FérjBlog

Kedvenc zenekaromtól egy könnyen emészthető darab:) Viráglelkűeknek a további kutakodás nem javallott.

Összegzés Amerika legboldogabb családfőjétől:)

A FérjBlog(TAPS!) immár egy hete üzemel, eme ünnep alkalmából szeretném megköszönni a látogatásokat, kommenteket (TAPS, FÜTTY!). Mivel a gúgli análizét csak két napja aktiváltam, a földrajzi helyetekről csak annyit tudok mondani, hogy volt itt valaki a balti államokból, de nem osztotta az észt (KACAJ!).

Mókás keresések nem voltak (FÚJ!), de bízom, benne, hogy ez változik majd (TAPS!). A fika kontesztről megmaradt egy sört pedig talán megkapja majd az első hímnemű kommentelőnk (Hölgyek: TAPS!).

Működésünk legnagyobb eredménye, hogy eddig minden este egy reggelig tartó szűkkörű blogtalit sikerült összehozni (TAPS!). Szombaton sajnos nem lesz az asszony, szóval megszakad a hagyomány.

Köszönöm figyelmeteket és kitartásotokat! (meg a sünöket) - TAPSVIHAR!

Az egész HP őrületről megvan a magam kis véleménye, amit egyszer majd kifejtek, vagy nem. Az asszony szereti, szóval, na... majd lesz valahogy...

A Harry Potterért nagyon sok fiatal nő rajong, amikor elkísértem drágámat az utolsó könyv megvásárlásakor, a pénztárnál kígyózó sorban meg is állapítottam, hogy az egyedülálló fiatal férfiak (az egykori önmagammal együtt) mekkora idióták, mert ide kellene járni csajozni. Tökéletes stratégia: szorongatni a sorban a könyvet, véletlenül szóbaelegyedni az előttünk vagy mögöttünk álló csinos lánnyal. El lehet mesélni neki, hogy mi is nagy érdeklődéssel olvassuk, bár a könyvet az unokaöcsénknek vesszük (semmi esetre sem unokahug!), mert neki és beteg édesanyjának fel szeretnénk olvasni belőle hideg téli éjszakákon. Ha nincs ilyen, akkor hirtelen feledékenységet tettetve visszamenni még valamiért, és reméljük, hogy az a hülye buzi előttünk nem akarja foglalni a helyet, és a sor végére egyszer majdcsak bekerül valami jobb hús.

Nos Harry Potter kb ennyire foglalkoztatott, meg egy részt meg is néztem a moziban, örüljön egy kicsit a drága. Meg az összes többi részt is láttam már itthon, de Hermione istennek sem akar rendesen mellesedni. Aranyos meg minden, csak mégsem az igazi. Aztán jött egy video, ami jót tett a HP-nek, és férfiként maximum annyit bánkódhatok rajta, hogy a sztori nem teljesedik ki:)

Viduljatok:

Nem azt mondom, hogy amit a jelenlegi kormány csinál, az jó, de olvasva a Blikk (nembeszóni!) cikkét az ellenzék programjáról egyenesen kétségbeejtő.

A két lényeges pont:

1. kkv-k támogatásának növelése

2. áfacsökkentés

Ez a két pont bizony a társadalmi különbségek növelésére való. Születésedkor eleve elrendeltetetett vagy, maximum a gyermeked érezheti meg azt, hogyha a kasztok közötti vándorlással próbálkozol. A két kaszt a dolgozó és a vállalkozó.

1. Támogassuk szegény kis és középvállalkozókat, azokat akik eltitkolják a jövedelmüket, akik nem hajlandóak bejelenti teljes munkaidőre a beosztottaikat, azokat, akik ezzel a dolgozókat lopják meg. Azokat, akik ezzel a gyermekvállalási kedvet csökkentik (nem mindegy, hogy mennyi jövedelem után jár a juttatás). Az meg sem fordul senkinek a fejében, hogyha mindenki bevallaná, kevesebb lenne a közteher, normálsiabb lenne az egészségügy. Mindegy a rabszolgaréteg alkalmazkodjon, és pusztuljon bele, ha megpróbál becsületesen kitörni a helyzetéből!

