Ebben a hidegben, bármennyire is utálok fázni (mivel nem szeretem a kesztyűt, és egyéb hiányosságaim), mindig megtalálom a stabilan jó dolgokat. Azokat, amiért érdemes télnek lennie, és liluló ujjakkal igyekezni munkába:

1. Hó, fagy, vizuális élvezetek - erről nem is kell mit mondanom, a befagyott tavak, folyók, a jégvirág, a havas táj, a kutyaszaros belvárosi utca éjjel háromkor szakadó hóesésben, mind-mind szeretni való dolog.

2. Kályha - természetesen vidékben gondolkodva: szeretek az átfagyós séta után beülni a duruzsoló kályha mellé, rakni rá még egy kis fát, érezni, ahogy melegszik a szoba. Természetesen a radiátor is jól tud esni, ilyenkor - télen - az otthonosság érzete fokozódik.

3. Előkarácsonyi hangulat - minden giccse ellenére is szép, csak meg kell találni a megfelelő hangulathoz a megfelelő helyet. Nem szabad önerőszakot elkövetni. Akár a belvárosi fények, akár a gyerekekkel őrülten vásárolgató párok, a pénzüket számlálgató emberek is mind szívet melengetőek. Ez a világ rendjébe tartozik számomra, meg van a helye, az ideje, és legyünk bármilyen elutasítóak vele, köpködjük az ötvenedik személyi kölcsönt felvevőket, ilyen a világ.

4. Forralt bor, bocsánat FORRALT BOR - az illata, az íze, a hőmérséklete. Valami fagyos korlátnak támaszkodva szabadban, vagy beülve egy füstös kocsmába... Otthon nem is annyira szeretem, a forralt bor egy kimozdulós esemény. Ha a budapesti állatkertbe tévedtek akkor az állatsimogató melletti büfét javaslom, több teszt után is ugyanolyan finom, nem fordult még elő, hogy furcsa íze lett volna. Máshol előfordul. A belvárosban a Helvéciát (Oktogon közelében) javaslom: meghitt, klasszikus, de hangulatos kocsmarész + egyetemista kompatibilis helyiség is van, s a forralt borban még ott sem csalódtam:) De természetesen a Vörösmarty térre is megéri kinézni, csak ne hétvégén, mert akkor nem lehet férni. A gőzölgő itallal kisétálva a Dunapartra, akár a díszkivilágításban pompázó UV villamoshoz is szerencsénk lehet.