Péntek reggel a villamosra felszállt egy 25-30 körüli csaj, méretesnek mondható fenékkel... Meglátta, hogy mennyien vannak a villamoson (sokan, de nem a négyeshatos mércéjével), és elkezdett grimaszolni, aztán mint egy pöffeszkedő 50-es néni, talált magának egy helyet, és leült. Természetesen trampliterpesztéssel, térd fölé érő szoknyában... A trampliterpesz ugye általában testes nénik jellemzője, akik rövid szoknyát vesznek fel, de nem tudják keresztbe tenni a lábukat, meg össze sem szorítnai, szóval a nagy fekete bermuda háromszög elnyeli a fényt a két sonka között. Ez a csaj is ezt tette, pedig nem volt annyira husi, hogy csak így legyen kényelmes neki, hőség megint nem volt, szóval szerintem a nunit sem kellett szellőztetni. Enyhe figyelmetlenség, vagy igénytelenség. Az arca ülés közben is pöffeszkedő maradt: kicsit megemelt orr, enyhén leengedett szemhéjmak, megvető grimasz.

Aztán két megállóval odébb felszállt a Kis Karikás Szemű 20-as. Addigra már nem voltak olyan sokan, de ülőhely csak a Pöffesszel szemben volt, kiscsaj, mint a villám, ott termett, leült, testtartása elárulta, hogy 5 másodpercre meglelte az élet értelmét (ember, küzdj, és ülj le a villamoson!). A trampliterpeszes mindezt a szokásos megvetéssel nézte végig, biztos a zsírpárnák hiányát és a fürgeséget vetette meg a Kis Karikás Szeműben. A kéjelgő harmincas fazon, aki a nem nyíló ajtó mellett, tagjait lóbálva kapaszkodott, elengedett egy félmosolyt (ez voltam én), majd erre a mosolyra hirtelen válaszolt a szemüveges, aki lemaradt az ülőhelyről. Ekkor tűnt fel, hogy a KKSz által elfoglalt helyért egy 20 év körüli fiú is versenyben volt, de a KKSz hamarabb csapott le. Ne tessék képzelegni, udvariasságról szó sem volt 20ÉKF részéről, gondolom, utólagosan ezt próbálta rejtegetni  a mosollyal.

Ilyen nehéz az élet ebben a városban! Szegény ifjainknak reggelente hősként kell küzdeni a megélhetésért, az ülőhelyért...