2. Ugyenez csak cifrázva: az áfacsökkentéssel azt érjük el, hogy a közteherviselés arányaiban ismét a bevallott jövedelemmel rendelkező dolgozói réteget érinti jobban, mert amíg szegény Magyarország felvirágoztatásán dolgozó becsületes Keleti pályaudvar előtt maffiázó taxis, nem fizet szja-t és áfát sem annyit, addig a hülye paraszt fizeti helyette is szja-ban mindazt, amit az áfacsökkentéssel megspóroltunk mindkettőnek.

Így kell ezt: esélyegyenlőség, korrektség, demokrácia.

Már a jelenlegi helyzet is alapot adna arra, hogy polgári peres eljárást indítsunk az állam, vagy ismeretlen elkövetők ellen. Statisztikák, és szakértői elemzések szerint az egy főre jutó be nem vallott jövedelem havi 50.000 forintot tesz ki. Durva becsléssel élve ez havonta olyan 25.000 forint, amit az egészségügytől, a szociális intézményektől, és az államtól vesznek el. Egyszerűsítve az arányokon: a bevallás esetén 25%-kal nagyobb lenne az adóbevétel, tehát az szja-t ennyivel lehetne csökkenteni (és a munkaadói járulékokról még nem beszéltem), egy átlagjövedelemmel rendelkező embert havi 15.000 forinttal károsítanak meg az adóelkerülők. 10 év munkaviszony után ez 1.800.000Ft kamatok nélkül...

Kedvenc jelentünk a Roncsfilmből, házastársi idill tele nagy igazságokkal:)

Az ember nősülés után máshogy nézi a nőket. Ez nem a házasember "bölcsessége", hanem egyszerűen kiegyensúlyozottabb az ember, és képes szexuális kényszer nélkül gondolni/nézni a nőkre. A szűzkurvaság fogalmát páran már próbálták megfogni, de rettenetesen szubjektív a dolog, és a legtöbben szerintem ott cseszik el a definíciót, hogy a szűzességet szó szerint, míg a kurvaságot árnyalt értelemben, a szitkozódás egy fajtájaként értelmezik. Én szeretem fordítva megközelíteni a dolgot: szűznek nem szűz (csak szűzies próbál lenni), viszont a gátlástalan haszonszerzés motiválja.

Tehát a szűzkurválkodás definíciója (by azallamenvagyok): olyan viselkedésforma egy nő részéről, amikor egy férfit a gesztusaival, viselkedésével egy későbbi szexuális aktus lehetőségével hiteget, pusztán haszonszerzés céljából. A szűzkurválkodás egy aljas átbaszás.

A remélt aktust persze eszében sincs megejteni, holott a testbeszéde (esetenként beszédtéma is) félreértehetetlen. A remélt haszon lehet tárgyi (ital, mozijegy, gondolom, vannak olyanok is, akik nagyban utaznak), vagy szellemi. A szellemi haszon a gyakoribb: pillanatnyi odafigyelés, udvarlás, egy jól használható lelki szemetesláda, az (ex)pasi féltékennyé tétele.

A szűzkurválkodás velejárója a visszautasítás, amelyet a legtöbben igyekeznek a haszon növelésére fordítani. Ennek legjobb módszere a visszautasítást lelkiismeret-furdalás generálásával egybekötni, mintegy megalázva a kanos fószert otromba férfi-viselkedése miatt úgy, hogy a hitegetés megmaradjon. Jellemző mondatok: "Ez nekem túl gyors", "Nagyon aranyos vagy, de ez még korai", "Kicsit rosszul érzem magam a pasim miatt, ezt nem kéne... De olyan jól érzem magam veled!" "Ne érts félre, minden nő ilyen pasira vágyik, de még kicsit bizonytalan vagyok." Így amennyiben az áldozat nem vette észre, hogy átverés áldozata, szidhatja magát, hogy el akarta kapkodni a dolgot, és igyekezni fog, hogy ne csessze el ezzel a csajjal a randit. Azaz még jobban fog figyelni, vesz még egy italt, és olyan mozifilmre is beül, amitől áll a szőr a hátán.

