Ha ilyen szürke, esőre hajló vagy esős idő van, sosem tudom eldönteni, mi a jobb, ha esik vagy ha nem. Pontosabban az a kérdés, hogy melyik a rosszabb. Mert ilyenkor megjelennek a nénik (de bácsik, fiatalok is szép számmal), akiknek a kezükben ott virít egy halálos, félelmetes eszköz: az esernyő.
Nem szeretem az esernyőt használni, bár tény, hogy olykor romantikus is lehet, de ha más használja, azt végképp nehezen tolerálom. Egy eszköz hegyes végekkel, ami rendszerint túlnyúlik a használója által a világból felfogott kis téren. Az emberek pedig figyelmetlenek, a nénik tétováznak.
A veszélynek két fajtája van: majdnem esik és esik. Ha esik, akkor egyértelmű, hogy a szétnyitott ernyő vékony fémküllőitől rettegek... szerencsések lehetnek azok, akik minden esernyő alatt helyezkednek el. A 180cm ilyen szempontból nem a legjobb, az esernyők java pont a szememmel egy vonalban mászkál, a használója ezzel pedig marhára nincs tisztában. Nézzük csak meg, a mellékelt képen mi történne, ha a bácsi az ellenkező irányba fordítaná a fejét!
A másik félelmetes lehetőség, ha nem esik, de hosszúszárú ernyőt visznek magukkal az emberek. Elsősorban nénikre és fiatal lányokra jellemző a tökönverő üzemmód: az összecsukott esernyőt maguk mellett vízszintesen tartva nagy karcsapásokkal közlekednek. Tömegben kifejezettten szerencsés, ha egy fémtüske az ágyékod előtt fél méterrel mozog nagy sebességgel előre-hátra, le-fel.
Sose tudom mi a jobb az esős időben, ha esik, vagy ha nem...
