FérjBlog

egy könnyebb dal a Cradle of Filth-től:

Ezt a zenekart az it crowd című nagyszerű sorozatnak köszönhetően fedeztük fel, érdemes végignézni.)

Miért kell kitiltani egy cicis kép miatt valakit, hogyha úgyis van bikinisfelvonulás, ami a maga hús-vér valójában valójában gázabb is lehet (tevepata, megkeményedő bimbók), mint egy cicifotó? Vagy az eseménynek a metamorfózis lenne a lényege, hogy a szende, szépségét teherként megélő csajsziból kurvát celebet csinálunk?

Igaz, ez most olyan félhangerős morgás, mert én ott adtam fel, amikor valamelyik szilikonlabdákkal lett szépségkirálynő... no comment.

Ez már sok nekem. Tudom, hogy sokan még melegebbre áhítoznak, de mire eljutottam a bolttól hazáig már ömlött rólam a víz. Igaz, talán nem így lenne, ha kevesebb piát cipelek. Kevesebbet inni, többet mozogni, mindig mondják...

Na majd jövő héten, folyóparton, söröcskével még kevesebbet mozgok, de legalább nem ebben a kutyaszaros városban leszek, meg nem kell dolgozni menni, meg mittomén. Szóval kitartok, addig meg összekapom magam mára, és igyekszem felrgeteges csajozós kaját készíteni kicsi nejemnek.

Ja, a busz félig lerobbant, mármint kitalálta a bácsi, hogy nemzáródnak az ajtók, aztán rájött, hogy ha lerohan meg felrohan, akkor be tudja zárni, úgyhogy végül végigjött. Pedig a bácsi is abbahagyta a ronagálást egy idő után.

Rengeteg mentőautó mászkál, gondolom a jóidő, ugye... A buszon is volt egy lány, aki néha mintha rosszul lett volna, bár neki inkább menstruációs görcsei lehettek.

Szeretlek kicsim, és iszok egy kólát, aztán úgyis ki kell még mennem a kisboltba, mert nem kaptam mindent a sparban (szép, új világ). Pedig olyan szépen rendezgetik a biztonsági őrök a palackokat: komolyan, leveszem a pezsgőt, és máris ott terem egy szekuritty, és a polc elejére teszi a következőt. És erre a feladatra ketten voltak. De csak nem csinálják ezt egész nap. Mindenesetre elismerés.

Megnézem kiolvadt-e a hús...

Szerdán akadtam a blog.hu-n a pain and hope blogra. Emptiness néven írja egy kb. 18-19 éves lány. Már az ajánlója is sok mindent elmond: "Talán kitaláltad már, hogy itt nem sok örömteli dologgal találkozol majd. Ennek ellenére csak ajánlani tudom blogomat, hisz az enyém mellett könnyűnek érzed majd az életed..."

De ez még csak az enyhe, homályos összefoglalás. A teljesség igénye nélkül futottam végig a bejegyzéseken, amelyeknek az írásmódja gyönyörű, a tartalma szomorú. Könnyen azonosultam a leírtakkal annak a könnyed, de fájó őszinteségnek köszönhetően, ami jellemzi az egészet. A betegség tortúráján felül (amiről én itt nem szeretnék semmit mondani, a blog önmagáért beszél) a szinte mindenki által ismert kamaszkori bizonytalanságok lelki gyötrődését is nagyon jól adja vissza.

Emptinessről az utolsó hír március végéről származik, de amúgyis ritkán ír, azóta pedig volt egy műtétje. Remélem, jól van...

Szerda este, amíg az asszonyt vártam belémütött a ménykű, és kirongyoltam boltba, vettem egy kis bort estére, egy kis csokit, és természetesen rózsát. Nagyon örült, bontottuk is a bort, kiültünk a ház elé, dohányozgattunk, beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Közben a kerten rendszeresen átvándoró macskák legszimpatikusabbika odajött haverkodni. És ittunk, beszélgettünk. A bor finom volt és elfogyott, mi meg belejöttünk, úgyhogy kirohantunk kisboltba, vettünk még egy üveggel. Ebből az üvegből tényleg csak egy-egy pohárnyit akartunk inni, aztán a szomszéd is feltűnt, áthívtuk, hallgattuk, beszélgettünk, és ittunk. Este 10 környékén már a puszta fáradtságtól eléggé kész vagyok, alkohollal spékelve csak izgalmasabb a helyzet.

