Férfitipizálás következik, végén a nagy kérdéssel, hogy mit lehet vele kezdeni.

El kell mondanom: rendkívül allergiás vagyok arra, ha valaki módszeresen az intim szférámba hatol akár fizikailag, akár verbálisan. Kényes vagyok erre, bár szóban egy pletykafészek vagyok, személyesen pedig magával tud ragadni a fizikai kontaktus emberisége, rohadtul nem bírom, ha valaki "csak úgy" az intim szférámba hatol, vagy próbálkozik ezzel. Ha mással teszi, és látom másnak a zavarát, akkor különösen falra mászok tőle, mert kívülről könnyen okos az ember, és arra gonolok, hogy én miként hajtanám el az illetőt a picsába (amihez valójában nyuszi lennék én is).

Mivel tömegközlekedek, szerencsére rengeteg viselkedésmintával futok össze, s nem csak azzal, amikor a szöszi nem indexel, meg hogy az idióta mit dudál itt mögöttem, vagy hogy miért néz az előttem álló idiótának pusztán azért, mert dudálok. A BKV-n elvileg nem kellene, hogy az intim szféra zavartságából gondot csináljon az ember, hiszen a legbizarabb élmény, amikor másnaposan, hányingerrel küszködve lotyadt csöcseit valami mammer az emberhez dörzsöli, vagy bagó- s egyéb szagú bácsik izzadt testrészei simítanak végig.

Node van az, amikor nincs tömeg, az ember az ideálisan vagy kevéssé kihasznált járaton döcög, a tisztesség kedvéért (csakazértis) állva, majd egy felszálló embernek kényszere támad arra, hogy bunkó paraszt módjára, a rengeteg hely ellenére az intim szférájában tartózkodjon. Ezek általában férfiak (fúúj, szar szexista köcsög vagyok, kérem Váccpáör Dorottyát, hogy hordjon le), az én esetemben a szimplán figyelmetlen őstahó (1), a rejtett homoszexuális (2), a kisebbségi komplexusos törpe (3) és az alfahím (4) szokik előfordulni.

1. Róluk nincs mit mondani, el sem jut a tudatukig, hogy más is van a környéken.

2. A kéjelgő sorozatgyilkoshoz legközelebb álló kategória: ágyékkidomborító, hónaljat orrba nyomó módon terpeszkednek, látszólag valami nem tudatos vágy hajtja őket a fizikai kontakt felé.

3. (nem bántás az alacsonyakkal szemben, komolyan) 160 centijével végtelen szükségét érzi, hogy felhívja magára a figyelmet, ennek egyik módja, hogy zavar.

4. Neki kell középen lenni, neki kell érvényesülni, ezért alfahímként széles (vagy nem) vállát kiemelve beáll eléd. Mivel nem neked akarja produkálni magát, háttal feléd, az persze az eszébe sem jut, hogy másik oldalról (fenék felől) pusztán egy rossz buzinak  (homoszexuálisoktól, még a rossz buziktól is bocsi, ők tudják a legjobban, hogy milyen komikus, amikor valaki a hímségét hangsúlyozandó homoerotikus viselkedésbe kezd) néz ki, aki behatolásra ajánlja fel alfelét.

A nők persze mással találkoznak, nyilván a hím szexuális érdeklődésének/nyitottságának kifejezésével. A kéretlen közeledők alaptípusai: a félve szemezők, a mosolyogva/kéjelegve szemezők (sose tudtam, melyik vagyok), a közeledők (föléd áll, hogy a melled közé lásson), a behatolók (intim szféra megsértve) és a leszólítók.

Önmagában mindegyik ártalmatlan, de egy buszozásom után ki kell emelnem a címadó kategóriát, a közeledők közül a kéjelgő, pszichopta sorozatgyilkos alkatot:

Ránézésre ártalmatlan, sőt inkább jófiúnak tetsző, de melléd állva erősen kétségek kezdenek gyötörni. Bőven lenne hova állnia, de ő a közeledben marad, túlzottan a közeledben, és nem csinál ebből titkot. Bár elfordítod a fejedet, érzed a leheletét, minden léleKzetét akár akarod, akár nem. Igyekszik, mintegy véletlenszerűen (az első 20 másodpercben ezt be is veszed) a közeledbe kerülni, bizalmas testtartással rádtapadni. A külső szemlélő első ránézésre azt hiszi egy pár vagytok, mert félreértehetetlen a testtartása, második ránézésre egy bedurcizott picsának fog tartani, és csak haramdikra esik le, hogy ez a barom rádtapad.

Az a szegény kiscsaj, akit láttam legutóbb egy ilyen mellett, nem kapcsolt időben, mire eléggé fent volt a pumpája, már nem tudott odébbmenni, szólni meg nem szólt. Végülis, ki akarna egy ilyen emberrel bármit is kommunikálni? Sajnáltam szegényt, elég volt nézni az arcot, ahogy a kanyarokban "véletlenül" a lány felé dőlt (orra 15 centire a lány nyakától) s ezt folyamatosan fokozta. Ahogy leszálltam, és több helye marad is, ragaszkodott a megszerezett intimitáshoz. Talán még merevedése is volt, és otthon elég kettőt rántani a szerszámon, hogy elmenjen...

Mihez lehet ezzel kezdeni? Ki mit szokott csinálni? Menekülni? (Odébbállni, leszállni, igyekezni megszűnni?) Konfrontálódni? (Beszólni, üvölteni, kérni?) Bízni a hátrébb álló, gonoszul vigyorgó idiótában (esetünkben bennem), hogy szorult belé annyi lovagiasság, hogy segélykérő pillantások nélkül is leszereli a barmot?

Szerintem ilyenkor sem jó a kiakadás, egy frappáns, nyugodt beszólás belefér, de jó eséllyel az ilyet megbűnteti eléggé az élet, nem érdemes bunkóságra bunkósággal válaszolni, csak visszafogottan, amiből tanulhat a szerencsétlen...