A Roman Polanski körül kialakult A Roman Polanski által önmaga körül kialakított helyzeten gondolkodtam pár napot. A bűnöst büntetni kell, de mégis eltelt 30 év, ugye ezek a fő érvek a médiában.
Itt volt egy hiányérzetem, rá is jöttem, hogy mi az, és mint rendesen, most is elveszik a lényeg a vitában (a vitakultúráról is írok majd egyszer, szóljatok rám): Roman Polanski megbánta, amit tett? Kiállt a kamerák elé, hogy "igen, megtettem, hiba volt, megbántam, rosszul alszok miatta"? Ez a közel sem mellékes infó valahol kimaradt nekem. Közszereplőként ez lenne a minimum, és itt kérhetné a felfüggesztett büntetést. Ehelyett általános baromságokról vitázik a világ.
Roman Polanski nem menekült Dél-Amerikába, nem húzta meg magát valami birtokon az addig megkeresett pénzén eléldegélve, hanem 30 éve fürdik a reflektorfényben, mint büntetése elől menekülő köztörvényes bűnöző. Nem adta fel magát, nem próbált jogi megoldást találni a helyzetére, nem próbálta semmissé tenni a nemzetközi elfogatóparancsot. Most pedig nem látom bűnbocsánatért esedezni, nem látom bűnbánatot tartani. A nagyszerű jellemfejlődés (ami mellett a bűn retorziója azért nem marad el) nem történik meg úgy, mint a Zongoristában a náci tisztnél, aki szegény főhősünknek ételt visz, s mint újkori Jézus Krisztus vezekel népe bűneiért. Felismeri őket, próbálkozik, de meghurcoltatik.
Szóval a minimum ez lenne: megbánni, bocsánatot kérni, vezekelni. A mellette kiálló nagyszerű népeknek, pedig erre hivatkozva kellene a büntetés enyhítését (!) kérnie. Könyörüljenek rajta, megbánta, szenvedett miatta eleget.
Szomorú, hogy nincs kiemelve, hogy ez megtörtént-e vagy sem, hiszen jelen helyzetben ennek kellene a legfontosabbnak lennie, ami alapján a köz véleményt alkothat.