Minden kapcsolat kölcsönös szimpátiával kezdődik. Ha továbbra is csupán a valós ömagad adod, nem húzol álarcokat és így érdemled ki a másik megbecsülését, akkor működőképes lehet a dolog hosszú távon is. Ha így nem megy, kár folytatni. Fordítva ugyanez.

@abdulesmia: az a valós önmagunk kifejezés azért elég szép csapda:))) de ha nem értelmezi senki saját kényelme érdekében félre, mindenképpen helytálló

Korrekt:)

@azallamenvagyok: ez is csak egy lépés az érési folyamat jó esetben soha véget nem érő vonalán. Ha csapda, akkor tanulva a hibából kell tovább lépni.

"meg kell becsülnünk a másikat, és igyekeznünk kell kiérdemelni az ő megbecsülését is"

ebben a formában ez vakvágány, szerintem. ha igyekeznünk kell kiérdemelni a megbecsülést az már nem tűnik egészen őszinte dolognak. nem azért 'kell' olyannak lennünk hogy megkapjuk, hanem azért kapunk megbecsülést mert 'olyanok' vagyunk.
tehát a megbecsülés nem lehet cél csak kellemes következmény.

ha valakit szeretszt azt megbecsülöd, ha hibázól nem feltétlen azt jelenti, hogy nem becsülöd, hanem azt, hogy hibáztál.

@Nancy Botwin: nem az a nehéz, hogy akkor becsülöld meg, ha szereted, nem is ez a kérdés, hanem akkor kell igazán megbecsülni, amikor ehhez kevésnek érzed a szeretetedet, és a folyamat vissza fogja erősíteni önmagát. ki lehet tekerni, és mondhatjuk rá, hogy önhipnózis (tényleg az valahol), de ez teljesen indifferens a hosszútávú személyes boldogság mellett. persze lehet úgy is élni, hogy ehhez nem tartod magad, mert minden csak úgy jön, mint valami következmény, meg genetikailag adott dolog, ez esetben találhatod magad 40 évesen felületes barátok gyűrűjében, válás közelében szenvedve átbaszva ás átbaszóan, hazugságok között, melyeket nem tudsz feldolgozni, s ilyen korban már (a világlátás változása miatt) egyre maradandóbb sérüléseket okozol magadnak. ez is egy út, itt viszont nem erről van szó. láttam elég ilyet, lehet, hogy tapasztalatlanok vagyunk, de nem vakok:)

@azallamenvagyok: ez néha úgy működik, hogy sokat mondogatsz valamit és utána már magad is elhiszed :-)
a kritikáid és bölcselkedéseid szépek és jók, önmagukban akár igazak is lehetnének, sajna senki nem ismeri a pontos körülményeket, erre a blogtér nem ad lehetőséget.
bevallom mindig megmosolyogtatnak a szenvedélyes 'átbaszós' kirohanásaid (nincs jobb szó) és a lázadás a szimpla korelőnnyel rendelkezők 'bölcsességei' ellen.
az igazság mindig valahol a kettő között van, bármennyire tiltakozol.
két dolgot javaslok figyelmedbe:
1. mindent először közvetlen környezetben érdemes tanulmányozni, sokat segít, bár a szálka és gerenda kapcsán komoly aggályai lehetnek bárkinek.
2. ha valaki élete napos részét kiteregeti a netre, akkor akaratán kívül adja hozzá a sötét oldalt is. kérdés ezt ki és mennyire veszi észre.

még egy elcsépelt mondat: amit két ember tud az már nem titok.

a leírtak semmi egyetemes igazságot nem tartalmaznak, szimplán a véleményem :-)

@úriparaszt: csak finoman és nőiesen szeretnék reagálni, hogy egy seggfej vagy :)

a többi szóra sem érdemes :)

Kedves úriparaszt! Sajnos későn vettem észre hajlamodat a manipulatív szájtépésre, ezért általában próbálom hibás vádjaidat ignorálni. Kiderült már hogy racionális vitát nem lehet veled folytatni. Most még egyszer megteszem, hogy megpróbálok logikusan, értelmesen és nyitottan válaszolni felvetéseidre.
1. Pontos körülményekről nem beszéltünk, tehát nincs értelme rájuk hivatkozni. Be lehet ismerni, hogy a körülmények függvényében változhatnak a szigorú vélemények, amire hajlandó is vagyok, mézesmázos látszatoddal ellenben felőled ezt még nem tapasztaltuk.
2. Ha figyelnél vagy a ténylegesen leírtakra reagálnál, nem korelőnnyel szembeni lázadásnak tekintenéd "kirohanásaimat". Bárkinek (kortól függetlenül) szívesen veszem a véleményét, több ember nálad jóval teljesebb élettapasztalatára, azok feldolgozására alapozom véleményemet, a jelek szerint te csak a saját életedre, korodra vetíted ki gondolataidat. Saját hiányosságaiddal ne engem vádolj.
3. A ködösítéses manipulációt ignorálom. Bár a látszat szerint erre reagálni kellene, és ez gyakran alkalmazott hiba két ember vitája során, szerintem te is beláthatod, hogy ez a produktív, célravezető eszmecserébe nem tartozik bele.

