Volt egy írás az álomnőről a csajokról blogon, nem mennék bele a kritikájába, mert az elején elcsúszott az egész, és inkább arról szólt, hogy egy nő egy adott életkornak megfelelő képzelgések szerint, mikor tart valakit jó csajnak, esetleg ő maga milyen szeretne lenni. Ez maximum a „jónő” kategória lehet, az álomnő, viszont maga a tökéletesség, elsősorban a férfinak, s nem önmagának, vagy más nőknek.
Először szakadjunk el a szexista berögzülésektől, mint például: az álomnő megközelíthetetlen, de meghódítható. Leszarom a pozőr picsákat, akik közel sem álomnők, vagy ha azok, akkor nem a pozőrségük, a kisded játékaik, orrfennhordásuk vagy előadásmódjuk, (fél)műveltségük (főleg, ha még sznobok is emiatt) miatt lesznek azok.
Sokat törtem a fejem, hogy a sok hülye filmes karakter vagy bulvárhírek alapján megtaláljam a nevet, amely legközelebb áll a vágyakhoz. A közismertebbek közül az egyes számú (az asszony nem közismert, ezért nem második) álomnő pedig nem más, mint Marge Sipmson.

(ezt most hagyom mindenkiben ülepedni)

Az álomnő ugyanis kitart a másik, a kapcsolat eszméje mellett annak ellenére, hogy a másik egy tohonya fráter, fenn tudja tartani iránta érzett szeretetét, a mérgelődés, a konfliktusok ellenére is tud örülni a párjának. Mondanám, hogy “tudja, mit akar”, mondanám, hogy “következetes”, de ezek manapság a szépen kiforgatott kifejezések közé tartoznak, mert a módszeres hűtlenség közben a válást tervezni is “következetes” dolognak minősül megfelelően téves ideológiai támaszokkal (lásd egoizmussal kapcsolatos fejtegetéseimben)... Talán a kitartó és elkötelezett a legjobb szó rá: olyan ember, aki nem fél az optimizmustól, aki nem fél a nehezebb utat járni. Aki nem fél egy egomániáján kívülálló eszmét maga elé helyezni, és ebben megtalálni a boldogságot. Sosem hoz áldozatot, amit tesz, azt szívből, vagy döntésének felelősségteljes tudatában teszi, ha elbizonytalanodik, akkor is vigasztalható, és nyitott marad a kritikára. Nem jellemzője a csökönyös elutasítás választottja vagy a jelöltek felé. A problémákat meg akarja oldani, nem kell vele órákat szenvelegni üresen, nem várja el, hogy süppedj vele a sárban, a kezedet nyújtja feléd, és mosolyogva hálálja meg a szabadulást, még akkor is, ha kifelé jövet megsebzi egy faág. Az álomnő sosem harsány, sosem közönséges. Ő a szolid boldogság, a vidám önuralom, és a felhőtlen nyugalom. Bohóckodik, ha kell, érzékeny, ha kell, sosem bánt.
Sosem szid egy férfit azért, mert férfi, hanem szereti miatta. Szinte nem is érti, mit jelent “megszopatni” valakit, ha bántott is, sosem szándékosan, s egy mély öleléssel érezteti ezt. Legfontosabb számára a mindennapi apróságokban megtalálni a boldogságot, kerülni a rongyrázást (legyen az anyagi, szellemi, vagy testi).

Életkor szerint persze lényegesen változó a jelenség:
- Tizenévesen hamar felismeri saját, és az ellenkező nem szükségleteit, inkább kurva, mint szűzkurva, de nem lehet haragudni rá, nem játssza meg magát, nem sértődik be, ha lelkizés közben feláll a kisfiú fütyije, sőt... adsz-kapsz...
- Huszonévesen a húszasok szokásos önértékelési válsága meg sem érinti, vagy hamar túlesik rajta, egyszerűen fölöslegesnek tartja az üresen szenvelgő önkeresést, a párkapcsolati adok-kapok számolgatást, fejlett érzelmi intelligenciával hamar felméri, hogy kire/mire van szüksége. Ennek ellenére ő is úgy jár a legjobban, ha nem elsőre találja meg a herceget... ugyanis hibája, hogy távolra olykor ő sem lát:(
- Harmincévesen, ifjú anyaként kényszeresen távol tartja magát a picsogó, unatkozó anyukáktól, hamar “kiharcolja” magának a szabadidőt, amikor elmehet a barátnőivel, és apa vigyáz a gyerekre, vagy azt, amikor mama vigyáz a gyerekre, és ő apával lehet. Nem dramatizálja túl az anyaszerepet, csendes, magának szóló örömet lel a csemetékben, elégedetten nyugtázza, hogy az élete szépen halad. Lelkiismeretesen irányítgatja a családtagok érzelmi fejlődését is.
- Mivel harmincévesen nem követte el azt a hibát, hogy a gyereknevelést a család elé helyezi, nem engedte magát besavanyodni, és apát sem riasztotta el magától, a gyerekek növekedésével járó változásokat könnyen veszi. Neki nem kell megszoknia, hogy “mostanában többet lehetünk ketten”, nem pityereg afölött, hogy felnőnek a gyerekek, és lassan kiröppennek, hanem örül ennek. Örül az életnek, a fejlődésnek, a változásnak, boldogan legelteti a szemét, hiszen ő ápolta, gondozta a családot, s ahogy negyven után lassan az apraja is érik, ő is révbe érve érzi magát.
- 40-50 évesen, liberálisan, de szeretetteljesen kezeli a gyermekeket, sokszor nyugtatja aput, hogy ne akarja berúgatni, aztán kirakni a lakásból Jucika udvarlóját. Házasságának reneszánszát éli, odafigyel a kertre, a tisztaságra, a szeretetre, férjének túláradó büszkeségét harcolja ki magának, visszacsempészi a rutinba a romantikus nyaralások, hétvégék, hétköznapok varázsát. Gyerekeit engedi a maguk útját járni, támogatja, óvja őket, a kontrollt erősen kerüli.
- 50 után kezd el “nagymamásodni”: hirtelen látványosan emelkedik a hétvégi ebéden a fogások száma, az elkészített sütemények kavalkádja időnként mindenkit megrémít. Huncutságát, vidámságát, most sem felejti el, csak érződik rajta, hogy gyorsabban telik számára már az idő. Ennek ellenére egyre takarosabb a konyhakert, egyre több boldogító apróság (képek, emléktárgyak) van a lakásban.
- A későbbiekben az idealista nagymama-kép jellemző rá. Nyugodt, megfontolt, csak papával évődik, mintegy megszokásból, az unokák kuncognak ezen, de még az ő unokáik is hallani fogják a sztorikat ezekről a kis évődésekről. Körüllengi őket egymás ismeretének és izgalmának otthonos varázsa, s Álomnő öreg korában sem felejti el szeretni a párját, s sírjáig vigyáz erre a szeretetre, mint egy drágakőre...

Végszónak meg kell jegyeznem a statisztikát az álomnők sorsáról, hiszen ma egy idióta, speciális világban élünk, bár úgy sejtem, sokan saját javukra félreértik majd ezt is: sok álomnőt látni elkallódni. Mert egy 100%-ig hálátlan férfi mellett mit ér az álomnő? Mit ér az erő, az elkötelezettség? Semmit, hiszen mindenkinek megvannak a határai, és ha keveset is, ha sajátosan is, de Marge is megkapja a szeretetet Homertól... Sok álomnő ezt sem kapja meg, sok önmagát álomnőnek képzelő, erre vágyó, pedig észre sem veszi ezt.
Optimista jó szó: azért legtöbb esetben megtalálja a zsák a foltját;)