A női szépség kérdése különösen a nyári hőségben jön elő, a rengeteg felsejlő kendőzetlen comb és mell láttán. Mi tesz egy nőt széppé, és miért van az, hogy a hamvas nőiesség teljében lévő huszonéveseket ítéljük meg leginkábba testük alapján? Nem, nem a testük miatt, van annál fontosabb: egy nő szépsége 14-68 éves korig a kisugárzással kezdődik, egy kis arcon megjelenő derű nem nagy elvárás, de mindenféleképpen előfeltétele annak, hogy egy személy mögött a nőt, az embert lássuk meg, és ne csak két mellet meg egy segget. A formás idom, a trendi ruci önmagában kevés, ha nem párosul pozitív kisugárzással.
A kicsinosított fiatal lányok/asszonyok rendszeres hibája, hogy miután kirittyentették magukat (természetesen nem úgy, és teljesen visszafogottan, meg nem bíztatnak senkit a testiségre az öltözködésükkel, szimplán csak csiniznek), az orruk hegye legalább két centiméterrel feljebb kerül, és mint egy durcás királylány, vagy mint egy mindenek felett álló dáma, a közönynél is rosszabb undor kifejezéssel az arcukon vonulnak és jelennek meg mások előtt. Viszont abban, akiről a kezdő kép nem sugároz egy minimális kedvességet sem - nemhogy félmosolyt -, jószívűséget, türelmes derűt, az ártatlan szemlélő nem fog mást látni csak azt, amire fennhordja az orrát: a csini ruhát, azt, ami kivillan alóla vagy alatta van.
Természetesen egy ördögi kör, hogy erre jön a hisztis reakció, hogy a munkások beszólnak, öltönyösök is csak a mellüket nézik, de könyögöm, ha nincs az emberen más érdekes, csak egy formás segg, akkor az az ember egy formás segg lesz a felületes szemlélő számára. Meg lehetne olykor próbálni a kedvességet és a derűt, és akkor egyből nem egy segg+ két mell lesz belőle, hanem egy kedves és formás, azaz vonzó nő. Még az izzadó, félrészeg kőművessegédek is kedvesebbek egy olyannal, akiben több van, mint egy forma egy undorodó arc alatt. Lehet hisztizni a bunkóságon, pedig javarészt a bunkóságot is ki kell érdemelni.
Jártomban-keltemben annyi ilyennel találkozom, hogy a legrosszabb adottságokkal rendelkező nőt is vonzónak ítélem, ha egy kis nyitottságot, mosolyt, kedvességet fedezek fel rajta. Az önelégült kis (vagy nagy) libák pedig pukkadjanak meg a világfájdalmukkal együtt...
Természetesen lehet baja az embernek, senki nem kelhet minden reggel energiától majd szétcsattanóan, de az a sok fájdalom, a sok pökhendiség, amelyek sikerekből vagy sikertelenségből táplálkozik, már visszataszító. Ilyenkor pedig nem marad más, csak a mell... (másnak meg a könyv, amit a nő olvas, de azt hiszem, ez nem ugyanaz az eset) Tudomásul kell venni, hogy a flegmaság valahol kurvás, a vonzóvá váláshoz pedig több kell az előnyösen domboruló formáknál, a ruházatnál, a sminknél...
