A fikázás, véleménynyilvánítás gyakran megköveteli a stílusgyakorlatokat, az apró színfoltok alkalmazását. A takony legyen színes, és változó állagú: nem lehet folyton kemény, és többre nem képes, mint egy kijelentésre, hogy Kovács Jenőke hülye, és nem lehet állandóan nyúlós, slejm-szerű ragacs, ami vég nélküli ámokfutásában pusztán öncélúan fröcsög (egoista önigazoláskeresés, a vélt szellemi fölény elérésének primitív módja). Ez utóbbira Merle szavai jutnak az eszembe, mármint nem konkrétan a szavai, mert nem tudok franciául, de még a fordítás sem ugrik be pontosan: “Önnek annyi szar és fos hagyja el a száját, hogy minden bizonnyal összekeveri azt az alfelével”.
Tehát, a mértékletes szarozás és a változatosság jegyében a Bada-Dada nagyszerű alkotásának átirata következik az autózó fiatal hölgyekről:

Kislány kocsit hajt!
Kisminkelve, csinosan, büszkén Kislány kocsit hajt.
Kislány reggelizik.
Kislány kocsit hajt fontosságának teljes tudatában.
A prolik nyomorognak a villamoson,
Kislány pedig kocsit hajt.
Kislány kocsit hajt, nőies méretű, városi gépjárművet.
Jaj, Kislány! Hogy hajtod a kocsit.
Kislány, nézd! Egy ismeretlen megy a járdán, és nem lép le
az úttestre, mert akkor talán egy kis veszély fenyegetné.
Kislány legyint, és Kislány kocsit hajt.
Kislány tudja, hogy helyes munka és időbeosztással
Minden nehézséget át lehet hidalni.
Gépjárműve dugóban döcög, és Kislány reggelizik.
Kislány siet, és disznómód tömi a pofáját, mert ő elfoglalt személy.
Kislány a szememben egy fontoskodó picsa,
A feleségem a legdrágább nekem a világon.
A kislánynak pedig autója van
Sikerült a terve,
Mozgáshiányos életmódja miatt nagy lesz a feneke,
És vetethet magának fittness bérletet.
A drágám feneke szép.
Mert mozog eleget, és így este velem lehet..
Vége.