"A felfedezés annyira új, hogy az okokat egyelőre még a szakemberek is csak találgatják." A cím és az idézett mondat alapján rögtön úgy érzem magam, mintha egy brittudós sztereotípián alapuló vígjátékba csökkentem volna! A következő pedig az, hogy tágra nyílt szemekkel nézek, és egy kibaszott ufónak érzem magam, mert valamit érteni/érezni vélek, valamit, ami evidensnek tűnik, és a szakemberek ennek ellenére csak a saját farkába harapó kérdéseiket kergetik...
A gyerekvállalási kedvről (illetve mivel itt valójában erről van szó: a vállalt gyermekek számának alakulásáról) szóló cikkek már egy ideje basszák a csőrömet, de most már tényleg eljutottam oda, hogy erről a tragikomédiáról írjak. Először nézzük azt, amit tudni vélek a végzettség és jövedelem gyermekvállalásra gyakorolt hatásáról.
1. Valami általános iskolai tananyag, hogy a szegények, aluliskolázottak gyermekvállalási kedve nagyobb. Nem kultúra, nem kényszer, hanem önfenntartás, genetika stb, ezt ne részletezzük, általános iskolába járt mindenki.
2. A "jóléti" társadalmakban drasztikusan csökken a születő gyermekek száma a szülői komfortérzetre való igény növekedése, illetve a "racionális-anyagiasság" miatt. Ez utóbbit próbálja a rendszer a családtámogatásokkal kiküszöbölni.
3. Magyarországon a népesség jó részénél státuszértékű és/vagy belénknevelt vágy az utódnemzés.
4. A végzettség növekedésével a gyerekvállalással kapcsolatos problémák/konfliktusok kezelése a következők szerint alakul: tudatlanság (nem is sejtem, hogy jobb körülmények közé kellene gyereket szülnöm), felismerés/félelem (nehéz gyereket nevelni, eltartani, szar a világ, még magamat sem valósítottam meg stb), megértés/küzdelem (megalapozzunk, összehozzuk, örülünk neki).
Most gondolkozzunk ezek alapján, megnézve az egymástól egyre távolabb kerülő társadalmi csoportokat:
1. A mélyszegények szaporodnak, mint a nyulak - ezen a legkevésbé kell vitatkozni.
2. A szegények (prolik) számolgatják a forintokat, dédelgetik az álmaikat (plazma tv, ötévente egy nyaralás), és vagy áldozatot hoznak a gyerekért vagy nem.
3. A középréteg még mindig számolgat és tanul, ők lehetnek az U-görbe alja: elrohannak az évek akár szeretne gyereket, akár nem: karrier, szebb jövő, tanulás, lakásvásárlás...
4. A felsőbb osztálybeliek gyaníthatóan teljesen azonosan működnek a középpel, mindössze két "apró" eltérés van: akinek van pénze és 5 gyereket szeretne, az megengedheti magának, míg a középréteg feldughatja magának a vágyait. A vágyak kezeléséről meg ne is beszéljünk: anyagi és itellektuális akadályok is jóval kevésbé állnak az útjában a "rózsadombiaknak".
Valahogy így látom én, persze minden bizonnyal vannak apróbb hibák benne, az összkép szerintem helyes: a szegénységet nem számolva az emberek a gyermekvállalással kapcsolatban számolgatnak, és önmegvalósításukat féltik. Az önmegvalósításról pedig mit lehet mondani: az vagy, amit megveszel.
Ennek ellenére egy ma reggeli cikk hősei csak állnak az elit óvoda előtt, és nem értik, hogy itt miért vállalnak több gyereket a szülők. Miért? Mert pénz beszél, azért... Mert ha nincs, akkor bebukhat a lakáshitel, azért mert a gyerekek kicsúfolják farsangon a másikat, ha házi készítésű jelmeze van, mert a munka és a gyerek mellett lazítani is kell, ennek pedig első számú módja pénzfüggő, hiszen fogyasztói társadalomban élünk, fogyasztani KELL, az a mérce, annak hiánya tesz frusztrálttá.
Bár írtak/mondtak már ezeknél cifrábbat is: tényként van kezelve, hogy Magyarországon nagy a gyermekvállalási kedv, a ténylegesen bevállalt gyermekek száma pedig ennek ellenére tragikusan alacsony... Erre rengeteg javító szándékú ötlet fogalmazódott meg már:
- MSZP-s képviselők javasolták, hogy legyen megválasztható a gyerek neme és az megváltaná az országot. Éljen a liberalizmus:)
- A másik oldal jött annak ötletével, hogy szavazati jog járjon a gyerek után (WTF? Drágám, szülök még egy gyereket Orbán Viktornak), de gyanítom, ennek nem elsődleges szándéka a gyerekvállalás elősegítése
- A "kényszerszinglik" basztatása is megy, mert ugye, ha többen vállalnak gyereket, akkor több lesz.
- A családon belüli munkamegosztás alakítása, és akad még pár pont a Népesedési Kerekasztal listáján.
Nagyon szép és nagyon jó mindez, de... Most rohadtmód önző leszek, és a saját "problémámat" emelem ki legfontosabbnak: Nem ott kellene kezdeni, hogy a szándék megvalósulását segítjük elő? Ugyanis azt, aki nem vagy nem nagyon akar gyereket nem fogja meggyőzni, ha pátyolgatjuk a lelkivilágát, viszont, ha azt látja, hogy az, aki szeretne, meg tudja valósítani ezt, és örömét leli benne, a kihívások legyőzhetők, akkor neki is megjöhet a kedve hozzá. De egy "kényszerszingli" gyerekvállalás kapcsán nem fog megváltozni, mert azt mondja neki valaki, hogy ne így csináld, hanem úgy... Esetleg, ha azt látja, hogy egy közepes partnerrel is bevállalható egy család, akkor majd enged. De amíg azt látja, hogy pénz vagy őrült szerelem, vagy kurvanagy kölcsönös elhatározás, tettvágy hiányában minden halálra van ítélve, miért engedne az elvárásaiból?
A családon belüli munkamegosztás is csak a gondok végét jelenti: cseszhetjük, hogy ki főz vacsorát, ha nincs gyerek, ez amúgyis inkább a kapcsolaton múlik, és persze, hogy hasznos letisztázni a dolgokat, de engedjük már meg a pároknak, hogy ezt maguknak alakítsák ki... tényszerűen pedig úgysem lehet azt mondani, hogy azon múlna bármi is, hogy apu (vagy anyu) mennyit segít be, hanem azon, hogy a besegítést/együttműködést (vagy annak hiányát) a felek hogy élik meg. Ésatöbbi:)
Vannak tényleg hasznos ötletek is: lakástámogatás, gyermekellátást fejlesztése, ami mindenképpen jó volna, talán ezekre kellene koncentrálni, és ezt a kérdést is egy kicsit átfogóbban kezelni. Nem önmagában a fogyás a gond, hanem az oka: a törtetés, a stressz, a bizonytalanság. A népességvándorlás, amely a munkahelyek megszűnése után a nagycsaládtól távolra szakította a fiatalokat persze közel sem annyi jövedelemért, hogy dadát/állandó bébiszittert tarthassanak.
És ide térünk mindig vissza: pénz és lehetőség... a gyerek (sajnos/szerencsére) nem annyi, hogy kedv és születés: nevelést, kiegyensúlyozott hátteret igényel, és ez az emberek jó része szerint előfeltétel (látunk elég elcseszett "családot")... Jó lenne, ha a politika és a szekértelem is (végre) leszállna a büdös magyar valóságba.
