Ha az ideológiádat nem tudod megtalálni újra és újra úgy, hogy kilépsz belőle, hanem csak az ideológia önigazolásával tudod bizonyítani a hitet, akkor vagy az ideológiád hazug, vagy te hazudsz magadnak. Esetleg szűklátókörő idióta vagy. Be kell látni, hogy az önmagukba kapaszkodó érvek makacs felsorakoztatása a felvilágosultnak kikiáltott eszmék mellett nem az eszmét hivatottak alátámasztani, hanem a hangoztató egyén vélt kiválóságát. Legrosszabb, hogy az ilyen emberek a - tudatos vagy tudatalatti - személyes érvényesülési vágyukat mások sorsát, gondolkodását befolyásoló, vagy abba beavatkozó cselekedetekkel/szavakkal élik ki.
A hithű ideologista vakon követi az eszméket, nem áll hatalmában megkérdőjelezni sem azokat sem önmagát. Ha más kérdőjelezi meg bármelyiket is, azt csak a saját igazának teljesüléseként fogja megélni ("nem ért, mert nem olyan okos mint én, amit mond, az butaság"), s az újabb önhazugsággal mélyíti egymásnak ellentmondó alapfeltevéseit.
Ezeknek az alapvető ellentmondásoknak a létezése jelenti a határvonalat a józan gondolkodás és a radikális elmebaj között. Amelyben nem a radikalizmus káros, hanem az információkat szelektáló, tényeket saját kénye-kedve szerint torzító őrület különösen akkor, ha véleményformálásba kezd.