A szűzkurvasálkodást egy dolog árulja el igazán: a pengeélen való táncolás feszültsége, a koncentráció, az odafigyelés, hogy meddig mehet el, és meddig kell elmennie. Szerencsére a megszeppent kislány szerepet nem tudják maradéktalanul visszaadni: eleve a szex meglebegtetése kizárja ezt, csak fel kell ismerni a viselkedési paradoxonokat, aztán adni még egy esélyt: finom letámadás, aztán ha visszautasít, el lehet húzni. Mindenki boldog: te megszabadultál tőle, ő is megkapta a lelkizését, plusz még egyszer megtapasztalta, hogy milyen disznók a férfiak ("Én nem akartam tőle semmit, nem tudom, hogy képzelte!"), ettől pedig önigazoló boldogság járja át a lelkét. Ha meg tényleg akar tőled valamit, akkor nem hagyja hogy elcseszd az egészet, belátja, hogy kettőtökön múlik, elnéz egy botlást, vagy besegít a dolgok alakításában, azaz nem hagy magadra a bajaiddal.

Ez a viselkedésforma mindig is irritált, szerintem nem kell magyarázni, hogy miért. Nem kell áltatni a másikat bármilyen viszonyban is vagyunk, egy kis korrektséget bárki megérdemel. Még az elejére visszakanyarodva megjegyzem, hogy az áltatás szempontjából a szóösszetételben a kurva sem stimmel, hiszen az örömlányok abból élnek, hogy nyílt lapokkal játszanak. Persze a szűzkurvaság általában nem tudatos (legalábbis férfiként bízom ebben), és talán éppen ezért olyan bosszantó jelenség...

...aztán azért, mert sikerült ötször meghallgatnom, majd ma hazafele a buszon az eszembe jutott, és nem megy ki a fejemből:

 Mindenkinek, aki szereti:)

Kedves Nejem!

Tudatnom kell veled, hogy szerencsésnek érzem magam. Örülök annak, hogy behálóztál, alattomos módszerekkel öntözted olajad az irántad táplált érzelmeim tüzére. Örülök, hogy megadtad a lehetőségét annak, hogy ezt időben felismerjem, és a csapdát önként és dalolva zárhassam magamra, azaz életünk összekötésébe önszántamból mehessek bele. Visszagondolva szórakoztatónak tartom bizonytalanságnak álácázott rafinériádat, és elismerem tehetségedet, mellyel úgy mutattad meg a hibáidat, hogy elfogadhassam, szerethessem őket, sőt, némelyiket egyenesen jó tulajdonságnak véljek.

Köszönöm:)

Nem szeretem a sztereotípiákat, főleg, ha embereket bántanak vele, igyekszem kerülni őket. Mindig nyitottnak kell maradni, és a nyitottság közben felhasználni azt, amit átéltünk, vagy amit más átélt, a normális. Mármint ennek kellene lennie. A sztereotípia egy hülye elképzelés.

Egy ideje kedvenc nő-férfi sztereotípiám, hogy a nők több dologra oda tudnak figyelni egyszerre, amíg a férfiak csak egyre: Persze volt olyan csajom, akihez nem lehetett hozzászólni, ha port törölt a polcon, mert leüvöltötte az ember fejét, hogy kizökken (a portörlésből), meg neki koncentrálnia kell. Nekem közel sem volt ilyen problémám. Pedig kellett volna, hogy legyen, mert akkor a másik polc letörlése közben nem tudok arra gondolni, hogy de megalázó volt, pedig csak kedveskedni akartam. Ezen elfilózni meg mennyire nőies...

Szóval én most akkor valójában egy leszbikus nő vagyok, aki örül annak, hogy farka van?

Egyszerű szituáció: a legényember és a házasember dohányoznak a kapualjban. Az utcán kirittyentett ifjú hölgyek feneket riszálva igyekeznek munkába. Némely jobb darabnál szem kigúvad, szó megszakad, majd ahogy a kellemesen ringó fenék eltűnik a sarkon a következő párbeszéd zajlik le.

Házasember: Húbazmeg, ez nagyon ott volt!

Legényember: Jaja, de te maradj csak csendben, ott a gyűrű az ujjadon. Ilyenkor aztán bánhatod, hogy megnősültél.

