átalakult a poronty blog. átköltözött a díványra. ezzel új folyamat vette kezdetét, aminek sokan nagyon nem örülnek, én meg annál jobban. végre értelmes, normális és érdekes cikkek vannak, objektívek is, én kiérzem belőle a jószándékot és az odafordulást. ez annál is örömtelibb változás számomra, mert a régi poronty blog olvastán nekem teljesen úgy jött le, hogy a nők onnantól, hogy megfogannak, átalakulnak kis forrongó, agresszív, állandóan pattogó húsgombócokká, akik az anyaságukra hivatkozva mindent tudnak és mindenkit jól kiosztanak. egyszerre szórakoztató és félelmetes ez a jelenség, nem valami jó az a tudat, hogy ilyen nénik nevelik a gyerekeket, akik majd felnőtté válnak, szegények.
nekem még nincs gyerekem. de ne is jöjjön senki azzal, hogy akkor mit írogatok én itt, mert nem tudhatom, mi az, gyereket szülni, meg nevelni. ez amúgyis egy nevetséges érv, hiszen, bár a kommentelők alapból elutasítják itt, azért az ember csak próbál ráhangolódni a gyerekvállalásra. így is, úgy is.
őszintén szólva, kicsit elképeszt, mennyire túlmisztifikálják manapság az anyaságot. persze, csodálatos dolog, én is szeretném majd megtapasztalni, de nagyon fogok igyekezni, hogy ne váljak unatkozó kismamává, aki harcosan mindent arra foghat, hogy neki gyereke van. ezért neki joga van. ezért neki szabad. szabad megsértődnie, kiakadnia, ha valaki esetleg nem ért egyet vele valamiben (legyen az gyereknevelés, párkapcsolat stb.), zászlajára tűzheti a közös szoptatás ügyét (ami az egyik legperverzebb kezdeményezés, amiről mostanában olvastam), leszarva, mit gondolnak mások, akik nem anyukák.
Az anyuka egy felsőbbrendű élőlény, elsőbbséget élvez, azzal áltatva önmagát, hogy mindezt a gyerek miatt teszi, pedig dehogy! Kizárólag csak önmaga miatt, mert ő csak ki akarja élvezni, milyen maga az anyaság - nem pedig tanulni és tapasztalni.
Ez az, amit a régi poronty blog sugallt nekem.
Régen a nők tették a dolgukat. Szültek, dolgoztak, háztartást vezettek, segítették egymást, amennyire lehetett, nem támadtak rögtön, hanem elfogadták a segítséget. Én így látom, így láttam magam körül.
Szültek gyerekeket, örültek és tele voltak félelmekkel, ugyanúgy mint ma, de mindez természetes volt számukra, a női élet velejárója, nem valami szentség, hivatkozási alap, amivel a másik ember lenyomható.
Persze a mai világ csak összezavar, ez az internet hátránya is, de őszintén remélem, hogy nem fogok meghülyülni kismamaként, nem hagyom majd magam összezavarni.
Egyszer talán bővebb posztban is fejtegetem mindezt, de most nagyon kikívánkozott..:) Tudom is már: az alázatról fog szólni...