Definíció szerint állhatatos, kitartó ragaszkodás. A hűtlen pedig az, aki a hűségre tett ígéretét szegi meg.
Érdekes, mert nagy általánosságban mindenki arról beszél, hogy a megcsalás hűtlenség. Pedig nem az. Hűnek a másikhoz, pontosabban a kapcsolatunkhoz lehetünk. Attól, hogy monogám valaki még nem hűséges, és fordítva. A hűség a kapcsolatnak szól, hogy ne hanyagoljuk el egymást, hogy ne gázoljunk át a másikon, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymás igényeit. Ez is az érdekünk, hiszen én is azt szeretném, hogy legyen egy közös jövőnk, és a házassággal ez megpecsételtetett (próbáljátok meg leírni ezt a szót).
Ilyen szempontból kitörölhetem a seggemet (már bocs) azzal, ha a másik monogám (ó, és erre milyen büszke, ő rendes, hűséges, stb), ha közben valami idegen suhanccal átbeszélgetett este után Istent emlegetve vágyik arra, hogy kilépjen a kapcsolatból. Ez hűtlenség.
A félrelépések kérdése kulturális eredetű, hiszen olyan vallások árnyékában kialakult erkölcsök szerint élünk... Hehe. Ezt újra: olyan vallások árnyékában kialakult erkölcsi normák szerint kiabálunk egymásra, amelyek a monogámiát alapvető tételként nevezték meg. A félrekeféléssel kapcsolatos ellenérzésünk javarészt erkölcsi. Ezen felül benne van a másik kisajátításának vágya, a birtoklásra való igény, amiről pedig mindenki tudja, hogy nem helyes. Még az amerikaiak is beletesznek minden harmadik filmjükbe valami ilyen szitut. Az erkölcsi alap viszont felment minket az alól, a vád alól, hogy kisajátítjuk a másikat. Van egy zsarolási alapunk, jogunk van megsértődni, és sértettségünk okán rátelepedni a másikra érzelmileg, gondolatilag, testileg.
Az, hogy a két dolgot, a hűséget és a monogámiát nem tudjuk szétszedni egy iszonyatos erővel álló vallási tabu, ami tényleg szép és tényleg jó, de az emberek nagy része nem abban a világban él, amiben ez a fal akadályt jelent. Régen nekikoppantak, mi most megkerüljük, vagy átrepülünk fölötte. Tele van a világ szexuális benyomásokkal, kísértésekkel, amelyek természetszerűleg felkeltik az ember kíváncsiságát, és néhányan ennek nem is tudnak ellenállni. Ilyen világban élünk: nincs már az a kötelességtudat, amiben nagyszüleink nőttek fel, mi már nem vagyunk egyszerű neveltetéssel lekötve. Más világot élünk. Nekünk most önmagunlkat és a társunkat kell lekötnünk. Azaz lekötnünk önmagunkat, és erősíteni a másikat abban, hogy lekösse magát mellettünk. Közös jól megfontolt érdeknek kell összefognia minket, mint a bizalom, a szeretet, a kitartás, a hűség. És ehhez egy egyetemesen "vallott" erkölcsnek nem sok köze van...