Házasember: Hm, tudod, ha megénzünk egy ilyen formás kiscsajt, aki úgymond felizgat, én hazamegyek, és lendületből ledöntöm az asszonyt. Te meg hazamész, és...

Legényember: Bazmeg!

Ha a családi kassza mérlege a hiány felé tolódik, és a jelek szerint ez a tendencia megmarad, akkor az ember - normális esetben - megpróbálja elkerülni az eladósodást, és cselekszik.

Rövidtávon, ahhoz, hogy hónapról hónapra meglegyünk, csökkentjük a kiadásokat: nem veszek annyi bélízt, leadok mindenféle igényeimből (sörözés, parfüm, stb), spórolunk a gázzal, villannyal.

Középtávon befektetek pár apróságba: a kiskertbe több zöldséget ültetek, hogy több legyen, és ne kelljen megvenni, beszerzek energiatakarékos kis izéket, olcsóbb albérletbe költözünk, egyebek. Szóval igyekszem újabb kiadáscsökkentéseket véghezvinni. Ezzel egyidejűleg az azonnali bevételnövelésre is törekedni fogok: pár maszek munka, esetleg másodállás. Ezen felül a jelenlegi munkámból (szakmámból) is megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni, újat keresek (ahol pl kifizetik a túlórát is), átpártolok a konkurenciához, stb. (a képett innen szedtem)

Hosszútávon pedig (azon felül, hogy a befektetésekkel elért költségcsökkentéseket továbbviszem) mindenféleképpen a bevételnövelésre fogok koncentrálni, hiszen nem akarok én (sem) nyomorogni, tehát a célom, hogy minél kényelmesebben minél többet keressek. Elmegyek nyelvet tanulni, akár a tartalékok részleges feláldozása árán is, tájékozódok a munkaerőpiacon, és egy kifizetődő másoddiplomába kezdek.

Nézzük, mi történik az államháztartásban:

A jelenlegi kormány válságkezelésében (de ne áltassa senki magát, semelyik sem csinálná másképp) hosszú- és középtávú elképzelések nincsenek. Egy végtelenített rövidtávú válságkezelést művelnek, ami (élve a családi kasszás hasonlattal) a nyomor hosszútávú stabilitásához vezet, az adott környezetben. Ha pedig a környezet változik (tűz, víz, betegség), akkor még lejjebb csúszunk...

Vagy csak nekem hiányzik az a távlat, hogy a jelenlegi megszorítások után egyszer el fogjuk érni a bevételnövekedést is?

A porontyos pelenkázótáska verseny résztvevőit megirigyelvén mi is elkészítettük a pocakfotót. Azon felül, hogy eleve esélytelen lennék a pályázaton, megállapítható, hogy a 83. hétben igen kicsinynek minősíthető ez a has. Bár ahhoz képest, hogy mindigis vékonka gyerek voltam, azért ez is sok. És nem, nem vagyok 82 kilo, csak be voltam rúgva, és egy tizessel félrenéztem a mérleget!

Ma a tegnapihoz képest fordított ébredés állt be, így amíg én még kómáztam itt a gép előtt, ő sertepertélt a konyhában. Aztán egyszercsak az almás süti ott díszelgett a konyhaasztalon.

Én meg csak pislogok csipás szemekkel, hogy mi van:)

Ő: Olyan jól esik, hogy rendszeresen hozol nekem virágot!

Én: Látod, nekem is ilyen jól esne, ha néha hoznál egy sört.

És azóta néha hoz:)

Egyik este, egy üveg bor elfogyasztása közben kitaláltuk, hogy legyen egy blog rólunk. Meg a mi kis életünkről, bizonyítván, hogy lehet örömmel is megélni a mindennapokat. Még ha tenni is kell érte :)

Egy barátunk küldte át az alábbi videót, szerintem illik ehhez a naphoz:

Miután magamhoz tértem, szöget ütött fejembe egy gondolat, úgyhogy gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem (eddigre már kinyitott a virágbolt), a félkómásan kijövő nejemet visszazavartam még fél órát aludni (Ne rontsd el a napom, asszony!), és irány bolt.

