Vicces, hogy akkora a felhajtás, mintha a világ végére mennénk, pedig laza négy órás úttal bármikor hazajöhetünk, ha valami bibi lenne. Persze ez az izgalom is kell: számolgatni a szükséges alsógatyákat, pólókat, végignézni, hogy megvan-e a telefontöltő, áramtalanítani a gépet, modemet, levágni a lábkörmöket... Olvasnivaló, naptej (csak szükség legyen rá), pánikolva lesni a felhős ikonokat a köpönyegen, elolvasni az origót is, hátha amott hülyék. Ennek fényében borítani a programtervet: végül rájöttünk, hogy amíg jóidő van addig perzselődünk, aztán majd lesz valahogy. Végülis minden majd lesz valahogy, talán még egy-két bográcsolást, bortúrát is összehozunk.
Be akartam ide illeszten azt a régi számot, hogy végre nyaral a család, de ne tudjátok meg mi mindenre találtam jutyúkon, hogy nyaralnak Balogék, Ökrösék, kiscsajok Balatonon, nagycsaládok retrónyaralókban. Meg karácsonyi, bulizós, videók. Szerencsésnek érzem magam, hogy az internet elterjedése előtti időkben lehettem tini, meg bulizós hülyegyerek, így annyira nem kell aggódni, hogy a subbán kötök ki (bár ki tudja, szóval kopp-kopp-kopp). Biztonság kedvéért azé' rendszeresen rákeresek nevemre gúgliban:)
Vasárnap reggel van: az egész heti reggeli hőség után most kicsit túl friss a levegő, na de optimizmus, és spontanitás kell, oszt jó lesz nekünk. Szép hetet mindenkinek!