Pusztán a véleményemet írtam le, a kommunikáció kapcsán ajánlom figyelmedbe a következő olvasmányt:
www.uni-miskolc.hu/~bolantro/informalis/tartalom.html
még én is csak tanulmányozom, vallom, hogy sosem lehetünk készen, próbáld meg te is:)

Ha már itt tartunk az első kommentedre is reagálok: nem ugyanarról beszélünk, te az önös életutat reklámozod, én pedig azt, hogyha bizonyos célokat el akarunk érni, ki kell lépni az önös életútból, bárki beláthatja, hogy mindennek ára van semmi sincs ingyen.

Még egyszer megjegyzem, az utolsó alkalom volt, hogy viszonylagos visszafogottsággal reagáltam az alaptalan át nem gondolt provokációra, amely pusztán a mögöttes érzelmi manipuláció miatt tűnik hitelesnek. nem ezzel szeretnék foglalkozni, annak ellenére, hogy rendkívül tanulságosak a módszerek.

Ezzel befejeztem

Üdv.

@Komikaze: te legalább őszinte vagy, ez mindenképp értékelendő :-)

@azallamenvagyok:

tehát a mondandómat összefoglalva: hibás vádakkal megtűzdelt, manipulatív szájtépés.

mellesleg sokkal egyszerűbb ha azt mondjátok véleményem és ezzel összefüggően személyem nem kívánatos, ebben a tökéletes blogban.
ehhez fűzöm hozzá, hogy teljesen hidegen hagy, hogy viszonylagos visszafogottsággal reagálsz, avagy nem, ez semmit nem befolyásol.
sok sikert a jövőben, mindkettőtöknek.

@Komikaze: virtuális puszi, ez szép volt :)

Tiszteljen azért mert ember vagyok, tiszteljen olyannak amilyen vagyok és mindez nyilván viszont.
De mi van akkor ha beüt valami és már nem úgy látom a másikat? Ha ugyan tisztelem, de megbecsülni már nem tudom. Megbecsülni azt, amit naponta hozzá tesz a kapcsolathoz, mert közben a nagy részét elveszi. Engem egy ilyen szituban már nem érdekel, hogy ő tisztel-e, megbecsül-e, mert tudom, hogy én mit érzek.
Amúgymeg hogy lehet visszaszerezni? :)

@Vorg a Halhatatlan Báró: ugye költői...

Ámen! (most a blogbejegyzésre reagáltam)

Jajj má olyan hülyék vagytok. főleg te úriparaszt. Te mindent megmagyarázol, és rögtön utána még annak az ellenkezőjét is. Miért nem lehet maradni a tárgynál(posztnál)? A megbecsülés jó! Vannak olyan emberek akik azt mondják, hogy én megbecsülöm amim van, de közben meg nem is. Itt lehet szó akár még egy bútorról is, azért is dolgozol, megveszed megkapod, és vigyázol rá, akár a kapcsolatodra. Nem szó szerint kell érteni, még mielőtt belekötnél, nem úgy veszed meg, mert már előre látom hogy károgsz. Vannak olyan emberek akik nem becsülik meg az egyébként jó kapcsolatukat, mert nem tudják megérteni, hogy 3-4 vagy 10 év után már nem ugyanolyan. Nem is lesz és hülyeség ebbe beleélni magát az embernek, lehet egymást nagyon sokáig szeretni, de ez idő után letisztul, és akkor jön az, hogy már nincs köztünk ugyanaz a tűz, keresek valaki mást akit megdughatok. Szerintem a begbecsülés arról szól, hogy elfogadom azt amim van, nem baszom el, holmi kalandért, nem verem át a másikat, megpróbálom akkor is nagyon szeretni, mikor éppen nem vagyok a legjobb passzban, mikor éppen hullámvölgyben van a kapcsolat. De ezt te majd biztosan megcáfolod, mint mindent. te olyan okos vagy. Egyetemre jártál?