Balgaság azt hinni, hogy a vallásosság bármit is számíthat, egy ember megismerése, milyenségének felfedése során a legfontosabb, hogy miként viszonyul az illető a saját tudásához és hitéhez, erre készítettem egy szemléltető ábrát:
Egy kis értelmezés a mindennapi életből: találkoztunk már mindannyian olyan hívővel (legyen az keresztény vagy krisnás vagy mittudoménmi), aki a hitét TUDÁSNAK éli meg, és nagyon sok, olyan "nem hívővel", aki TUD (és kurva okos). Őket általában seggfejnek (a wordnek bármennyire is nem tetszik ez a szó) éljük meg, kérdés, hogy mekkorának.
A másik oldalt is ismerjük: a kiüresedett nihilistát vagy a vallásba csak kapaszkodó, de abban igazán nem hívő embereket, sőt, az életképtelen nyulakat, akik önbizalomhiányuk miatt képtelenek egyről a kettőre lépni.
Nem lehet ítélkezni, hogy melyik a jó út, talán az sem igaz, hogy a középút mindig arany, ezt döntse el ki-ki a belátása szerint. Egy kis önkritikára legyen ez most jó alkalom mindenkinek:)