Vettem jégkrémet (csokis-vaníliás), Baileyst, csokis kekszet, rózsát. Útközben csak két ismerőssel találkoztam (akinek barátja a virágboltos, így jár), de aztán soványmalac-vágtában egész gyorsan hazaértem.

Lefőztem a kávét, az ment a pohár aljába, rá a jégkrém, a tetejére pedig a likőr. Mellette kistányéron a keksz, és az üvegpohár esetleges elrepedésétől rettegve léptem be a hálóba. Szerencsére jól sikerült a meglepi, sem a neszek, sem a kiszámíthatóságom nem árulta el a pontos célomat, de ha el is árulta: a mosolygós ébredés a lényeg.

A konyhaasztalon várakozó rózsát persze csak később (kilépve) vette észre…

Adagolni kell a dolgokat, nem lehet egyszerre mindent:)

Utoljára valamikor 15 éve éghetett le annyira a fejbőröm, hogy hámlani kezdjen. Meg múlt hétvégén. Fel se tűnt, csak egy kicsit húzódott a bőr az 1-2 milliméteres hajszálaim alatt. Reggelente se vettem észre semmit: fejmosás zuhanyzáskor, (mivel a veszéllyel tisztában voltam) jó alaposan. Aztán a munkahelyi mosdóban jött többször is a felismerés, hogy biza hámlik a fejem búbján a bőr. (Lehet, hogy mégsem a természetes kisugárzásom miatt mosolyogtak rám a nők?) Nem egy hálás dolog: hülyén néz ki, nyilvános helyen meg nem is intézhető az eltakarítása. A ma reggeli teszt eredménye negatív, úgyhogy irány a szabadba, ahol lesülhet újra. Még mindig jobb, mintha önbarnítótól lenne sárga az orcám.

Jellemző: szombat reggel 7-kor már ébren vagyok. A mait éppen rá lehet fogni arra, hogy este hamar kidőltem, de nem áltatom magam: általában győz a bioritmusom. Merthogy nekem van olyan. Ahogy megjelent, először szokatlan volt, mi több dühítő: elmentünk cimborával valami hajnalig tartó mulatozásba, és csak négy sört kellett innom, ahhoz, hogy kész legyek, a többit elintézte az alhatnékom. Aztán beálltam rá és elkezdtem élvezni. Az aránylag kiszámítható ébredés szépsége: eggyel kevesebb morognivaló reggelente, és ha a tv2 sem este tízkor kezdi a doktorház adását, akkor még azt is meg tudom nézni:)

Életem kicsiny értelme még alszik, engem meg nyugtalanít a tudat, hogy este még terveztem valami tevékenységet ezekre az órákra, most meg lövésem sincs, hogy mi lehet az… Iszok még egy kávét.

Tegnap pörköltet főztem vacsorára, mert tudom, hogy szereti. Illetve megbeszéltük, hogy az lesz. Hős férfi (mi több: FÉRFI) voltam, mert annak ellenére, hogy a disznóhús felvágását valahogy nehezen viselem, gyönyörű szép pacamentes kockákat sikerült gyártanom abból a combból. Mindig mondom: a jó pörkölthöz (két személyre) olyan háromnegyed üveg vörösborra van szükség. A maradék egynegyed megiható. Természetesen a háromnegyed üveg elképzelésből a főzés során fél, esetenként egyharmad üveg lesz, attól függően, hogy mennyire viselnek meg az előkészületek.

Most nagyon megviseltek, ezen felül kicsit sok levet löttyintettem a husira, így órákig tartott, hogy lefőjön a víz róla. A bor pedig ott volt kinyitva az asztalon…

Miután a blog.hu tele van szinglikkel, anyukákkal, társkeresőkkel, szakítókkal, férfiakkal akik félrelépnek, férfiakkal, akik fizetnek azért, hogy félrelépjenek, itt az ideje megnyitni a blogot a boldog házaséletről. Remélem egy-egy posztot a nejem is megejt majd ide. A tartalom kötetlen lesz (várakozásaim szerint), szinte minden ami az egy énblogban egyesült két összetartozó énnel megtröténik. Ami foglalkoztat minket. Miegyebek.