A nagy egyházak be vannak szarva, hogy a vallási hovatartozás felmérése kimaradhat a következő népszámlálásból. Nem csoda hiszen egyes számú feladatuk az ige terjesztése, az emberek hite ad nekik létjogosultságot, és az állam a vallási hovatartozás regisztrálásával a létjogosultságukat erősíti. Ne menjünk vissza a vallásháborúkig, vagy az alapvető logikai buktatókig az ájtatosság, az emberi jóság kapcsán. Maradjunk csak annál, hogy egy demokratikus, "világi" létszámellenőrzést hogyan mocskolnak be az aranyberakásos vallási vezetők, hogyan éreztetik, hogy a hitnél, az embereknél és magánál Istennél is fontosabb az egyház. Emlékszem az előző népszámlálásra, jött a kérdezőbiztos vagy mifene, és a következő párbeszéd zajlott le közöttünk, amikor a vallásomhoz értünk:

KB: Vallása?
Én: Nincs.
KB: Hogyhogy nincs?
Én: Nem vagyok semmilyen egyháznak a tagja, nem gyakorlok hitet.
KB: De csak meg van keresztelve?
Én: Igen, meg vagyok, római katolikusnak.
KB: Akkor beírjuk, hogy vallása: római katolikus...

Ezzel már magyarázható is az, hogy "A legutóbbi, 2001-es népszámláláson 7,6 millió magyar vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak. Közülük a legtöbben, több mint 5,2 millió ember római katolikus, 1,6 millió református, 304 ezer evangélikus, 269 ezer pedig görög katolikus."

Pusztán a  keresztelés alapján hirtelen 5 millió felekezeti társam lett, mindehhez lehet pártpolitikai jellegű összeesküvés elméleteket is gyártani, hiszen az egyházi érdekek meglovagolása elég hamar bekövetkezett a belpolitikában, mint tudjuk.

Korrekt-e a kereszteltség tényét vallási coming-outnak venni? Hiszen ez az alapvetően keresztény hagyomány mélyen beleívódott a világias életbe, és Isten vagy az egyház megtagadása nem lehet egyenlő bizonyos hagyományok megtagadásával. Nem gyakorolja valamelyik távol keleti vallást senki pusztán azért, mert szantálfa illatú füstölőt használ, vagy van otthon egy Buddha szobra. A keresztelő, akárcsak a templomi esküvő, csak egy szolgáltatás, egy szokás, és hiába töri magát bárki, hogy ezzel az emberek vallásosságát igazolja. Nem állíthatja senki tiszta őszinteséggel, hogy a fiatal párok csakis azért esküdnek templomban, mert az Úr és az Egyház az Egyház és az Úr színe előtt akarnak örök mindent fogadni egymásnak... Aljas érdekek kéremszépen, aljas érdekek...