Sokáig vágyam volt Ausztráliába menni dolgozni, több pozitívumot is találok az országban, elsősorban a szociális rendszer, a mentalitás az, ami szimpatikus. De ennek az álomnak is vége, hiszen a Sidney-i konzulátus bezárásával napvilágra került, hogy milyen nehéz az ottani magyarok élete is:

1. Összmagyar egyeztetés helyett (ugyanúgy, ahogy bármelyik határon túli magyar) könnyen magyarországi pártpolitikai érdekek áldozatává válhatsz.

2. "Tudjuk, hogy nehéz otthon, és nem olcsó a konzulátus fenntartása, de nem hisszük el, hogy ezt nem bírja ki az állam" - hogy lehet valakit ennyire elhanyagolni? Nem hiszem el, hogy nem bírná ki az állam, hogy ne adózzak itthon, s amennyiben itthagyom a hazámat, még ezt a kis külképviseletet is fenntartsa nekem.

3. Az idősebbek közben nem a magyar kötődésüket, hanem a magyar nyugdíjukat veszíthetik el a konzulátus bezárása miatt: a magyar államtól kapott havi mintegy 100 dolláros nyugdíjhoz ugyanis félévente jelentkezni kell a külképviseleten - mondta a leköszönő főkonzul. Mivel Canberra 300 kilométerre van, csak a benzinköltség mintegy 150 dollár - tette hozzá. Halász Imre szerint az időseknek az ilyen ügyintézésekhez "képtelenség elmenni Canberrába".  - Bazmeg, és még a nyugdíjamat sem kapom meg átutalással??? Szaros száz dollárt?

Egy álom tört össze bennem... a magyar kaki elől nincs menekvés...