Ha már megjelent az új Massive Attack album...

Pár tényleg zúzós trip-hop előadót a 90-es években szerettem, Tricky és a Massive Attack volt az alap. Portishead elment szódával és ennyi. Mondták már ezren, hogy a műfajnak leáldozott, és én sem örtültem annak, hogy a pusztán szódával nyomható zenékben merült ki ez a bizonytalanul definiálható stílus az évtized végére. Kedvenceim a szétcsúszott, markáns, depresszív, erőszakos és gyengéd elemek diszharmóniájával játszó darabok, albumok voltak. A Massive Attack Mezzaninje az egyik legnagyobb zenei élményem/emlékem boldog diákéveimből, mellé sorakozik fel Trickytől a Pre-Millenium Tension, ami még 15 év után is keresi bennem a helyét. De ők ketten minden korábbi és későbbi albumukkal hozzám közelit alkottak, nem mennék ezeken végig, hanem az ezredfordulót követő csend utáni feltámadást fogom véleményezni. (Nem kritizálni, mert szakértő sem vagyok, s nem is szeretnék a "hozzáértő" pozőrök bőrébe bújni, akik kritikának csúfolják a véleményüket.)

2008-ban jelent meg Tricky egy új albuma, 2009-ben a Portishead hozott ki egyet, és idén a Massive Attack.

Kezdem a pozitív csalódással: A Portishead munkásságának legjobb albumával állt elő, végre a helyén van az énekesnő hangja, és nem félnek az erőteljes kísérletektől sem. Első hallgatásra hátast dobtam tőle. Sokszínű, érzelmes, benne van a világ minden káosza és egyszerűsége, ez az album odakerült bennem a Pre-Millenium Tension mellé. Messze a legnagyobb dobás rajta a Machine Gun. A számok élnek, változatosak, merészek, emberiek...

Tricky jelenti a hármasból a negatív csalódást. A jó számok túl egyhangúan Trickysek, körülbelül a Maxinquaye mértani átlagával dolgozik, és a '00-ás évek azon elemeit veti be "kísérletnek", amit Madonna, vagy az R'N'B is - bár erről azt se tudom, hogy mi a fene. Trickytől ennél egy kicsit többet vártam volna. A számok nem élnek, nem egyediek, nem szerethetők úgy, mint régebbi albumain, bár próbáltam ezt is megemészteni, de  maga az album csak arcnélküli tömeg marad.

A Massive Attack alakítása jóval bonyolultabb eset, ezzel az albummal barátkozni kell, be kell engedni. Első hallgatásra kétségbeejtő volt, hogy ezeregy featuring album után ők sem képesek mással előállni, mint Timo Maas (aki a saját stílusában nagyon jó). Második benyomás sem volt szebb róla, hangzásviláguk mélye a 100th Window c. albumukra hajaz, annál változatosabban, mégis hidegebben. Az a sima fehér felület, amire rátapasztotta az embert a 100th Window itt még hideg is volt. A kísérlet egy pontosan ksizámított laboratóriumi eseményt jelent. Minden hang pont ott van a helyén, még a diszharmónia, a véletlenszerűség is egy pontos képletekkel leírt egészbe illeszkednek az énekbetétekkel együtt. Ez szinte ijesztővé tette elsőre, semmi lélek benne, csak egy jól megtervezett, funkcionális szerkezet, fémcsillogással.

Szerencsére van benne egy-két dal, amik már elsőre éreztetik az emberrel, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A girl i love you például, amivel olyannyira idegesítően nem tudtam mit kezdeni, hogy adta magát az újrahallgatás: ezt meg kell utálni, szeretni vagy unni. Kedvenc lett belőle. Szerencsére az album nyitó dala (pray for the rain) is van olyan ütős, és vitathatatlan, hogy segítse az embert az újrahallgatási szándékban.

Aztán szépen lassan megadtam magam, és rámtaláltak az apró szépségek az albumról. Egy szám kivételével, akár a hidegsége ellenére is nagyszerűnek tartom az albumot. Más, mint vártam volna, nem fog bekerülni a kedvenc albumaim közé, de színvonalas alkotás, amit élmény hallgatni.

Végül, ha már megálltam, hogy a Portishead Third c. albumát ne szedjem ízekre, legalább egy kedvcsinálót teszek ide. Bevallom, bajban vagyok, tényleg olyan sokszínű ez az album, hogy ízelítőt nem lehet belőle adni, a kedvenc számom önmagában talán ijesztő. Így a small c. dalra esett a választásom, amely talán legjobban adja vissza az album egészét (főleg, hogy az első fele "ilyen", a második fele "olyan"):

Az internetnek köszönhetően a pornónénis Massive Attack klipp párszor a közönség arcába lett már tolva, ezért a kedvencet osztom meg most belőle, girl i love you: