Jó volt megírni az előző péniszes posztot, mert csak úgy vonzza a gúgli találatokat, itt van például az a keresés, hogy "szép pénisz" - oké, hogy engem keresett, de ugye nem hitte, hogy képet is talál? :)

Aztán valaki a "hogyan dicsérjük meg a férfi farkát" keresőkifejezzéssel talált ide, engem meg el is gondolkodtatott ez az információ. Azt hiszem, én erről nem tudok sokat mondani, távol állnak tőlem már a túlzott pénisznevesítések is, a vicces izék... névadások. Nem kolbász, nem kapitány, hanem farok. Oszt jóva'. Még a fasznak nevezést is csak ritkán tartom szerencsésnek. Hosszú távon viszont a szinonímák némelyike szórakoztató is lehet megfelelő helyzetben.

De hogyan dícsérjék a férfi farkát? Először is tessék csodálni, vagy legalább odanézni néha előjáték közben, tudjuk, miről beszélünk, és nem csak úgy a levegőből jön. Aztán már egész hihető, ha azt halljuk, hogy szép, nagy, gyönyörű, erőtől duzzadó, izmos, mint egy versenyló (Mr Garrison), ideális esetben csak akad rajta valami ténylegesen eredeti megemlítenivaló, ha már ekkora a szándék. Nincsenek nagy elvárásaim. De ha már itt tartunk, kedves hölgyeim, mikor szokás megdícsérni egy férfi farkát? Akkor, ha az tényleg szép és méretes, vagy ez úgy általában a becserkészés/udvarlás része mérettől, állagtól, színtől függetlenül? Erre nem érzem, hogy kaptam volna kielégítő választ. Minden férfi szerszámát megdícsérik, mert az "illik", meg az önérzet erősítés, stb, vagy csak nekem, és a hozzám hasonló szerencséseknek jut túl gyakran ebből a szövegből? :))) És egyáltalán, ti szoktátok/szeretitek dícsérni, beszélni róla, illetve szeretitek, ha dícsérik, beszélnek róla? (a két kérdésre egyszerre adott válaszért nem jár sör) Esetleg beszélnek hozzá? Bábjáték? Rajzoltatok-e már faszra szmájlit?

Visszatérve a dícséréshez való hozzáállásra, valamelyik blogon a kommentek között volt értekezés róla, hogy nem kell arról beszélni, meg minek. De könyörgöm, ahogy megbeszélhető a cici, a fenék, az arc, a borosta, a testalkat, ezzel kapcsolatban miért kellene szemérmes, erkölcsös szentekként viselkedni? Ráadásul valaki pont arról írt, hogy az nem természetes, ha beszélve van róla. Az lenne a természetes, hogy kuss, mintha nem is lenne, mintha csak ott fityegne egy szégyellni való csökevényként? Vagy az a természetes, hogy érdektelen? Ez egészséges?