Lassan itt az ősz meg a tél, és újra igazán szépek lehetnek az állatkerti séták. Bevallom, nyáron nem volt olyan jó, mint télen fagyoskodva forralt borra vadászni:)

Kimentünk a héten. Rengeteg volt a gyerek most is, bár nem annyira, mint tavasszal, viszont most középiskolás párocskák is voltak, határoztottan bájosnak minősítettem, ahogy a műkörmös kiszolizott kiscsaj valami gyesznő sáros hátát vakargatja. Isten tartsa meg jó szokását. A japánkert gyönyörű, de annak is jót fog tenni az ősz, és ha majd befagy a kis tavacska...

Rövid, képes helyzetjelentés:

A prérikutyák híznak. Mondanám, hogy kis kis disznók, de nem fejezi ki állapotukat ez a szó. Tessék:

A jegesmedve épp a labdájával játszott, amikor elhaladtunk előtte, de sajnos ő nem fotózható egykönnyen az előtte lévő üveg miatt. Meg a barnamacitól is olyan neheztelő tekinteteket kaptunk, hogy több medvének már nem akartunk lelkisebeket okozni. A farkasok ellenben amellett, hogy szépek, még pózoltak is, őket is szeretjük (a homály a kerítésrács miatt van, inkább örüljünk neki):

Személyes kedvencem a hiéna, épp takarították őket, és etetés is volt, elég izgágák voltak, egyem a pofijukat. Bezzeg a kígyók:

Na meg a lajhárok, akiket alig lehetett megtalálni úgy felhalmozódtak a mennyezet közelében: