A hideg téli napokon egy kis meghitt, fagyos sétára érdemes betérni az állatkertbe, csend és nyugalom jellemzi, néha töri meg a csendet egy-egy jószág hangja, vagy egy-két olyan látogató, aki a meghittséget kevésbé éli meg.
Az állatkert télen is jó dolog, forralt bor, hot dog, lángos (vigyázat, utóbbit csak a kerítésen kívül kapni), a csípős hideg, majd a pálmaház páradús levegője. Persze az állatkertre mindig is úgy fogok gondolni, ahogy gyermekkoromban éltem meg az ott tett hosszas sétákat, így mindig rá kell csodálkoznom, mennyire összement a világ körülöttem. Közelebb van a kerítés, ami mögött nem valami fura ismeretlen van, hanem egy kórház, múzeum, vagy az Esztergom felé rohanó vonatok. Ezt az érzést erősíti az elmúlt években megejtett pár fejlesztés, ami javarészt az állatok érdekeit szolgálja, de kissé zsúfolttá változtatja a helyet. Térelválasztók, ketrecek ott, ahol egy kis gyepnek kellene lennie, az egyik majomházból szinte beleesik az ember a másikba. A melegebb éghajlatra született állatok is be vannak szorulva a fűtött kelepcékbe a kifutóról. Az elefántokat például láthatóan megviseli mindez, az oroszlánok is csak fekszenek az üvegfalnak támasztva fejüket.
A legtöbb helyen mégis elkapja az embert az igazi „állatkert-érzés”, jó rácsodálkozni egy-egy gyík pikkelyére, hallgatni a kis orrszarvú hangját (tüneményes hangon sipítozik), nézni, ahogy rohangál a szibériai tigris, vagy azt, ahogy csendesen elülnek a hóbaglyok.
Lassan, nyugodt tempóval be lehet sétálni az egészet, s a mozdulatlan, csendes télben, azok a megmoccanó alakok (a bokrok mögül feltűnő emu, a lubickoló fókák) egy új arcát mutatják meg az állatkertnek. Amikor már nem elég a kisebb belső terek melege, mert kezdünk átfagyni, be lehet térni a pálmaházba, álldogálni kicsit a repülő kutyák között, majd morgolódni azon, hogy nem tudjuk megsimogatni a ráját. Vagy leülve egy kis padra elfogyasztani azt a hot-dogot, meleg szendvicset, hozzá forralt bort vagy teát szürcsölni.
Nem kell mindig a plázákba rohanni, vagy ülni a tévé előtt, nem kell messzire utazni, nem kell síelni, szervezni, elveszni, megtalálni. Itt egy kis nyugodt séta vár az emberre, ha nem bánja, hogy egy kicsit kiteszi magát a hidegnek…
Mivel mi nyaralunk, beidőzítettem Nektek a téli állatkertes posztjaimat a Zoomról, aki nem olvasta, az remélem örülni fog neki, aki meg igen, hátha örül, hogy ismét fellelhető valahol:)
