és adjuk el, legyen az országban egy nagy malacpersely.

A ma reggeli ragyogó hír, hogy 1,24 milliárd dollárra perlik a mávot az usában páran a holokaszttúlélők s családtagjaik közül, mivel a zsidók deportálásában részt vett a vállalat. Bele se megyek, hogy pont a holokauszthoz kapcsolódó világháborús tapasztalataink mutatják meg, hogy a történelmi igazságszolgáltatás eszméjét félre kell rakni a béke érdekében, és ha mi vagy más is így állna az országát/népét sújtó tragédiákhoz, kihalhatott volna már az emberiség.

De most arra összpontosítok, hogy honnan lesz a mávnak (és nyilván az államnak) 250 milliárdja erre a célra. Azt hiszem, a történelmi múltban kellene kezdeni a vájkálást, merítsünk onnan erőt.

1. A Terror Házát adjuk el szállodának.

2. Gyűjtsük be az összes második világháborús emlékművet, olvasszuk be a fémet, adjuk el.

3. A témával foglalkozó könyvekkel fűtsünk egy télen keresztül.

4. Mindenféle vallási, kisebbségi támogatást, programot azonnal fagyasszunk be (az egyházi 1%-ot is).

5. és ne háborodjunk fel. Fizessünk, hiszen az elv szerint: "bár szükségképpen érzéketlenség pénzről tárgyalni a holokauszt áldozatai ellen elkövetett kimondhatatlan gonoszság kapcsán, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni" - a pénzt viszont elő kell keríteni...

(és örüljünk, amíg az ilyet le lehet írni, és nem húzzák rá az emberre a holokauszttagadás bűntettét)