Hétvégén elmentünk a Balatonra. Évente kétszer egy nap belefér, tavaly Badacsonyban voltunk, hogy mi majd borozunk, meg miegyebek, de nem jutottunk fel a hegytetőre. Meleg volt, így a hegy lábánál álló büfével beértük. Egy hangoskodó bandát leszámítva jó volt, a bor is jó volt, meg volt egy bácsi, aki vigyázott ránk. Mármint remélem ezért nézett minket folyamatosan. 

Most, hogy az egész nap előttünk legyen korán kellett kelnünk, legalább az odaúton nem akartunk megsülni, elég az hazafele is. Szerencsére a vonatot pontosan néztem ki, nem úgy, mint a buszt, ami pont akkor nem jött, amikor szerintem kellett volna. Meg el is aludtunk, úgyhogy 30 percre csökkentettük az amúgy egy órás, reggeli készülődés címet viselő szertartást. Földváron kicsit hideg volt még árnyékban, a víz is hidegnek tűnt kislábujjbelemártás alapján, de aztán befelé menet melegebb lett (tényleg hidegebb a partnál), meg a hullámok is nagyobbak lettek. Az idő szép volt, a színek gyönyörűek, a balcsi azúrkék (drágám, javíts, mert én asse t'om, milyen az azúrkék, de jól hangzott), a windows cyannak nevezné.

 (Ez miért néz ki fotosoppoltnak, amikor csak átméreteztem?)

Sör, sör, jéger, hajó, kolbász, hajó, sör. A citromos Gösser elég iható, sőt, kitikkadva a melegtől nagyon kellemes, az illúzió kedvéért pedig az a 2% bennefelejtett alkohol is megteszi.

Amennyire nem szerettem a Balatont (tudom, fúúúj), most annyira tudom értékelni, feltéve, hogy nem egy strandon belül rohadunk egy egész napot. Még az is egész elviselhető volt, hogy a harmadik hajónak a tetejét ellepték mindenféle zajongó, rohangáló gyerekek, mi meg addigra már halálközeli állapotban voltunk.

Szóval elég kellemesen telt a nap ahhoz, hogy aztán hazafele lepirulva, fájó fejjel, de elégedettenizzadjon az ember a vonaton.

Csak hétfő reggel ne kellett volna felkelni...