Aztán jó éjt kívántunk, és készülődtünk a lefekvéshez. Még megpróbáltam értelmezni a Tyúkokon történteket, és megfontoltan pötyögtem a billentyűzeten, amikor szólt életem értelme, hogy gond van a redőnnyel.

A redőny persze nem egyszerűen beakadt, vagy túlszalad, hanem túl is pörögte magát, úgyhogy a nyíláson át el sem értem ujjaimmal az alját. Nosza, ablak kinyit, fedél leszed, teker jobbra, teker balra mindez a kiszálló denevérek hessegetése mellett, azaz szimplán csak a nyakamra omló portömeg fürdőjét élvezve... Mivel régi a redőny, ilyen nagy fa fedele van, amivel csak kétszer akartuk agyoncsapni magunkat.

Szóval este fél 11-kor benn az asszony egy szál bugyingóban, ablak tárva nyitva, én meg egyensúlyozok a párkányon, küzdök, szentségelek. De végül megoldódott...

A kezem jó mocskos lett, a szerelőként töltött éveimre emlékeztetett, meg persze az ablak környéke szép tenyérlenyomatos:)

Ha látok egy kis esélyt a politika felrázására, az a Jobbik mérsékelt mennyiségű képviseltetése a parlamentben (balos létemre). Legyenek annyian, hogy felszólalhassanak, beleültethessenek a köztudatba problémákat, de ne annyira, hogy döntsenek. A jelenlegi parlamenti pártok állóháborúja sajnos csak konzerválta a magyar állapotokat. De egy konzervnek is lehet ártani, ha leesik a polcról, akkor bizony behorpad, és ha sokszor esünk le (mint pl a világválság), akkor tönkremegyünk. Egyre horpadtabbak leszünk, és a végén már a felirat sem fog látszani, hogy mi is van ebben a dobozban, amit Magyarországnak hívunk.

A Jobbik talán elég lesz annyira, hogy felrázza a magyart, és rájöjjünk, hogy a nemzeti érdekek (most nem trianonra vagy a zsidózásra gondolok) igenis fontosak, lehet róluk beszélni, nem kell szégyellni őket, de tennünk is kell értük, ami, ha nem is vért, de verejtéket követel. Talán nem kurvulnak el olyan hamar, s lesz idejük egy kicsit kilépni a színpadra, és akkor már nem lehet pusztán egy elegáns beszólással a sötétben settenkedő gonosz árnynak beállítani őket.

Talán a mérsékelt, tehetetlen és/vagy popularista jelenlegi politikát sikerül kirángatni egy kicsit a pocsolyából, ehhez jelenleg a legjobb ostornak a jobbik tűnik (amit erősen kell tartani, és vigyázni vele), ijedjenek csak meg, és cselekedjenek végre.

Kedden söröztünk volna egyet shenkkel azon a helyen, ahol az asszonnyal annakidején összejöttünk. Barna Staropramen, kellemes kiszolgálás, jó zene. Szerettem az a helyet: azon ritka jelenségek egyike, amikor egy fiatalos, hangulatos kocsmában (valójában kávézó, de én nem kávézni jártam oda) a kis pultoslánykák hozzák a békebeli nívót, és megjegyzik, hogy milyen sört szoktál inni. Így olykor egy mosolygós bólintás után ki is hozták az asztalhoz az áhított barna sört. Randikon persze fel lett mérve a két igény, és nem emlékszem arra a kérdésre, amit kiejteni egy vendéglátósnak nem szabadna: "Neked a szokásos?"

Ez volt az a hely, ahol életem kicsiny értelmével megsett az első csókunk. Talán egyszer újra kinyit, addig pedig történelem marad, egy kedves emlék. ..

Másutt már írtak róla eleget, én most csendben maradok...

Szolgálati közlemény: a böngészőben megjelenő ikont az alapértelmezettről Randy Marsh orcájára változtattam. A South Park mintaapukája jellegzetesen idióta és szélsőséges viselkedéséről ismert.

