztesek 21-et. A tárgyalásról rögzített kamerák segítségével tudósíthat a királyi televízió csatorna, webkamerával netre is betehető. A háttérintézmények kérdés persze más. A túlhízott bürokráciának meg kellene maradnia, hiszen valakinek meg kell súgnia, hogy ki hogy szavazzon.

Innentől kezdve viszont a tárgyalás sem kell. Minden pártszékházba egy konzol, és azon helyből kiadhatja a szavazás állását a pártelnök.

Sőt, nem is kellene időzíteni egymáshoz, hiszen a döntéshozatalt szoftveres segítése sok lehetőséget rejt magában, amit a jelenlegi egy időben történő szavazási rendszer nem tesz lehetővé. Legyen csak egy "task list"-ként feltüntetve a megszavazandó törvények listája, a határidő végéig mindenki dönthet, a határidő túlépése esetén bünti. Még a parlamenti üléseket is helyettesíteni lehetne, nem beszélve annak a mellébeszéléseiről, hiszen, ha egy "task" mellé valaki kifogásként ír pár sort, csatol egy dokumentumot, a másiknak könnyebb azt megértenie, reagálnia rá. Mellébeszélésért bünti jár, korlátozott karakterszámú hozzászólások megengedettek, a csúnya szavak kiszűrésre kerülnek:)

E-Magyarország, hajrá!

(a Parlamentből meg csinálhatunk valami szép múzeumot)

Kimentünk az állatkertbe, amolyan munka utáni randit ejtettünk meg, még az izgalom is összejött előtte, szóval tényleg randisra sikerült. Jártunkban-keltünkben egy félreeső macskaköves kis szakaszon egy teknősre lett figyelmes az asszony, amely a számára kijelölt tavacskától távolodva araszolt.

Össze is ült a családi tanács, és hosszas töprengések, végeláthatatalan lelki konfliktusok után úgy határoztunk, hogy ez a teknős hülye, mi van, ha valaki nem veszi észre és rálép. Menjen csak vissza a helyére. Összeszedve minden férfias önbecsülésemet leküzdöttem a teknősökkel való fizikai érintkezéssel kapcsolatos minden ellenszenvemet, és szépen visszatettem a tavacska partjára. A teknős állt egy kicsit gondolkozott, aztán újra elindult, az előző irányba.

Mi meg csak néztük tanácstalanul szegény párát, amíg valaki fel nem világosított minket, hogy szerencsétlen tojáslerakás előtt van, és egy arra alkalmas helyet keres, de a jószándékú látogatók mindig visszateszik... Ha én lehülyéztem szegény jószágot, akkor mit gondolhat ő rólunk?

Apróbetűs megjegyzés: ezt azért vagy ki lehetne táblázni, vagy csak meg lehetne oldani valahogy, hogy szegény kismamának ne azon múljon az épsége, hogy észreveszik-e. Még érdekesebb, hogy mi történik, ha kikelnek a kis tekik? Az összes alkalmazott meg önkéntes egy emberként fogja átfésülni a környéket, hogy megtalálják a csöppségeket? Vagy ennyire vadonszerű akar lenni az egész, hogy még a veszélynek is kiteszik őket?

Egy kis vidámság például...

Ufók, másik világból jönnek, a földlakókkal szemben alapvető dolgokat nem értenek, és viszont. Amíg ők nem tudják, mi az a tehén, miért iszunk tejet, mi sem tudjuk, hogy mi az a dzsaggon, mi az a hekma. Szétnézek, és a Jobbik sikereinek kapcsán ufókra utaló jelenségeket látok:

Ha lenne itthon egy rudam...:P :)