Ez már sok nekem. Tudom, hogy sokan még melegebbre áhítoznak, de mire eljutottam a bolttól hazáig már ömlött rólam a víz. Igaz, talán nem így lenne, ha kevesebb piát cipelek. Kevesebbet inni, többet mozogni, mindig mondják...

Na majd jövő héten, folyóparton, söröcskével még kevesebbet mozgok, de legalább nem ebben a kutyaszaros városban leszek, meg nem kell dolgozni menni, meg mittomén. Szóval kitartok, addig meg összekapom magam mára, és igyekszem felrgeteges csajozós kaját készíteni kicsi nejemnek.

Ja, a busz félig lerobbant, mármint kitalálta a bácsi, hogy nemzáródnak az ajtók, aztán rájött, hogy ha lerohan meg felrohan, akkor be tudja zárni, úgyhogy végül végigjött. Pedig a bácsi is abbahagyta a ronagálást egy idő után.

Rengeteg mentőautó mászkál, gondolom a jóidő, ugye... A buszon is volt egy lány, aki néha mintha rosszul lett volna, bár neki inkább menstruációs görcsei lehettek.

Szeretlek kicsim, és iszok egy kólát, aztán úgyis ki kell még mennem a kisboltba, mert nem kaptam mindent a sparban (szép, új világ). Pedig olyan szépen rendezgetik a biztonsági őrök a palackokat: komolyan, leveszem a pezsgőt, és máris ott terem egy szekuritty, és a polc elejére teszi a következőt. És erre a feladatra ketten voltak. De csak nem csinálják ezt egész nap. Mindenesetre elismerés.

Megnézem kiolvadt-e a hús...