Egy hét múlva megyünk végre pihenni egyet, elvonulunk a világtól, és maximum kirándulni, gintonicozni vagy borospincéket látogatni dugjuk majd ki az orrunkat a csendből s nyugalomból. Ehhez persze partnernek kell lennie az időjárásnak is, hisz egy heti programot rendesen fel tud borítani a várható hőmérséklet, felhősség.

Ugyanis, ha dögmeleg lesz, akkor egy kis délelőtti napozás után útrakelhetünk, ha nincs annyira meleg, akkor viszont pont a déli pihenő során kellene kiélvezni a jóidőt. Arról ne is beszéljünk, hogy mi lesz, ha bejön a vihar, vagy egész napos szakadó esővel találjuk szembe magunkat, mert akkor szervezés ide vagy oda, ki nem bújunk a házból... ami persze nem feltétlenül baaaj...

Amíg meg eltelik az a pár nap lehet izgulni, hogy éppen mit mond a koponyeg.hu az érintett térségre: A felső kép a hétfői előrejelzés, a másik a keddi. A szerdait meg ide sem teszem, mert a felhők szörnyen elszaporodtak. Figyeljük, latolgatjuk az esélyeket, agyalunk, hogy mit hogy, meg hogy hogy mit...:)

Merhát azé' nem volna utolsó dolog, ha a fejemen kívül egyéb testtájékaim is beszíneződnének már egy kicsit...

Az olvasók segítségét kérem: szeretnék egy normális hírportált találni. Legyen jól átlátható, de tartalmas, ne egy elcseszett bölcsész-informatikus násznép üzemeltesse, és ne legyen túl durván politikailag részrehajló.

A kurucinfo politikai elfogultságához nem férhet kétség, de bevallom: előfordul, hogy oda megyek hírekért, aztán legfeljebb rákeresek a hivatkozott forrásban, hogy mi az ő ferdítésük.

Az index kb ugyanilyen elfogult a másik irányban, csak a mindent megmondó áltudományos bulvárnívó bölcsessége mögé rejtőzve teszik. Náluk nincsenek hivatkozások sem, minden adatot a fenekükből húznak ki. Erre sokszor blogokon is morcos vagyok, néha oda lehet tenni egy cikkhez, egy utalást arra, hogy a nagyszerű felfedezést milyen úton tettük. Bár a politikai töltöttség mellett ez éppen eltörpül. Kurucék legalább nyíltan vállalják, hogy ezt teszik, és nem alamuszi hírmanipulációval próbálkoznak.

Az origo a női lapozó részt leszámítva megfelelne az elvárásaimnak, de a felépítése rettenetesen irritál, nekem nem jó érzés olvasni. A Zoom (hüpp) megfelelően ötvözte az origo tartalmi és az index formai előnyeit, még egy év és tutira kinőtte volna az oldal az egyéb gyermekbetegségeit. Napi olvasásra az index-zoom páros tökéletesen kielégítette híréhségemet.

Az egyéb médiumokhoz tartozó hírportálok sem nyerték el a tetszésemet, számomra puszta hírsaláta mind, mint a 10 évvel ezelőtti címlap volt az indexen, amivel ijeszgették az embert, aztán lehordták, hogy "deparaszt vagy, hogy ezt sem tudod, bezzeg aki már tíz éve internetezik!" - kérek engedélyt megalázkodni, talpat fényesíteni, feneket nyalni, és levegőt venni, mintegy mellékesen.

Szóval a blikk meg a nol, meg amittoménmiafittyfenék nekem nem tetszenek... Kérdés: mi van még? Mit olvastok ti, és mit miért érdemes olvasni?

kép forrása: http://www.tisza-to.hu

Az esküvőre anno ugye választhattunk, hogy milyen zenét szeretnénk hallani, illetve milyen zene hallatán szeretnénk a későbbiekben könnyezi, vagy meghatottan mosolyogni (bár ennek a veszélynek akkor még én nem voltam tudatában). A választék nem igazán tetszett egyikünk sem, úgyhogy hosszas válogatás következett mindenféle zenékből. Szerintem még a betmen forevör meg a pálpfiksön zenéje is felmerült ötletnek. A Rocky Horror Picture Show-ról nem is beszélve. Ez utóbbit azért vetettük el, mert azé mégse kéne egy tátátát-táccs mí, áj vánnábí dörtí szövegű számmal nyomni (amit nem tudok beilleszteni, mert több videomegosztó is azt mondja, hogy a magyarok kapják be). Aztán végül beugrott a White Stripes számok feldolgozása alapján készült Aluminium című lemez, amiről meg is találtuk a bevonulásra, gyűrűfelhúzásra és kivonulásra legalkalmasabb zenéket. Mindhárom szám tökéletes arra a célra, hogy az ember évek után is elmorzsoljon a szemében egy (öröm)könnycseppet.

Vagy mosolyogjon, mint teszem azt én. Egyik reggel ezt az albumot hallgattam a buszon, meg is lett az eredménye: egyébként is idiótának tarthat az utastársaim 80%-a a kettyós mosolyom miatt, de itt úgy vigyorogtam, hogyha nem lett volna fülem, a szám körbeéri a fejemet.

Talán beágyazott videók terén még nem előztük meg a puruttya blogot, így belefér egy poszt Iggy Pop tiszteletére (bár a címben Nyeső Marit idézzük). Iggy Poppal kapcsolatos első élményem valamikor 16 évesen volt egy szigetes koncert, de kb annyi maradt meg bennem, hogy egy félmeztelen őrült. Az első benyomások mindig jók:)

Ő énekli a zenetörténet talán legjobb vallomását, hát nézzük.

A férj vall a feleségnek - I Wanna Be Your Dog egy nagyon jó koncertfelvételen:

Majd a feleség vall a férjnek egy feldolgozással:

Végül kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy a Sonic Youth is feldolgozta a számot az ő verziójukban a new wave minden fájdalmát sikerül Kim Gordonnak beleénekelnie a dalba (a new wave minden fájdalma a nyolcvanas évek popkultúrájának köszönhető).

Egyszer már rátaláltam erre a képre, de azt hittem, soha többet nem lesz meg.

apró figyelmességek 4.

Mint egyéb helyen már kitárgyalásra került, a hosszan tartó kapcsolat elengedetlen feltétele a rendszeres rózsa és a puki.

Bármennyire is komikusan hangzik ez így, valójában egy mélyértelmű kijelenetéssel van dolgunk.

A rendszeres rózsa nem szorul vészes elemzésre, az apró kedveskedések, a figyelmességek olyan tüzet tudnak fenntartani egy kapcsolatban, ami sokaknak még mindig idegen.

A rendszeres puki átvitt értelme sem sokkal bonyolultabb: ne engedd, hogy bármi feszültséget okozzon benned, és ezt tálald lazán, viccesen: szellentést emlegetni halálosan modoros, a modorosság pedig olykor kizárja az önfeledtséget, fingásról beszélni közönséges, a bélgáz pedig egyenesen tragikus. A problémákat lazán kell tálalni, és lazán kell felfogni. Ha felpuffadunk, vagy a partnerünket kényszerítjük felpuffadásra, az nem vezethet jóra, nemigaz? :)

No, ugye a hétvégi programterv változott párszor. Ma reggel a kv után sikerült kitalálni, hogy mikor hova megyünk, szép sorrendben a házkörüli teendőket is besztottuk. Aztán kimentünk egy cigarettára...

...és elkaptak a szomszédban lakó nyugdíjasok. A kölcsönös házitermény csere (salátát káposztáért, hagymát uborkáért) közben természetesen a pálinka is előkerült. Meg már régen beszélgetettünk velük, mert az első tíz percben nem tudtunk megszólalni sem (az udvarias kérdéseket, és a hümmögéseket leszámítva). De ez csak 2 pohárkáig tartott. Honnan szedik a nyugdíjasok ezeket a finom pálinkákat? Tessék sírni: házi palackozású pezsgőt is rendszeresen szereznek. Meg ágyaspálinkát csinálnak néha. Mi meg örülünk, hogy a szomszédban lakunk, és nem kell még az utcán kacsázni, illetve buszra tántorogni...

BLOG: Működésünket konyhai baleset miatt megszakítjuk, helyszíni közvetítés következik:

HK: Üdvözlök mindenkit! Itt vagyok a konyhában, mint a szemtanútól megtudtuk, az étel nem a sütőbe borult, hanem kivétel közben a sütőajtóra és a földre. Szerencsére ez a második fele volt az ételnek, és ennek is csak harmada ment kárba. A Családi Balesetelhárító Szolgálat példás gyorsasággal reagált, kiérkezésünkre a sonka és krumplikockák már begyűjtésre kerültek, csupán pár borsó gurult ellenőrizetlenül a konyha területén.

BLOG: A vacsorában jelentős károk keletkeztek? 

(a kép innen)

HK: Mint mondtam, a teljes vacsora mintegy a negyede kerülhetett a földre, a félig kész állományból, állítólag az alufólia levétele okozta a tepsi elmozdulását. A CsBSz munkatársai már megtisztították a sütőajtót, így a ki nem ömlött étel készítése tovább folyik.

BLOG: Azt mondtad egy adag már készen van, mit tudsz erről mondani?

HK: A kész étel a tanúk szerint megfelelő minőségű, kellően pikáns és tavaszias, de végső ítéletet csak a feleség hazatérte után mernék mondani.

BLOG: Amíg ide írogatsz, nem ég oda a maradék?

HK (el, majd vissza): A jelek szerint most kezdett el újra rotyogni, de kontroll alatt tartják. A CsBSz szerint sikerült a károkat helyreállítani, így reális esély mutatkozik arra, hogy a balesetről az asszony csak a blogon keresztül értesüljön.

BLOG: És mennyire viselték meg az embereket az események? Milyen a hangulat?

HK: Az első üvöltve felszakadó "KURVA ANYÁD!" után némi nyugtalan morgás, és tanácstalanság jellemezte a jelenlévőket, de a helyreállítási munkálatok gyorsasága mindenkit megnyugtatott. Mondhatni: a hirtelen ijedtség rányomta a bélyegét a hangulatra, de nem érzem targikusnak... (csend) Most mintha történne valami, úgy nézem, perceken belül kész az étel, később jelentkezem, a szó a BLOGé.

Nos, miután beletörődtem az egész hétvégi pihenésbe, és jól beosztottam (szombat: munka, pihenés; vasárnap: takarítás, vásárlás), az asszony kitalálta, hogy mégis hazajön este. Így egyből bejön plusznak a programok közé a főzés is, amit meg kell előznie a vásárlásnak, pihenni csak akartam ma egy kicsit, a munkához viszont kurvára nem volt már kedvem. Annak ellenére, hogy elsőre elég tragikusan tudom megélni, ha a terveimbe belepiszkálnak, egész jól viselem, kész is az új terv, tudom, hogy mit fogok főzni, stb:)

Az egésznek a tanulsága az, hogy a házasság mindkét részről napi 24 órás műszak. Még akkor is, ha úgy tűnik, van egy nyugis estéd, bármikor kiderülhet, hogy az csupán illúzió, mert kettőtökön kívül álló okokból 200km távolságból is fenekestül fel tud fordulni a napod.

Az élet aranyszabálya (ha már fenekestül fordul fel a nap): lásd mindig szépnek a feneket, ami eléd kerül!

Úgyhogy megyek boltba, bevásárlok, és főzök valami olyat, amivel leveszem a lábáról:)

Ha már a reggelt egy rettenetesen vidám számmal kellett kezdenem (kényszerem volt rá, no), a folytatáshoz egy kellően őrült banda szükséges. A Toy Dollshoz kell egy kis gyomor, de ha elsőre nem hányjuk ki, akkor rájöhetünk, hogy vidám zene, tele eneregiával (meg biztos vitaminokkal is). Sosem hallgattam őket módszeresen, viszont annál jobb félévente előszedni, és felpörögni:)

1. A jóképű-sármos-megfelelő izomzatú Ricky Martin helyett a mégjóképűbb mégsármosabb mégizmosabb (LOL) punk horda adja elő a livin la vida loca-t: