Délután egy posztot akartam inni (bazze) írni, miközben az idei nyár slágersörét szopogattam (Citromos Gösser - nyomokban alkoholt tartalmazhat). A asszony fodrásznál, itthon a sörök, amikkel úgymond hazavárom, kurva meleg idő, hetek óta túlzott pörgés melóban, egyéb nyalánkságok: tökéletes szituáció egy kis írásra.

Aztán rájöttem, hogy a takarításra még tökéletesebb, úgyhogy újabb sört bontva nekiálltam: Mint rendesen a wc-fürdővel kezdtem, le is basztam magam, hogy túl parásan csinálom, mert nem önt el minket a szenny attól, ha nem hetente vízkőoldózom a csaptelepeket, majd akkor, ha két hónapig hozzájuk sem nyúlunk, elég lesz. Aztán az előtér/konyha/étkező (3in1) helyiségből szétszórtam a cuccokat, amik olyanok, mintha régóta halmozódnának, de ez csak annak a jele, hogy tökéletesen tudjuk visszatenni őket, aztán porszívó, felmosás. Közben Trickyt hallghattam, meg a ház előtt a senki földjét is felsöpörtem (ne kérdezze senki, hogy jutottam oda, egyszercsak ott voltam). Az a ragadós paca a pincefeljárónál valami fokhagymaesszencia lehetett, maradéktalan feltakarítása után immár örökre rejtély marad. Vissza is pakoltam, az ablakmosás hiányzik, de fél nyolckor már nem állok neki, a hálót és a nappalit is holnapra hagyom. Most elégedetten izzadok a gép előtt, és élvezem a Yonderboit, amire váltottam. Úgyis mindjárt hazajön a drágám.

Ja: a Balcsi földrajzilag mindig kicsit messze volt tőlem ahhoz, hogy túl nagy figyelmet szeteljek neki, kicsi hazánknak van annyi szép része, amiket szeretek néha meglátogatni. Bár a lustaság nagy úr. meg nem vagyok egy nagy fürdőző, 20 karcsapás az illem kedvéért, és ennyi elég. A víz közelségét viszont szeretem: evezni, vagy csak dögleni egy folyóparton, lesni a naplementét, csapkodni a szúnyogokat...