FérjBlog

Egy posztsorozat következik a kapcsolatról. Benne az egyénről, az érzésekről, feladatokról, hogy mire kell felkészülni. Szó lesz a szerelemről, a lelki "tréningről", ami nyitottá teszi az embert a párkapcsolatra, és a kapcsolat időbeli alakulásával járó veszélyekről, feladatokról.
Mikor ezeket a sorokat pötyögöm, már a java meg van írva a három négy öt (hat?) posztnak. Valami még nem tiszta nekem, néha kicsit összeszedetlen, de ennek megvan az oka. Méghozzá az, hogy  (bénán írok) általános válaszokat keresek olyan kérdésekre, amelyekre nem lehet abszolútumokként tekinteni. Nincs egy érvényes válasz arra, hogy "mit kell eltűrni", "mikor legyünk féltékenyek". Mindezek erősen függenek önmagunktól, az élethelyzettől, amiben élünk, azaz az életkorunktól, környezetünktől, pillanatnyi életvitelünktől, és a másiknak is ugyanezen dolgaitól. Minden ilyen tanácsnak és elmélkedésnek ez a problémája: a túlzott általánosításokat, a finoman körbeírt dolgokat könnyen kiforgatja saját kényelmére egy-egy etikátlan kéz: a markával elvesz, miközben visszakézből pofonvág, s mindezeket az emberi jóérzéseken alapuló igazságok manipulatív félremagyarázásával legitimizálja. Épp ezért hiszek egy egyetemlegesen jó irányvonalban, aminek alapja az etika, a korrektség és egyéb "badarságok".

Elolvasva mindazt, amit írtam, szívesen belemennék (gyanítom, bele fogok menni) a gyakorlati dolgokba, de tényleg olyannyira élethelyzet és egyén függő a négyzeten, hogy tanácsokat, véleményeket nem lehet adni, egyszerű, gyors következtetésekkel, általánosításokkal. Sokan esnek abba a hibába, hogy barátaik, ismerőseik párkapcsolatainak hibáit is leegyszerűsítik. Ne tegyétek, két fél a hibás, és ha valami zavar, ha valami rossz, az első dolog, hogy magamban megkeressem a zavar okát, segítsek rajta, vagy segítséget kérjek. Meglássam, hogy én mit tehetek. Egy ember összes félresikerült kapcsolatában egy biztos hasonlóság van: ő maga, és ő maga a kapcsolat 50%-át adja.

(tessék erről beszélek, kuszaság)

No, félretéve a mellébeszélést, a posztsorozat mottója:

A házasság olyan szintű elkötelezettséget, korrektséget, következetességet igényel már csak magával a kapcsolattal szemben is, amely semmiképp nem összeegyeztethető az öncélú élvhajhászással. Persze, keresni kell az örömöket, a boldogságot, önmagunkat, de mindezek már a kapcsolat tükrében (hátterével) kell hogy megjelenjenek. Amúgy csupán üres önáltatás az egész.